Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-312
356 A' nemzetgyűlés 312, ülése 1924, azután is a kommunista eszméknek lesz az apostola. (Zaj). Bocsánatot kérek, a kommunista elvek a mi lörvénykönyvünkkel ellenkeznek. (Saly Endre : Melyik törvénnyel? — Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől : Ahá ! Ahá ! — Halász Mórié : Ilyet még kérdezni sem szabad ! — Barthos Andor : Le kell lőni őket, mint a kutyákat ! — Zaj.) Próbálja meg a t. képviselő ur, hangoztasson kommunista elveket, akkor majd meg fogja tudni, hogy melyik törvénycikk milyen paragrafusai alapján fogják elitélni. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől és a középen.)— Peyer Károly : A hangoztatás maga nem büntetendő cselekmény 1 — Zaj.) Akármilyen szempontból fogjuk is fel ezt a törvényt, ez a törvény megvan és minden jogállamban minden egyénnek, bármilyen legyen is a törvényre nézve a felfogása, azt respektálnia kell. (Igaz ! ügy van ! jobbfelöl). Mondom, erre az asszonyra vonatkozólag a belügyminister ur kijelentette, hogy ez egy notórius kommunista. Egyébként is kijelentette a belügyminister ur, hogy itt politikai tendenciáról aligha lehet szó, hiszen mindössze három politikai fogoly van az egész internálótáborban. (Propper Sándor : Szóval meg van elégedve ! — Barthos Andor : Igen ! Meg is lehet ! — Propper Sándor : Rendben van 1 — Vanezák János : Kérdezzék meg a zalaegerszegieket, hogy meg vannak-e elégedve?) Ez a körülmény nem adhat lehetőséget arra a feltevésre, hogy teljesen politikai színezete volna az internálótábornak, mint ahogy a szociáldemokraták részéről legutóbb is elhangzott ez a gyanúsítás. (Propper Sándor : Miért védi Zalaegerszeget?) Én nem védem Zalaegerszeget, mert kezdettől fogva állást foglaltam ellene, de igenis féltem a magyar államot, (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) és abban a felfogásban vagyok, hogyha egy megrögzött kommunistáról van szó, aki a maga kommunista elveivel mégegyszer anarchiába akarja dönteni ezt az országot, akkor tekintet nélkül pártállásomra, azt támogatom, aki komoly konszolidációt akar. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Helyeslés balfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ráday Gedeon képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján kért szót. Gr. Ráday Gedeon : T. Nemzetgyűlés ! Peyer Károly képviselő ur Viczián István t. képviselőtársam és barátom beszéde közben egy megjegyzésre ragadtatta el magát. Mikor Viczián István képviselő ur a megvesztegetési kísérletről beszélt, Peyer Károly képviselő ur személyemmel kapcsolatban azt a megjegyzést tette, hogy : Bizonyára keveset kapott ! (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Felkiáltások : Ejha !) Sajnos, én ezt a közbeszólást nem bélyegezhetem meg ugy, ahogy szeretném, mert hiszen a parlamenti illem ellen vétenék s amennyiben az elnök ur őméltósága már rendreutasitásban is részesítette Peyer Károly képviselő urat, ennek folytán erre a közbeszólásra, sajnos, nincs módom máskép válaszolni, mint egy német közmondással, hogy : Wie der Schelm ist, so denkt er ! (Zaj a szilsőbaloldalon. Ugy van ! jobbfelöl.) Egyébként a történelmi igazság kedvéért kötelességemnek tartom itt, a Ház szine előtt kijelenteni, hogy a szóbanforgó vesztegetési kísérlet nem az én személyemmel volt kapcsolatban, mert engem megvesztegetni senki sem merészkedett, — de nem is ajánlottam volna —- azonban igenis, egy konzorcium, amelynek, ha kívánják, alkalomadtán a nevét is meg fogom mondani, megkísérelte egy ismerősömet megvesztegetni és 200.000 koronát fizetettle kezéhez azért, hogy nálam kihallgatást