Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-312

'A nemzetgyűlés 312. ülése 1924. désének biztosítására feltétlenül szükséges, hogy a bizottsági tagok jelenlétének kérdése szabályoztassék. Ebben a tekintetben szigorúbb szabályokat kell alkalmazni, mert ma az a helyzet, hogy megválasztanak igen sok előkelő embert bizottsági tagnak, akik a város ügyeivel egyáltalán nem törődnek. Mivel közigazgatási kérdésekről és vagyoni kérdésekről van szó, rendezni kellett volna a bizottsági tagok felelősségének kérdését. Hiszen ebben a tekintetben különösen a közigazgatási bizottságnál igen szomorú helyzetben vagyunk. Mindezeket én nem találom meg ezekben a javaslatokban ; az 1872 : XXXVI. törvénycikkel szemben e javaslatban csak visszafejlődést látok. Csodálatosan sok e javaslatban a rendeleti elem és tág keretet ad a javaslat a kormánynak arra, hogy a választási eljárást, a névjegyzékek összeállítását saját szempontjai szerint szabályozhassa, sőt ezeket a szabályokat időnként meg is változtathassa. Amikor azt mondom, hogy sok a rendeleti elem, egyfelől azt értem, hogy ez a javaslat burkoltan a mai választójogi szükségrendelet szabályait állitja be akkor, amikor a helybenlakás alóli felmentés kérdésében és különösen a bizottsági tagságból való kizárások tekintetében rendelkezik. Az én meggyőződésem szerint annak a választójogi szükségrendeletnek különösen utóbbi rendelkezéseit a gyűlölet szülte. (Ugy van! a szélsőbal' oldalon ) Abban olyan rendelkezések vannak, melyeknek további alkalmazása is — mint első alkalmazása is — teljes mértékben igazságtalan, méltánytalan és embertelen. Nekünk erről a választójogi rendeletről megvan a magunk véleménye. Mi ezt törvényesnek nem tartjuk, tehát nem is engedhetjük meg és kötelességünket teljesítjük, amikor az ellen tiltakozunk, hogy a választójogi szükségrendelet általam emiitett szégyenszabályai ebbe a törvénybe becsempésztessenek. Az 1872 : XXXVI. törvénycikkben meg voltak állapítva a kizáró okok. Tessék ma is ugy eljárni s ha a kormány ezeket a szégyenszabályokat alkalmazni akarja, tessék azokat ebbe a javaslatba beállítani és a kritikát érte vállalni, nem pedig igy burkoltan becsempészni. Én tehát arra kérem a nemzetgyűlés ellenzékét, hogy ezekkel a szégyenszabályokkal szemben helyezkedjék arra az álláspontra, amely állásponton az első indemnitási vitánál volt, amikor a kormány az ellenzék felháborodására a választójogi szükségrendeletre való hivatkozást az indemnitási rendelkezésekből kénytelen volt kihagyni. Amint mondottam, azt sem helyeslem, hogy a ministernek a választási eljárás és a névjegyzék kiigazításának szabályozása tekintetében olyan jogkört ad ez a törvényjavaslat, hogy a minister időnként rendeleteket adhat ki. Nem egy egyszerű végrehajtási rendelet kiadására ad tehát felhatalmazást, hanem állandó szabályozásra. (Strausz István : Irányítja a szavazást !) Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy én elismerem és helyeslem, hogy a törvény rövid legyen, mindaz tehát, ami nem a törvénybe való, kihagyassék és a kormány arról rendeletileg intézkedjék. De közjogositványoknál, ezek gyakkorlásának szabályozásánál ugy kell kezelni ezt a kérdést, mint a him es tojást. Nekünk a választójogi rendelet megalkotása óta is tapasztalataink vannak, hogy a kormány időnként bizony-bizony pártpolitikai szempontoktól vezetett pótrendeleteket adott ki ; pl. a titkos szavazásoknál a boritékjelzést, vagy a Baja városi titkos szavazásnál Vaskút község nyilt szavazását említem. Látjuk tehát, hogy itt pártpolitikai szempontok is érvényesülnek. Mi ennélfogva ragaszkodunk ahhoz, hogy ezt a rendeleti szabályozási jogot csak egy esetre, I a végrehajtás alkalmával adják meg a minister- j évi július hó 3-án, csütörtökön. 