Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-312

352 A nemzetgyűlés 31.2. ülése 1924. támadnak önök engem, miért kiabálnak folyton és miért mondják, hogy nem vagyok nyilt ember, amikor ime, ideállok önök elé és feltárom az egész ügyet ? (Fábián Béla : Az igazgatósági tagok kik voltak ?) Megmondtam, ki állott az igazgatóság élén, az igazgatósági tagok közül pedig ismertem egy azóta már elhalt, Virter nevű urat és még egy ur volt. . . (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór : Az élőket halljuk !) Tessék megnevezni ! Nekem semmi érdekem, hogy meg ne mondjam, amit tudok. Azért hozom ide ezt az ügyet, hogy az tisztáztassék a nemzetgyűlés előtt. (Ugrón Gábor : Humoros film, ezerméteres !) Sajnálom, nem hallottam Ugrón képviselő ur közbeszólását, de méltóztassanak türelemmel meghallgatni, hiszen önök provokálták, hogy idehozzam ezt a kérdést, ugy illik tehát, hogy meghallgassanak. (Sütő József : Ne csak a halottakról, hanem az élőkről is emlékezzék meg !) Elnök : Sütő képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Peyer Károly : Micsoda érdemei voltak Steadnek, hogy mozit kapott ?) Viezián István : Ez az angol filmipari részvénytársaság már a rendelet kibocsátása előtt összevásárolt a régi engedélyesektől Budapesten öt mozit és ezek a régi engedélyesek fordultak hozzánk a részvénytársasággal együtt azzal a kéréssel, hogy az engedélyt ne a régi mozisoknak adjuk meg, hanem ennek az újonnan közbelépett részvénytársaságnak. (Rassay Károly : És amelyik rossz üzlet volt, annak nem vették át az engedélyét ! Ugy-e emlékszik rá '?) Majd azután méltóztassék ezt elmondani. (Rassay Károly : Nincs jogom felszólalni !) Nem tudom, Rassay képviselő ur honnan van informálva. (Rassay Károly : Nagyon jó ! Itt a házban tartottam egy háromórás beszédet, jogom volt tehát informálva lenni ! Szégyent hoztak erre az országra !) Ha önnek joga volt ahhoz, hogy beszédet tartson akkor, nekem meg jogom van, hogy beszédet tartsak most és önnek kötelessége engem meghallgatni. Ez az angol filmipari részvénytársaság tehát öt moziengedélyt kért a régi engedélyesek kívánságának is megfelelően, tehát ez a társaság sem tekinthető olyannak, amellyé] szemben valamely protekció érvényesült volna. Nyerészkedő vállalatnak a belügyminister nem adott mozit. Ez az angol filmipari részvénytársaság azonban olyan ajánlattal állott elő, amely igenis megérdemelte, hogy megfontolás tárgyává tétessék, hogy ne fogadtassék-e el és hogy ne adassék-e neki engedély tekintettel arra is, hogy a régi engedélyesekkel megegyezett. Ez a részvénytársaság ugyanis azt ajánlotta, hogy az összes engedélyeseknek tőkét bocsát rendelkezésére. Uraim, itt többnyire nagyon kis tőkéjű, hadirokkant emberekről van szó. (Peyer Károly : Angol csirkefogó ! — Propper Sándor : Stead ezredes, a hadirokkant Î — Peyer Károly : Idejött és kifosztotta az országot ! Hajórakománnyal vitte ki az árukat !) Önök félnek ennek a kérdésnek a feltárásától ? (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Dehogy félünk !) Akkor hallgassanak meg. Egy régi magyar közmondás azt mondja : Az kiabál, akinek a háza ég ! (Fábián Béla : Igen, igen magának ég ! — Peyer Károly : Humoros film ! — Propper Sándor : Előadó : Chaplin !) Ez a részvénytársaság tehát azt ajánlotta, hogy financirozni fogja az összes engedélyeseket, akik többnyire teljesen tőkeszegény egyének. Hogy ez milyen nagy dolog és hogy ennek a hazafias akciónak a sorsa kizárólag ettől függött, azt mutatja az, hogy az összes magyar bankok . . . (Peyer Károly : Hazafias akció ! — Varsányi Gábor : A hadirokkantakon segíteni hazafias dolog ! — Propper Sándor : Minden gazságot hazafiasságba csomagolnak !) Ez a szó visszahull az ön fejére Propper ur I Monévi július hó 3-án, csütörtöhön. dorn, hogy milyen nehéz volt akkor a financirozás, azt mutatja az, hogy az összes budapesti bankok megtagadták a hadirokkantak mozijainak financirozását. (Fábián Béla : Igen, mert nem akartak segédkezet nyújtani az elvételhez !) Mikor tehát vállalkozott erre egy, bár idegen tőkével alakult részvénytársaság, amely ezt a horribilis kockázatot magára vállalta, a legnagyobb könnyelműség lett volna az akkori belügyministertől és tanácsadóitól, ha ezzel nem álltak volna szóba. Hogy mivel végződött és hogy kinek volt jó ez az üzlet, az kitűnik abból, hogy ez a részvénytársaság belebukott ebbe a vállalkozásba, ellenben a kisemberek, akik a moziengedélyt megkapták, nagyszerűen reüsszáltak. Talán egy esztendeje sincs annak, hogy egy villamosban megszólít egy igen jól öltözködött fiatalember, felém köszönt és amikor nem ismerem meg, odajön és ezt mondja : Talán nem is tetszik már ismerni ? ! Mondom neki : Engedje meg, nem ismerem. Mire ő ezt válaszolja : Én vagyok az a rokkant altiszt, akinek az ur javaslatára a belügyminister mozit adott, boldoggá tett vele egész életemre, megalapozta exisztenciámat és halóporaimban is áldani fogom érte. (Propper Sándor : Emelem poharam !) És amikor én azt kérdeztem tőle, hogy: Hát mondja kérem, én ugy hallottam, sokaknak anyagi zavaraik voltak, hogy oldotta meg ön az anyagi kérdést, ki finanszírozta az ön vállalatát, mosolyogva monda : hát a Stead-féle r.-t. adott félmillió korona kölcsönt és én utóbb a mellényzsebemből visszafizettem neki. Boldog vagyok, tőkét gyűjtöttem ! (Peyer Károly : Nem igy nézett az ki ! — Esztergályos János : Hol lakik ez az altiszt !) Horváth Józsefnek hívják és Pesterzsébeten, a volt Erzsébetfalván lakik. Megmondtam a nevét, tessék tőle megkérdezni és tessék a Népszavában is megnevezni. (Varsányi Gábor : Elhiszem, hogy igy volt !) Azt hiszem, ezek a következmények bizonyítják, mennyire helyes dolog volt, hogy ennek a részvénytársaságnak ilyen horribilis és reá nézve nagyon végzetes anyagi konzekvenciákkal járó áldozatok ellenében szintén adott a belügyministerium öt mozit. Ilyenformán az 51 közül csak 46 olyan mozi volt, amely felett a belügyinisterium szabadon rendelkezett. Az a kérdés, hogy ezt a 46 mozit, — mert csak erről lehet szó — hogyan osztotta el és kiknek adta. a minister. Ezt is a leghívebben a nemzetgyűlés elé tárom. Nincs itt takargatni való. A legbecsületesebb intenció, a háború áldozatainak, a népnek, a kisembereknek, B kisexisztenciáknak szeretete vezérelt, azoknak szeretete, akiknek önök a barátaiként szeretnek szóval viselkedni, de amikor tettekre kerül a sor, mindig a zsidó nagytőkének szószólói. (Farkas István : A zsidó nagytőkének adott ön mozit !) Nem hallottam, mit mondott a közbeszóló képviselő ur, nem tudok neki válaszolni. De nagyon kérem, ne . . . (Vázsonyi Vilmos : A választási költségeit zsidó nagytőke fedezte 1) Az én választásom költségeit egyedül magam fedeztem. Aki az ellenkezőt mondja, valótlant állit. ((Varsányi Gábor : Rendben van ! — Vázsonyi Vilmos : Bővebb részleteket a főtanácsosoknál !) Tessék részleteket mondani. Aki azt mondja, hogy nekem a választás céljaira bárki pénzt adott, az valótlant állit. Senki engem nem támogatott, én mindent a magam emberségéből szoktam csinálni. (Pikier Emil : Majd a zsidó méltóságos uraknál informálódni fogunk ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Petrovácz Gyula : Rosszul sült el !) Viezián István : Méltóztassanak megengedni, hogy az Ízléstelen közbeszólásokra többé ne válaszoljak. Ugy látszik a tárgy nem érdekli önöket. Tudom, hogy nem érdekli, mert valahányszor