eszközöljön ki. Erről én annak idején a Házmk jelentést tettem. Ezeket tartottam kötelesséév4 július hó 3-án, cs-üiörtohon. gémnek elmondani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Részben félreértett szavaim megmagyarázása, részben pedig személyes megtámadtatatás címén kértem szót. Nem szívesen járulok hozzá és adok segítséget ahhoz, hogy a fővárosi törvényjavaslat különféle ürügyekkel még a rendelkezésre álló idő alatt se tárgyaltassék le ; mégis kénytelen vagyok az előttem szólott Viczián István képviselő ur szavaival kapcsolatosan egypár megjegyzést tenni, hogy ezekkel félreértett szavaimat igazitsam helyre. Nevezetesen én azt mondottam a képviselő urnák, hogy már ministerével és ő vele szemben is hallottam ezeket a lehetetlen argumentumokat. Én egy pillanatra sem akartam a t. képviselő ur személyét sérteni. (Helyeslés jobbfelől.) Ha a t, képviselő ur bevárta volna mondatom végét, akkor meggyőződhetett volna arról, hogy ezt nem az ő személyére, hanem argumentumaira vonatkoztattam, és akkor talán ő sem ragadtatta volna el magát további megjegyzésekre. A másik, hogy elhangzottak közbeszólások erre az oldalra — épen azért, mert én már ebben az ügyben még a régi nemzetgyűlésen vettem magamnak azt a jogot, hogy felszólaljak — olyan irányban, hogy : védi a milliárdos zsidó mozisokat. Sem én nem védtem, sem azt hiszem, ennek az oldalnak egy tagja nem védte annakidején a zsidó vagy nem zsidó milliárdos mozitulajdonosokat, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem az akkori kormánynak szóbanforgó rendeletével szemben olyan súlyos közérdekű aggodalmaink voltak, amelyeknek előadásához jogunk volt és ezzel kötelességünket telj esitettük. Hogy mennyire igy volt, az kiderül abból is, hogy nekünk nem az ellen volt kifogásunk elsősorban, hogy ezekkel a mozikkal szemben az államhatalom bizonyos intézkedéseket tett, hanem az ellen volt kifogásunk, hogy egyik embertől elvették azt, amit odaadtak egy másik embernek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És hogy mennyire helytálló ez a kifogásunk, az legjobban kitűnik abból, hogy a t. képviselő ur évek múlva, bizonyos szentimentális szempontokat kénytelen itt felhozni, (Barthos Andor : Nem szentimentális !) amelyek indokolják ezeket a közönyös intézkedéseket. (Wolff Károly : A rokkantügy nem szentimentális szempont. -— U-gy van ! Ugy van ! a középen.) T. képviselőtársam, nézze, a parlamentben vagyunk ; ilyen kis rabulisztikával nem lehet a dolgot ferde irányba terelni. (Zaj.) Igenis, helyt nem álló, közszempontból meg nem engedhető, hogy szentimentális szempontból, — amellett, hogy ezt ellenőrzini sem vagyok képes — amikor ezrével és tizezrével járnak koldulni hasonló sorban levő emberek, ( Ugy van ! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) akár Viczián képviselő úrra, akár az akkori belügyminister úrra bizzuk, hogy a maga hatalmával válogasson ezek között, mert ha válogat, akkor nincs módunkban ellenőrizni, hogy a válogatásnál a sok azonos viszonyok között levő embert illetőleg milyen mellékes szempontok is érvényesülnek. (Wolff Károly: Ő kezeli a közhatalmat!) Ezt akartuk mi elkerülni, amikor azt követeltük, hogy ha az államhatalom arra a felismerésre jut, hogy ezeknek az intézeteknek jövedelmét közcélokra kell elfoglalni, vegye azokat az állam saját kezelésébe, vegye a község saját kezelésébe ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és a befolyó jövedelmeket juttassa egyformán elosztva azoknak, akiknek juttatni kell. (Pikier Emil : Az összes rokkantaknak I — Vanezák János : Hogy ne kelljen az utcasarkon koldulni százaknak és ezrek*
