Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-312

A nemzet gyűlés 312. illése 1924. nek.) Ha ez megtörtént volna, akkor nem történtek volna olyan visszaélések ezekkel az ügyekkel kapcsolatosan, amilyenek de íacto történtek. Az igen t. képviselő ur az angol-magyar filmszínházról szólva ügy tüntette fel azt a vállalatot és Stead ezredest, mintha ez az intézet valami nagy kulturális és nemzeti célokat istápolt volna. A házszabályok nem adnak nekem módot arra, hogy ezt a moziügyet újra teljes egészében a Ház elé terjesszem. (Fábián Béla : Halljuk ! Halljuk ! — Kállay Tamás : Nem is érdekes ! — Zaj.) A magam részéről azonban ennél a pontnál kissé korrigálni fogom at. képviselő ur emlékezőtehetségét, amennyiben az ennek az intézetnek nagy kulturális missziójára vonatkozik. (Viczián István : Sohasem dicsértem. Azt mondtam, hogy »do ut des«szerződést kötött a ministerium !) Azt fogom bemutatni, hogy mi volt az a »do ut des«-szerződés. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon. — Elnök csenget.) Nem a magam szavait fogom elmondani, nehogy azt méltóztassék mondani, hogy egyoldalúan adom elő a dolgokat, hanem egy nagy keresztény intézet ügyvezető alelnökének hivatalos, hitelesített jelentéséből fogom felolvasni azokat a részeket, amelyek a Nemzeti Hitelintézet keretébe beillesztett Angol-Magyar Filmszínház részvénytársaságra vonatkoznak. Ennek a nagy keresztény intézetnek ügyvezető alelnöke a következő hivatalos jelentést terjesztette ezzel az üggyel kapcsolatban az ő igazgatósága elé. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon. — Olvassa) : »E vállalattal való összeköttetésünk keletkezésének története a következő. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) A proletárdiktatúra bukása után Stead Alfréd angol ezredes, aki — köztudomás szerint — nemzetmentés címén itt különféle üzérkedésekkel foglalkozott^ (Derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : A gentleman ! — Pikier Emil : Ennek adott ön mozit ! — Propper Sándor : Egyszerre ötöt !) tizennégy mozgószinházat szerzett meg, és pedig részben megvett, részben bérbevett. Amidőn 1920 tavaszán a mozgó engedélyek revideálása szóbajött, abból a célból, hogy majd a szükséges angol tőkét is meg fogja szerezni, —- a képviselő ur bátor volt erre az angol tőkére hivatkozni, méltóztassék megfigyelni, hogyan vonult be az angol tőke — egy húszmilliós részvénytársaságot alapított a mozgóüzemek kihasználására. Ebbe a részvénytársaságba Stead az ő 14 moziját 19 millió értékben aportképen bevitte, 500.000 koronát pedig alapítási költségben számított fel.« (Derültség a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla : Tizenkilencmilliós nemzeti ajándék ! — Rothenstein Mór : Miért nem tapsolnak?) Elnök : Csendet kérek ! (Peyer Károly : Keresztény mondja, csak érti ! — Nagy zaj.) Csendet kérek, t. képviselő urak. Rassay Károly ; Azt hiszem, hogy bizonyos tekintetben már máskép méltóztatik látni a dolgokat, mint eddig. (Zaj. — Petrovácz Gyula : Még eddig nem ! — Fábián Béla : Tizenkilencmilliós nemzeti ajándék. — Folytonos nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Forgács képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rassay Károly (továbbolvassa) : »Ezekből a színházakból nyolc már megszűnt részben engedélymegvonás, részben más címeken.« — Nem akarok kitérni arra, hogy hogyan szűntek meg ezek a moziengedélyek. Amikor arra került a sor, hogy kiderült ennek a részvénytársaságnak ügykezeléséből, hogy bizonyos moziengedélyek nem fruktifikálhatók, akkor egészen egyszerűen eljártak a hatóságnál, hogy ezekre nézve ne adják meg az engedélyt, vagy vonják meg az engedélyt. De folytatom tovább a jelentés felolvasását. (Fábián évi juUus hó 3-án, csütörtökön. 