Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-312

344 A nemzetgyűlés 312, ülése 192é. a középosztály, amelyre 1867 óta a Tiszák a maguk erejét építették és amelyre a ministerelnök ur ezidőszerint is támaszkodni akar. Ugy látom, hogy ezt a középosztályt bizonyos problémákkal, bizonyos hangzatos jelszavakkal izgatják s nem vezetik helyes irányba. Nem látom, hogy méltó utóda volna a mai középosztály a 48-as idők ama középosztályának, amely Kossuth Lajossal a magyar nemzet felszabadításának olyan nagy munkása volt és amely hozzájárult a demokratikus magyar nemzeti állam alapjainak lerakásához. Nem tudom megérteni a mai időkben azt a törekvést, hogy a gyengébb társadalmi rétegeket elzárjuk a közjogositványoktól. Az én nézetem és meggyőződésem szerint az intelligenciának tulajdonképen az volna ma a feladata, hogy a megbékülés gondolatát hirdesse a különböző társadalmi osztályok között, összeforrassza a nemzet minden társadalmi rétegét, bizalmat ébresszen maga iránt és műveltségénél fogva igazán vezetője legyen ennek a nemzetnek. Azt be kell látni, hogy az idő elhalad és a demokratikus elvek elől ma már elzárkózni nem lehet. (Strausz István : Bűn Î) A háború, a gazdasági válság is arra kényszerit és kötelez mindenkit, hogy amikor a felelősség és a szenvedések vállalásában a nemzet egyetemlegesen kell hogy résztvegyen, ugyanakkor a jogok és különösen az önkormányzati jogok gyakorlása tekintetében biztosítani kell a kisembernek azokat a jogosítványokat, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy az ő elsőrendű életszükségleteiket intéző közületi szerv teendőinek mikénti gyakorlásában, az önigazgatásban résztvehessenek. Ez a nemzeti szerencsétlenség, amelyben ma vagyunk, arra kellene, hogy kényszeritsen bennünket, hogy igenis, összefogjunk és foglalkozzunk azzal az egyetlenegy céllal és gondolattal, amely ennek a nemzetnek feltámadásához feltétlenül szükséges : a nemzeti demokrácia gondolatával. (Helyeslés a jobboldalon.) Amint a politikai jogok gyakorlásában részeltetni kell a gyengébb társadalmi rétegeket, ugy a teherviselésnél is biztositaní kell a gyengéknek a súlyos terhek alól való mentesítését ; becsületes szociálpolitikának kell itt alapját megvetni és mindennek létfeltétele, sine qua non-ja egy demokratikus közgazdasági rendszer kiépítése. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csodálkozom az ellenzéki pártokon, amelyek itt különböző kérdéseken tusakodnak, hogy nem tudnak ebben a négy pontban, négy kérdésben összefogni és a reakció gondolatával szemben a haladásnak egyetlenegy útját ezt a helyes utat kitűzni. Az igazságügyminister ur helyesen mondotta a napokban tartott egyik beszédében, hogy a társadalom beteg s ha a társadalomnak orvosa volna, — mint mondotta, — igen szomorú diagnózist kellene megállapítania, azt, hogy a gyűlölség betegsége épen azoknál a legerőteljesebb, akik intelligenciájuknál fogva hivatva volnának ennek a betegségnek kiküszöbölésére. Mig ez a gyűlölség uralkodik, addig a demokratikus önkormányzat, a felsőház és a választójog kérdése mind nem a demokratikus nemzeti állam szempontjából, hanem pártpolitika és önző osztályérdekek szempontjából kerül itt a nemzetgyűlésen tárgyalás alá. Pedig én ezt őszintén sajnálom, mert én a középosztálybeli ember és a kisebb ember között oly elválasztó különbséget nem látok. Itt a közigazgatás reformjánál ismét az én egyházamra, a magyar kálvinista egyházra hivatkozom, ahol a jogokban egyenlően vesznek részt a kisemberek és nagyemberek, megvan a kisembereknek is a maguk ereje ahhoz, hogy