Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-312
348 Â nemzetgyűlés 312. ülése 1924. tétlenül meg tudta volna oldani. Azt ísmondta a belügyminister ur, hogy alig egy pár száz emberről van szó. Nem is méltóztatnak gondolni, hogy a székesfőváros lakosságának milyen nagy rétege volt abban a helyzetben, hogy a háború alatt kénytelen volt egy időre Budapestről elköltözni és azután ide visszaköltözni. Hiszen, amikor én a bizottság ülése után ide a parlament folyosójára feljöttem és az újságírókkal erről a kérdésről beszéltem, három ujságiró közül kettő volt ugyanebben a helyzetben, amely helyzetnek legalább a méltánylását kértem. Tehát nem pár száz emberről, hanem számos, több ezer emberről van itt szó, akik ezek szerint a szigorú, igaztalan szabályok szerint is még külön nagyobb igazságtalanságban és méltánytalanságban részesülnek. Nem helyeslem azt sem, hogy a választhatóság kérdését a 3. § az adófizetéssel köti össze. Nem helyeselhetem, mert egyfelől adózási rendszerünk ma még nincs rendezve, másfelől pedig — amint nagyon jól tudjuk, hogy a közterhekhez mindenki hozzájárul és pedig — sajnos — aránytalanul, különösen a kisemberek a forgalmi adók utján. Mikor ez igy van, akkor még külön adófizetés bizonyítását követelni csak akadékoskodás lehet. Nem helyeslem azt sem, hogy a névjegyzékből való kihagyások tekintetében nem adják meg mindenkinek a jogorvoslatra való jogot. Ennek hiánya miatt jogaiktól elzárhatják a polgárok egy részét, akik nem foglalkoznak annyira az önkormányzati dolgokkal, mert hiszen az élet, a megélhetés gondja őket ettől elvonja. Amikor az egész székesfővárosi választás rendszere volta^ képen az u. n. pártrendszerre van alapítva, akkor nem engedik meg azt, hogy a kihagyások ellen a pártok is felszólalhassanak. A javaslat 12. §-át szégyenszakasznak tartom, amely a közvéleménynek a kialakulását akadályozza meg, amikor a választások során sajtótermékek, falragaszok és röpivek kiadását a legteljesebb mértékben megnehezíti. Ez a választási akciónak, — amint már előbb is emiitettem, — teljes megbénítása. Igaz, hogy ez benne volt a régi rendeletben, de akkor még nem voltak lehiggadva a kedélyek, akkor talán még lehetett volna ezt valahogy magyarázni, ma azonban ezt egyáltalában mással magyarázni nem lehet, mint azzal, hogy a demokratikus irányzatnak igy akarnak szájkosarat tenni a szájára. (Propper Sándor : A jót nem vették át a régiből, csak a rosszat Î) Szenátust, vagy a szenátushoz hasonló elemet akar bevinni a székesfőváros törvényhatósági bizottságába a kormány azáltal, hogy több állami tisztviselőt tanácskozási, ülési és szavazati joggal, tehát bizottsági tagsággal ruház fel a törvényhatóságba. (Propper Sándor : Politikai megbízottak, bizalmiférfiak !) Ha ezeknek az állami tisztviselőknek a jelenlétére és esetleg szaktanácsaira a kormány olyan nagy súlyt helyez, méltóztassanak nekik ott ülési és tanácskozási jogot adni, de szavazati jogot nem, mert egyfelől állásuknak tekintélyét is sérteni fogja, mikor olt a demokratikus elemmel szemben, felsőbbségi parancsra, politikai kérdésekben szavazniok kell, másfelől nincsenek is olyan különös kapcsolatban az önkormányzattal. Különös, hogy ezeket az állami tisztviselőket még külön kivételes elbánásban részesitik, mikor ezeknek helyettesítését is rendezi az a javaslat. Ezt már a törvényhatósági tisztviselőknél nem teszi. Ugyanezek a szempontok állanak fenn arra nézve is, hogy a kormány a székesfőváros több tisztviselőjének ülési és szavazati jogot biztosit a törvényhatóságban, sőt a régi helyzethez képest az ilyen szavazati joggal biró tisztér?' július hó 3-án, csütörtökön. viselők