357 Béla : Igaz ez ? — Zaj. — Viezián István : Nem igy vanl) Ez egy nagy keresztény intézet ügyvezető alelnökének jelentése. Nem destruktiv munka ez, kérem. (Zaj. Derültség a szélsőbaloldalon. — Továbbolvassa): »1921 június hó 28-án a Stead megbízottja, Groidl Oktáv, továbbá Yexley György és Wirter Ferenc egyrészről, másrészről pedig a Nemzeti Hitelintézet között az a megállapodás jött létre, — és ezért voltam bátor érdeklődni, hogy ennek az Angol-Magyar Filmszínház részvénytársaságnak kik voltak az igazgatósági tagjai, mert ez egy további szövevényre vetett volna bizonyos világosságot ; a Nemzeti Hitelintézettel való kapcsolatra '•— hogy nevezettek eladnak intézetünknek — már mint a Nemzeti Hitelintézetnek — 10,500.000 korona névértékű angol-magyar filmrészvényt 5 millió korona vételáron, ugy azonban, hogy ezt a vételárat intézetünk jogosult 1926. évi július hó l-ig bármikor megfizetni, sőt ugyanezen időn belül az egész vételi szerződést egyoldalulag, indokolás nélkül fel is bontani.« Mint méltóztatnak látni, itt egy egyszerű magánfelek közötti üzletről van szó, jellemző azonban az akkori időkre, hogy mikor a magánfelek ilyen üzletet kötnek, akkor gondoskodnak egy kis állami hitelről is, és ezért következik a további rendelkezés. (Propper Sándor : Angol, vagy magyar állami hitel ? — Tovább olvassa) : »Ezzel szemben kötelezte magát intézetünk, — már mint a Nemzeti Hitelintézet — hogy amennyiben az államkincstár intézetünknek 30 millió korona állami betétet (Fábián Béla : Valorizálatlanul !) — méltóztassék visszahelyezni az egész dolgot 1921 tavaszára — vagy külön hitelt ad három évi időtartamra, abban az esetben intézetünk köteles 20 millió folyószámla hitelt nyújtani az Angol-Magyar filmnek (Propper Sándor : Itt van az angol pénz !) abból a célból, hogy azt az AngolMagyar film részben a saját mozijai elimentálására, részben pedig a vidéki, mintegy 32 keresztyén moziengedélyes hitelszükségleteire fordítsa. (Propper Sándor : Az angol adta a nevet, mi adtuk a pénzt !) A beígért állami betétből csak 12 milliót kapott intézetünk és pedig hat milliót a Pénzintézeti Központ, hat milliót pedig a Postatakarékpénztár utján, ennek dacára azonban intézetünk az Angol-Magyar filmnek folytatólagosan mintegy 26 milliónyi hitelt folyósított, amelyből az AngolMagyar film mintegy 15—16 milliónyi összeget a vidéki, mintegy 32 mozgószinháznak adott ki, a többit pedig a saját üzemére fordította. (Zaj.) A vidéki moziknak kiadott mintegy 16—17 milliónyi hitel jogilag kellő alapon megszerkesztett kötleveleken nyugszik és e kötlevelek tartalma szerint ezek a követelések, amennyiben a kötlevelekben irt szigorú feltételeket erélyes adminisztráció betartatja, csaknem 100 százaléknyi biztonsággal behajthatók lesznek. A többi összeg azonban, amely az angol-magyar filmszínház hat budapesti mozijára lett befektetve, ilyen okmányokon nem nyugszik, mert az angol-magyar filmszínház és intézetünk közötti hitelezési viszony egyáltalában semminemű szabályozást és biztosítást nem nyert.« Ez bizonyára nem volt valami nagy gondatság, mert hiszen egyfelől az Angol-Magyar Filmszínház igazgatóságában, másfelől a Nemzeti Hitelintézet jogtanácsosi székében olyan kiváló jogász ült, mint Ulain Ferenc t. képviselő ur. Ha tehát visszamennek három évre és három év után hangulatkeltő kijelentésekkel és aláfestéssel akarják megvilágítani azt az üzletet, amely a moziengedélyek revíziója körül lezajlott, méltóztassanak őszintén odaállítani az egész Angol-Magyar Filmszínház részvénytársasági ügy hátterét is, a benne szereplő személyeket is, a Nemzeti Hitelintézettel