Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-312

A nemzetgyűlés 312. ülése 1924. Rothenstein Mór : Tehát sehol !) Azután kérdem, hogy miért kell államfői kinevezés ahhoz, hogy ezeknek a testületeknek : az ügyvédi kamarának, közjegyzői kamarának, kereskedelmi és iparkamarának képviselői a törvényhatóságban helyet foglaljanak? Ezt a kinevezést, amely ministeri ellenjegyzés mellett, de még csak nem is a polgármester előterjesztésére történik, (Fel' kiáltások a középen : Azt kívánjuk !), csak politikai eszköznek tartom arra, hogy ezen a réven a kormány esetleg érvényesíthesse a maga befolyását a fővárosnál. De ez sértő azokkal a testületekkel szemben is, mert azok meg tudják választani azt a két-három egyént, aki őket ott képviselje. Arra, hogy ők többek jelölését nyújtsák be és az államfő küldje ki azután a képviselőjüket, igazán semmi szükség nincs. Ez sérti azonban a székesfővárosi autonómiát is, mert a székesfőváros volt az a törvényhatóság, amelynél a kinevezési rendszer legkevésbé érvényesült, hiszen még a főpolgármestert is a közületnek és az államfőnek együttesen fellett székébe beültetni. Most telerakjuk ezt a fővárost államfő által beállitott bizottsági tagokkal? Mondom, megint abban a helyzetben vagyok, hogy kénytelen vagyok a régi helyzetet állítani szembe a jelenlegi állapottal. Végül a javaslatnak még egyetlenegy szakaszával kívánok foglalkozni. Ez az 5. §, amely az érdekeltség kérdését rendezi. Eli kell ismernem, meg kell állapitanom, hogy ez a szakasz a legtökéletesebb része az egész javaslatnak. Meg kell állapitanom azonban, hogy ez a szakasz igy jöhetett létre, az egyáltalán nem a minister urnák és nem a kormánynak az érdeme. Ezt a szakaszt a demokratikus ellenzék küzdötte igy ki, a kormány leszavazásával, s a ministerelnök ur akkor, a házszabályok ellenére, kisebbségi véleményt is méltóztatott bejelenteni. Ebben a szakaszban biztosítva van az, hogy a székesfővárosban a klikkrendszer nem érvényesülhet ; biztosítva van az, hogy a székesfővárossal összeköttetésben álló vállalatokban a székesfőváros megbízása folytán résztvevő bizottsági tagok ezért a részvételükért díjazást nem kaphatnak ; biztosítva van az, hogy a székesfőváros üzemeinek vezetői, akik tehát a székesfőváros ellenőrzése alatt kell, hogy álljanak, a törvényhatósági bizottságba be ne kerülhessenek. Csak arra kérem az ellenzéket és arra kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék ennek a szakasznak a törvényben ilyen tartalommal való benhagyását biztosítani. Ezzel befejeztem beszédemet. Ez a javaslat nem reményekre jogosító orvosi bulletin, hanem az önkormányzati szabadságnak és a magyar demokráciának végső agóniáját jelenti. A gyászjelentést megkapjuk a vidéki törvényhatóságokra vonatkozó törvényjavaslatnál. Azt látjuk, hogy visszafejlődünk, és nekünk, a demokratikus ellenzéknek, akik a haladás szolgálatában állunk, fel kell hívnunk a törvényhozás figyelmét arra, hogy legalább a régi törvényekben elfogadott demokratikus elveket ne küszöböljük ki a közigazgatási javaslatokból. Meg vagyok győződve arról, hogy mindennek ellenére lesz feltámadás, lesz egy demokratikus közigazgatási reform ; meg vagyok győződve arról, hogy a 8 millió kispolgár jogainak érvényesülését, azok nagyrészének az önkormányzat sáncaiba való bejutását csak ideig-óráig lehet megakadályozni. Mi azonban e szabályok dacára is bele fogunk menni a választásokba. Teljesen biztosan tudom azt, hogy győzni fogunk, mert egyszer az éjszakának is kell, hogy vége legyen, és a napsugárra Isten minden teremtett lényének — higyje meg a ministerelnök ur — a kisembernek is szüksége van, Európa horizontján pedig a militarizmus sötétje már oszladozóban van s a demokráciára virrad. (Mozévi július hó 3-án, csütörtökön. 