számát a kerületi elöljárókkal még ki is bőviti. Mi több jogot kívánunk a tisztviselőknek — amint mondottam — az intézkedéseknél, nagyobb felelősséget is akarunk, szolgálati pragmatikát is akarunk, ellenben függetleniteni akarjuk a tisztviselői kart attól, hogy a törvényhatósági bizottságban a felsőségnek politikai céljait szolgálja. Mi egy kötelességtudó, gerinces tisztviselői kart akarunk és épen az ő érdekükben nem látjuk szükségesnek, hogy külön szavazati joguk is legyen. (Petro\ 7 ácz Gyula : A vármegyékben sem ?) Ott sem, meg is mondom, miért. (Propper Sándor : Politikai megbízottak !) A tisztviselői kar addig, amig szolgálati pragmatikát nem kap, addig nem független, addig az ügyek intézésénél akármilyen jóakarattal is van, nem vezeti az az önzetlenség, a lakosságnak és a köznek szempontja, amely pedig demokratikus nemzeti állam közigazgatásában feltétlenül szükséges. (Propper Sándor : Akarnak ők demokratikus közigazgatást ?) Foglalkoznom kell itt azokkal az ellenérvekkel, amelyeket a tisztviselők szavazati joga mellett fel szoktak hozni. Ilyen ellenérv például az, hogy sérti a tisztviselői karnak tekintélyét az, ha szavazati joga nincs. Ezzel szemben azt állítom, hogy a tisztviselői kar, amely a maga szakértelmét, a maga tudását, a maga irányítását — tanácskozási és jelenléti joggal birván — ott a gyűlésen úgyis érvényesítheti, sokkal tekintélyesebb lesz, ha ez a szavazati jog nem kényszeríti őt arra, hogy igen sokszor meggyőződése ellenére foglaljon állást egyes közkérdésekben. Azt mondják, hogy azért szükséges a tisztviselői karnak a szavazati jog, mert igy akarják az önkormányzati közületeknél a határozatképességet biztosítani. Tessék a bizottsági tagok jelenlétének kérdését rendezni, tessék a jelenlétet kötelezővé tenni, tessék azt ellenőriztetni, igy meg lesz oldva a határozatképesség kérdése. Egyáltalában kénytelen vagyok itt a t. nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy nagyon különös játék az, amelyet itt a tisztviselők szavazati jogával a fővárosi, de különösen a vidéki javaslatban űznek. A fővárosnál 250 bizottsági tag van, ott tehát 30—-40 tisztviselő még elmegy valahogy. Igen kérem a nemzetgyűlés vidéki képviselőit, hallgassák meg, hogy lesz ez a vidéken, hogy lesz pl. a ministerelnök ur városában, Hódmezővásárhelyen ? Hódmezővásárhelyen körülbelül — amint a vidéki törvényjavaslat 2. §-a mondja — 50.000 lakosra esik 30 bizottsági tag, 20 választott és 10 virilis. Hódmezővásárhelyen tehát körülbelül a legkisebb létszám alakul ki : 48 bizottsági tag kerül be s közülök a javaslat szerint 36 választott és 12 virilis. Ezzel a 36 választott taggal szemben Hódmezővásárhelyen beállít a javaslat 18. §-a 32 városi tisztviselőt, akinek szavazati joga van. Méltóztassék ehhez hozzávenni a javaslat 17. §-át, amely szerint bizonyos számú közéleti funkcionárius, szintén hivatalnok ember kerül még be. Hódmezővásárhelyen tehát csak 36 ember lesz tulaj donképen a törvényhatósági bizottságban, aki a lakosságot képviseli, nem lesz tehát egyetlenegy kérdés sem, amelyben a tisztikar, amelynek jelenléte kötelező, ennek a 36 választott bizottsági tagnak a közgyűlésen jelenlévő részét le ne szavazná. Ez már olyan túlság, amelynek az a következménye, hogy Hódmezővásárhelyen és egyáltalán a vidéki városokban ezek után autonómiáról beszélni sem lehet. Helyeseltem azt, hogy a fővárosi lakosságnak foglalkozás szerint különböző rétegei, ha önálló részt alkotnak, a törvényhatósági bizottságban is képviseltessék magukat, de kérdem, hol van akkor a munkásság ebben a képviseletben? (Petrovácz Gyula : Ott, ahol a munkáskamara ! —•