347 nek. Ezen a bizottságban elszörnyülködtek, amikor én ezt felemlítettem és kértem. Azt mondották, hogy erre nincs precedens. Bátorkodom most a precedenst is felemíiteni. Benne van az 1914. évi XVI. törvénycikk 2. §-ában, tehát a Tisza István által benyújtott törvényben. Ez a választókerületek beosztásánál azt mondja : »Azt, hogy egyes választókerületek mely községekből, városokból állanak, a belügyminist er rendelettel állapítja meg. Az ekként megállapított beosztást csak törvény utján lehet megváltoztatni«. Tehát itt is fontos közjogi kérdésben csak egy esetre, a végrehajtás során adtak felhatalmazást a kormánynak, a továbbiak tekintetében azonban kikötötték, hogy a rendelet megváltoztatása is csak a törvény utján történhetik. A tagok száma 250-ben van megállapítva. Ehhez még számos más jogalapon jövő is csatlakozik a székesfőváros törvényhatósági bizottságában. Először is annak a jóérzésemnek adok kifejezést, hogy az örökös tagok intézménye, amely még a magyar önkormányzat fogalmába bele sem illeszthető, voltaképen kimaradt. Itt azonban megint meg kell említenem, hogy az örökös tagok intézménye még benne van a vidéki törvényhatóságokról szóló törvényjavaslatban. Megint kérem tehát a nemzetgyűlés ellenzékét, hogy itt is hasonló álláspontra helyezkedjék, mint a székesfővárosi örökös tagoknál. A tagszám nagyságát helyeslem. Itt egy elvi kérdéssel kell foglalkoznom. Sokan azt kívánják, és elvi szempontból helyeselhető is az, ha egy közület kevesebb tagszámmal dolgozik. Ez nagyon helyes akkor, ha a lakosság minden rétegének az önkormányzatba való bevonulása biztosítva van, ha az érdekeltség és Összeférhetlenség kérdése oly módon van rendezve és szabályozva, hogy pártoskodás és klikk-rendszer létre nem jöhet, ha a tagok függetlenek, tehát nem tisztviselők, akik kötelesek a felsőség politikájához alkalmazkodni. Amig azonban ezek a kérdések megoldva nincsenek, amig ezekben a kérdésekben demokratikus rendezést nem látunk, addig nekünk a közületeknél a nagy taglétszámhoz feltétlenül ragaszkodnunk kell. Ez a javaslat hemzseg a domokráciát és az önkormányzati szabadságot súlyosan sértő rendelkezésektől. Valami olyan Potemkin-önkormányzati szervezet létesül itt ; nesze, lásd, van önkormányzat a székesfővárosnál, tartalmi tekintetben azonban az önkormányzati szahadság alapelvei sincsenek biztosítva. Az én nézetem szerint, helytelen az is, hogy választott tagok csak azok lehetnek, akik Budapest székesfővárosban hat éve laknak. Ez a rendelkezés a munkásság ellen, a kispolgárság ellen irányul. Nehéz időkben állítják be ezt a rendelkezést. Mikor a terhek viselése, az elsőrendű közszükségleti feladatok megoldása a kormányzatra hárul, akkor akarják a közigazgatásból a polgári társadalomnak nagy részét kirekeszteni. Két korlát lehet csak az önkormányzati jog korlátozása tekintetében : az értelmiség és a kor. Ezenfelül még külön korlátokat beállítani, nézetem szerint, nem helyes, különösen nem helyes a mai időkben. Sajnálom, hogy még azt az indítványomat sem fogadták el, melylyel tekintetbevétetni akartam a háború nyomorúságait, tehát, hogy azok a székesfővárosi lakosok, akik a háború kezdetétől, 10 évből, habár megszakításokkal, hat évet a székesfővárosban laktak és ezidőszerint is itt laknak, az igazoló választmány által kívánságukra a választók soraiba felvétessenek. A belügyminister ur elvben helyeselte az ideát, kijelentette azonban, hogy ez nehézkes, holott az igazoló választmány, amely megfelelő tisztviselői szervezettel dolgozik, ezt a feladatot fel-