az egyházi életben megfelelően tevékenykedjenek és megvan a nagyobb embereknek is a kellő súlya az egyházi élet igazgatásában. évi július hó 3-án, csütörtökön. Aki becsületes közigazgatási reformot akar, annak ugyanerre kell törekednie. Hiszen a középosztálynak meg kellene értenie azt, hogy mi erről az oldalról nem az ő jogait akarjuk elkonfiskálni, hanem egy demokratikus nemzeti magyar államot akarunk kiépiteni s ebben a kiépítésben a művész ihlete, a mérnök léniája ott kell hogy legyen a kezükben, ha ők velünk együtt a kisebb emberek érdekeit megértve, akarnak, haladni. Ez a törvény is azt mutatja, hogy mi nem jártunk helyes utón. Hiszen aki a mai időkben jó közigazgatási törvényt akar alkotni, annak a következő szempontokra kellene figyelemmel lennie. Először az általam mondott demokrácia szempontjára, amelyre nézve Ugrón Gábor képviselőtársam irredenta szempontból helyesen mondotta egy évvel ezelőtt a közigazgatási reform ankétjén : nekünk a demokratikus közigazgatást harangzugás között kellene megalkotnunk, hogy azok az elszakadt idegenajku testvéreink lássák, hogy ha hozzánk visszakerülnek, itt tiszteletben tartják és megbecsülik jogaikat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A másik szempont, amelyre figyelemmel kellene lenni, a haladás gondolata. Az igazi konzervatív ember nem zárkózhatik el a haladás elől. Már pedig az élet sok mindent produkál. A közigazgatás terén is látunk hiányosságokat. Hosszú évtizedek tanulságai mutatják ezt. Akár konzervatív, akár liberális gondolkozású legyen valaki, ezek elől a hiányok elől elzárkózni nem lehet ; azokat orvosolni és pótolni kell. Át kellene, hogy hasson bennünket a megértés gondolata. A társadalom összefogása csak ugy lehetséges, ha a jogokban a kisebb polgári emberek is részeltetnek s a kispolgári társadalom az önkormányzat sáncaiba bevonulhat. Figyelemmel kellene lenni azokra a megsokasodott feladatokra, amelyek a megrázkódtatások, a háború és a mai gazdasági válság folytán állottak elő, amelyek a közigazgatásra súlyosbb és súlyosabb terheket, kötelességeket hárítanak s amelyek a polgárság anyagi erejét sokkal nagyobb mértékben igénybe veszik. A közigazgatás elveit, amelyek elméleti és gyakorlati téren évtizedeken keresztül leszürődtek, ezekben a közigazgatási javaslatokban pártatlanul, osztályérdektől mentesen kellene keresztül vinni. E helyett sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni, hogy e javaslatnál is elsősorban a pártszempont és az osztályérdek, a nevetséges kapkodás, a rabulisztikának egy különös faja és a mulasztás jelenségei észlelhetők. Ebből a javaslatból azt látom, — kicsendül ez a javaslat minden szakaszából, — hogy itt nem az a cél, hogy mi a székesfővárosnak egészséges, életképes közigazgatási reformot alkossunk, hanem az : hogyan lehetne a székesfőváros lakosságának akaratát megváltoztatni, hogyan lehetne elcsavarni az önkormányzatot, hogyan lehetne ideigóráig ennek a kispolgári társadalomnak az önkormányzat sáncaiba való bevonulását megakadályozni. Méltóztassék megengedni, én minden ígéret ellenére sem hiszem azt, hogy ez a javaslat még most, a szünet előtt tető alá kerüljön, nem hiszem, hogy a fővárosban ősszel választások lesznek, mindez kitolódik mindaddig, mig a szükség kényszerítő ereje nem kötelezi majd a kormányt arra, hogy végre valamivel kielégítsék ezeket a demokratikus kívánalmakat. Kapkodást látok. Ha összehasonlítom azt a javaslatot, amelyet a bel ügy minist er ur nyújtott be, azzal a javaslattal, amelyet az egységespárt értekezlete után terjesztettek elő, akkor