349 gás a jobboldalon.) A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Elnök : Yiczián István képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kért szót. A szó őt illeti. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el). Viczián István : Mélyen t. Nemzetgyűlés 1 A nemzetgyűlés bocsánatát kérem azért, hogy személyes kérdéssel foglalkoztatom a Házat. Velem szemben, aki soha senkivel nem személyeskedtem, mióta csak a nemzetgyűlés együtt van, minduntalan bizonyos leplezetten gyanúsító közbeszólások szoktak ellhangzani. (Mozgás.) Ezekre, minthogy ezek az én személyemről leperegnek, és mert restellem a nemzetgyűlés idejét személyes kér: désekkel igénybe venni, rendszerint nem szoktam nyilatkozni és válaszolni. A tegnapi napon azonban már nem először, hanem nem tudom, hányadszor, ismételten is olyan kérdéssel kapcsolatosan történt hivatkozás az én nevemre, amely kérdésnek tárgyalása nemcsak egyéni ügy, hanem közérdekű is ; t. i. közérdek az, hogy ebben a kérdésben a nemzetgyűlés és az egész nemzet tisztán láson. Nevezetesen tegnap, amikor Farkas István képviselő ur beszélt, nem tudom, hogy a vita hevében milyen kérdésről volt szó, de egy közbeszólásomra Farkas István képviselő ur azt a megjegyzést tette, hogy én más téren nem vagyok olyan érzékeny ; és amikor azt kérdeztem, hogy milyen téren nem vagyok érzékeny, mire céloz, mit akar ezzel mondani, erre azt mondotta, hogy a mozik terén. (Petrovácz Gyula : A mozikoncesszió fáj a munkásságnak I — Kiss Menyhért : Munkásoktól nem vettek el mozit !) Sajátságos alkotmányos felfogásnak tartom és azt vélem, hogy furcsa felfogása a parlamentarizmusnak, épen a parlament tagjai részéről, hogy olyan kérdésekben, amelyekért az alkotmányos, felelős minister itt a nemzetgyűlés színe előtt is a felelősséget vállalta és minden alkalommal megfelelt érte, olyan tisztviselőket vonnak felelősségre, illetőleg akarnak felelőssé tenni, akiknek ebben a kérdésben vagy bármely ottani kérdésben való működését nem is ismerhetik. Honnan tudják önök azt, hogy abban a kérdésben, abban a rendeletben és intézkedésben, melyet az arra illetékes minister tett, kiadott, a ministerium kisebb és nagyobb rangú tisztviselőinek micsoda része volt, amikor alkotmányunk, közjogunk és közigazgatási jogunk értelmében az a ministeriális tisztviselő csak közege a ministernek, a parlamentnek a minister felelős és a felelősséget a minister vállalta is. (Rassay Károly : Ebben igaza van !) Mondom, én ezt sajátságos parlamentáris felfogásnak tartom törvényhozók részéről, és csodálkozom, hogy ebbe á hibába még jogászok is beleestek, mint pl. Fábián képviselő ur is, aki tegnap nevemet közbekiáltotta és szintén engem vont felelősségre a moziügyért. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Ezt nem azért mondom, mintha talán a felelősségtől szabadulni akarnék. Szerénytelenség volna tőlem, ha azt mondanám, hogy azt az akciót, mely az u. n. moziügyben, vagyis a moziengedélyezések revíziójánál végbement, én csináltam, az az én munkám ; ez nem való, bár ebben a munkában nekem is van részem, ebben az ügyben én is dolgoztam. (Sütő József : Csak segitett Î) Ha azonban arról van szó, hogy a felelősséget vállaljam érte, vállalom a teljes felelősséget. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen azért, hogy ebben a kérdésben tisztán lásson az egész parlament és az egész nemzet, ezt a kérdést a maga egész valóságában és részleteiben is itt a nemzetgyűlésen fel akarom tárni. (Felkiáltások a jobboldalon;