Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-312

 nemzetgyűlés 312. ütése Í924. évi július hó 3-án, csiiiörtöhÖn. 355 A tobhi engedélyeket kapták még : özv. dr. Németh Aladárné, hadiözvegy, két hadiárvával ; Székely Lászlóné, akinek első férje százados volt ; ez a háborúban először golyótól sebesült meg, azután a Doberdón egy gránátlövés megölte ; egy hadiárva maradt utána. Ez az engedélyes utóbb nőül ment egy rendőrtisztviselőhöz, aki pedig, a szerencsétlen, megtébolyodott, elmegyógyintézetbe került. Ennek az engedélyesnek tehát szerencsétlen második férjét és első férjétől maradt hadiárváját kellett minden vagyon, minden kereset nélkül eltartania. Ez is kapott egy mozit. Kapott még mozit Csabay Emil. Ez családos hadirokkant, nyugalmazott alezredes. Azt szokták mondani, hogy csak tábornokok kaptak. A tábornoki karnak csak egy tagja kapott, aki a Mária Terézia-rend lovagja. (Propper Sándor : Dani Balázs !) Ellenben kapott még egy mozit névleg a leánykereskedelem elleni egyesület, de tényleg ez is két hadirokkantnak és egy hadiözvegynek volt a mozija s ennek a különben igen nemes hivatást teljesitő egyesületnek a jövedelem túlnyomó részét ezek részére kellett átadnia. T. Nemzetgyűlés ! Semmit sem hallgattam el, mindent részletesen felsoroltam. Legfeljebb talán még az érdekelheti a nemzetgyűlést, amit előrebocsátottam, hogy volt három olyan engedélyes is, akiknek, ha szigorúan vesszük a rendeletet, nem lett volna szabad engedélyt adni. Mégis adtunk nekik. Én ezért is vállalom a felelősséget, társaim is vállalják, hiszen ministerem is vállalta a felelősséget, vállaljuk tehát a felelősséget mi is azért a tanácsért, amelyet neki adtunk. Ez a három egyén pedig, akiket nevezzünk különös protekciósoknak, ez a három moziengedélyes a következő volt : Egy mozit kapott egy nő, az, aki a legtalálóbban tudta kifejezni azt a mélységes fájdalmat, amelyet minden becsületes magyar ember érez országunk szétdarabolása felett, a magyar Hiszekegy szerzője, egy magyar költőnő, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.), aki nemrég, sajnos, elköltözött sorainkból s akinek emlékét a nemzetgyűlés kegyeletének jeléül felállással tisztelte meg. A második engedély története a következő : Eljött két egyszerű nő, akik —- mint mondták és ez természetesen ugy is volt — báró Eötvös József unokái voltak, (Gr. Ráday Gedeon : Vállalom a felelősséget !) Eötvös Lóránt leányai, nemzetünk legnagyobb fiainak ivadékai ; kenyérkeresetre voltak utalva, nem tudtak megélni s bár ez betű szerint a rendeletbe ütközött, nem állt ellentétben a rendelet szellemével : javaslatba hoztam tehát őket és a minister ur természetesen szó nélkül megadta az engedélyt. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Rothenstein Mór : Miért nem adtak pénzt is hozzá ! — Propper Sándor : Most az Appoló-kabaré játszik a mozi helyén ! — Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) Még egy protekciós nő volt, aki moziengedélyt kapott. Egy szegény, igénytelen külsejű, igen rosszul öltözött, még fiatalos nő jelent meg előttem hivatalomban és azt mondotta, — úgyis volt, ez be is bizonyult, — hogy ő Schweidel aradi vértanú unokája ; őt is Schweidelnek hivták, egyenes leszármazója volt a nagy vértanúnak, két keze munkájára van utalva, hogy fentartsa magát. Ismétlem, ha bele is ütközött a rendelet betűibe, de szellemének megfelelt ; neki is engedélyt adtunk. (Forster Elek : Helyes volt 1 — Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Tisztességes magyar ember nem tagadhatta meg tőle ezt 1 (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés jobbfelől.) Azok az urak ott a túloldalon engem a vádlottak padjára hivtak két esztendő óta való folytonos ctrcmba közbeszólásaikkal. Az enyhébb kifejezésekközé tartozott az, amit egyszer Farkas István képviselő ur mondott, hogy én mozipatkány vagyok. Tisztelt nemzetgyűlés, tudja meg az egész magyar nemzet, hogy azért vagyok én a mozik patkánya, mert jobban szeretem fajtámat, jobban szeretem nemzetemet (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen.) mint azokat a tőkéseket, azokat a kapitalistákat, akiknek támogatására a magyarországi szociáldemokrata párt mindig készen áll. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, becsületesen számoltam el, nyilt fővel, emelt homlokkal állhatok itt (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) és én rá fogok lesni, hogy ki az a hitvány ember, aki még ezután is szememre meri vetni azt, amit becsületesen cselekedtem, nemzetem iránti kötelességből. Ezeket voltam bátor elmondani. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Csik József és gróf Ráday Gedeon szólásra jelentkeznek.) Elnök : Csik József képviselő ur jelentkezett elsőnek szólásra személyes kérdésben. Csik József : T. Nemzetgyűlés ! Amikor a tegnapi interpellációk folyamán a belügyminist er urnák Esztergályos képviselőtársam interpellációjára adott válaszát az ellenzék részéről egyedül én vettem tudomásul, akkor a szociáldemokrata képviselők részéről több közbekiáltás hangzott el ; többek között fenyegetőleg az is, hogy ezt nem felejtjük el ! (Petrováez Gyula : A mai Népszavában mit irnak?) A mai Népszava, ugy látszik, visszhangja akar lenni ennek a fenyegetőzésnek, mert ugy állítja be az egész esetet, mintha az részemről, mint pap részéről szivtelen cselekedet, és mint keresztényszocialista részéről antiszociális cselekedet lett volna. Aki a politikai élet szituációját figyelemmel kisérte, tisztában lehet azzal, hogy ugy én, mint pártom, kezdettől fogva állást foglaltunk az internálótáborok rendszere ellen. (Fábián Béla: Helyes !) Alkalma volt a nemzetgyűlésnek többször megfigyelni bennünket, akik ebben a kérdésben mindig az internálótáborok eltörlése mellett szavaztunk. Elvileg azonban most nem is erről, hanem egy egészen speciális esetről volt szó. (Propper Sándor : Egy nőt megvertek !) Igen, egy nőnek az esetéről volt szó, aki két szempontból eshetik bírálat alá. Az egyik szempont az, hogy vájjon Cirfusz — ha jól emlékszem — igy hívják ezt a főhadnagyot vagy századost — jogosan járt-e el akkor, amikor — amint a belügy minister ur emiitette — ezt a nőt megsuhintotta ostorával. Erre vonatkozólag a belügyminister ur kijelentette, hogy helyteleníti ezt a körülményt és hogy a maga részéről vizsgálatot rendelt el. Én ezt a magam szempontjából akceptálom. Elitélem Cirfusz eljárását, azonban akceptálom a belügyminister urnák azt a kijelentését, hogy ebben az ügyben vizsgálatot indított. Esztergályos képviselőtársam azért nem akceptálta a belügyminister ur kijelentését, mert — úgymond — nem jelentette ki, hogy súlyosan meg fogja büntetni ezt a Cirfusz nevű főhadnagyot. Bocsánatot kérek, a belügyminister urnák ebben a kérdésben nem lehet joga a fegyelmi bíróság ' intézkedéseibe beleszólani. En mindig kárhoztattam, hogy a kormányzó hatalom részéről nyomás történjék akár közigazgatási, akár más fegyelmi bíróságról van is szó ; de igenis, kötelességemnek tartottam, hogy akceptáljam, amikor a belügyminister ur loyálisan kijelentette azt, hogy eljárást indított az ellen. (Helyeslés jobbfelől). Ami pedig az asszony szabadonbocsátását illeti, erre nézve a belügyminister ur kijelentette, hogy itt egy közveszélyes kommunistáról volt szó, aki egyáltalában nem akar magába szállni, aki szánt-szándékkal mindig hangoztatja, kvázi kötekedésképen, hogyha még egyszer kikerül,