Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-312
A nemzetgyűlés 312. ülése 1924. évi július hó 3-án, csütörtökön. 345 azt látom, hogy aszerint, amint az ellenzéknek ezzel vagy azzal az oldalával tárgyalnak, változik a javaslat iránya, a javaslat sorsa. Hiszen csak egyetlenegy kérdésre mutatok rá. A nőket a minister ur első javaslata tulaj donképen kizárta a passziv választói jogból. Nagy felháborodás kellett ahhoz, hogy a javaslatnak ezeket rendelkezéseit megszüntessék. Ebben a tekintetben már paríroztak. De paríroztak más kérdésekben is. Mint közigazgatási ember, a rabulisztikának egy olyan különleges fajtáját látom a javaslatban, amely et kénytelen vagyok nevetségesnek nevezni. M i ide állunk és vitatkozni fogunk abban a kérdésben, — most nem az érdemet értem, — hogy amikor már községi illetőséget is adunk egy polgárnak, tehát amikor már a község eltartás szempontjából és más szempontból is felelősséget vállal érte, akkor — e javaslat szerint — még nem adunk jogot arra, hogy az önkormányzat életében részt vegyen. Vagy pedig vegyük azt, hogy behozzák az államfői kinevezés rendszerét azzal indokolják, hogy tulajdonképen ez a kinevezési mód kizárja a pártpolitikát. Méltóztassanak megengedni, a kormány előterjesztése mellett, — mert hiszen ezekért az államfői kinevezésekért a kormány viseli a felelősséget, — a pártpolitika szempontját ilyen poziciók betöltésénél kizárni nem lehet. E tekintetben hivatkozom a kormányfőtanácsosi kinevezésekre. Méltóztassanak emliteni nekem egyetlenegy ellenzéki gondolkozású embert, aki ministeri ellenjegyzés mellett kormányfőtanácsosi kinevezést kapott. Ilyen a kerületi beosztás kérdése is. Mi itt azért, hogy melyik pártnak melyik lesz előnyösebb, vitatkozunk, hogy a politikai beosztást vagy a közigazgatási beosztást fogadjuk-e el. Mind a kettőt lehet ; a közigazgatási elvek szempontjából mind a kettő elfogadható. Ehelyett azonban, — hogy egyik párt se érvényesüljön, hanem esetleg egy harmadik pártnak lehessen sikere, — keresünk magunknak olyan beosztást, amely sem nem közigazgatási, sem nem politikai, hanem egy nem élő, mely egy ma már nem alkalmazott törvényben van benne. A javaslatban az érdekképviseleteknek külön helyet adunk. Gyönyörű igy a gondolat ; a főváros társadalmának minden rétege : az intelligencia, a kereskedő, az iparos képviseltesse ott magát, — egy rétegnek azonban mégsem adunk képviseletet : a munkásoknak ! Ezeknek nem jár. Ugy-e, ez szintén mulatságos? Vagy egy másiknak, mely a választási agitációt voltaképen meghiusitja s valami olyan malom alatti választási agitációt enged meg, amilyet én rémesebbnek tartok mindennél, mert a sajtótermékekért a felelősséget mégis csak vállalnia kell valakinek. Szóval, közigazgatási választások lehetségesek anélkül, hogy az emberek voltaképen a gondolatukat kicserélhetnék. Mert hiszen ebben már nekem tapasztalásom van, — és itt hivatkozom tegnapi interpellációmra, — hogyan lehetséges az, hogy a rendőrhatóság különböző ürügyek alatt a gyűlések tartását megakadályozza. Ez megtörténhetik a székesfővárosi választásoknál is ; e tekintetben a fővárosi rendőrség egy cséppel sincs messzebb a debreceni rendőrségtől. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Plakátok, röpivek ki nem adhatók, tehát amolyan hangtalan agitáció lesz, amellyel szemben előnyt fognak nyerni azok a pártok, amelyeknek háta mögött a fővárosi sajtó fog állani. Sajnálatos mulasztás jelenségeit is észleljük ennél a javaslatnál. Igazán nem akarok ezzel a kérdéssel ma már részletesebben foglalkozni, mert hiszen interpellációim keretében többször előadtam. Megtörtént az az eset, amelyre megint nincs még példa parlamentünk történetében, hogy egy minister ur elfelejtette, elnézte azt a határidőt, amikor a székesfőváros törvényhatósági bizottságának mandátuma lejár, és az ország első törvényhatósága abba a különös helyzetbe jutott. (F. Szabó Géza előadó : Első városi törvényhatósága !) — helyes, képviselő ur, első városi törvényhatósága, — abba a különös helyzetbe jutott, hogy autonómiája megszűnt, kormánybiztos vette át az ügyek intézését szükségrendelet alapján. A belügyminister urnák felügyeleti szempontból is tudnia kellett, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága újjáalakításának be kell következnie. Ez kétségtelen. Különben is a minister urnák egy törvényelőkészitő osztálya van, amelynek kötelessége a törvények terminusaira vigyázni, tehát nagyon jól lehetett tudni, hogy ennek a törvényhatósági bizottságnak mandátuma lejár. Egyetlenegy mulasztás volt ehhez hasonló, az 1912 : LVIII. tcikkel kapcsolatban. E törvény azt rendelte el, hogy a városok közigazgatására, ügyvitelére és háztartására nézve a kormány két éven belül nyújtson be törvényjavaslatot. Közben azonban kitört a háború és az akkori belügyminister jelentést tett a prlamentnak, hogy ezt a kötelezettséget nem tudja beváltani. Nálunk viszont az történt, hogy még a szükségrendeletet is suttyomban adták ki, nem jelentették be ide a nemzetgyűlésnek, hogy a kormány a törvényellenes helyzet némiképen való enyhítése céljából szükségrendeletet adott ki. ( Rothensteiii Mór: A nyomozóosztálya el volt foglalva ! — Strausz István : Megszüntették !) Bár ezt a szükségrendeletet kiadták, én nem láttam készséget a kormánynál, — különösen a ministerelnök urnái, kénytelen vagyok szavaimat igy módosítani, — arra nézve, hogy ez a törvényjavaslat sürgősen, gyorsan letárgyaltassék. Ma már ennek az esztendőnek hetedik hónapjában vagyunk és tulajdonképen csak mostanra érett meg a javaslat arra, hogy itt tárgyaltassék. Ellenben látom a bizottság által benyújtott javaslat 22. §-át, amely azt mondja (olvassa) : »A nemzetgyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi, hogy a kormány az 1923. évi december hó 31-ével beállott kényszerhelyzetben a székesfőváros önkormányzati működésének folytonosságáról . . . stb. stb. rendelet utján gondoskodott«. (Strausz István : Jóváhagyás nélkül !) Én arra kérem a nemzetgyűlést, ne engedje meg, hogy ez a szakasz ebben a törvényben bennmaradjon. Az önkormányzat nem az a jogvidék, ahol szükségrendeletekkel kell kormányozni. Hibák és mulasztások itt a kormány részéről történtek, ne méltóztassék azt jóváhagyólag tudomásul venni. Nem ugy van, mint ahogyan az előadó ur a bizottsági jelentésben mondja, hogy a nemzetgyűlés volt az útonálló; idézem ; »a parlamenti viszonyok útját állták annak, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságának ujjáalakitásáról szóló törvény 1923 december hó 31-ig megalkottassék«. Be sem volt az a javaslat, t. előadó ur, kellő időben nyújtva ! Akármilyenek lettek volna tehát a parlamenti viszonyok, azt letárgyalni kellő időre nem lehetett volna. (Ellenmondások jobbfelől. — Rakovszky Iván belügyminister : Négy nap alatt a legfontosabb javaslatokat elvégzik sokkal komolyabb országban !) Ne méltóztassék tehát, t. Nemzetgyűlés, ezt a mulasztást szentté avatni, ne méltóztassanak köszönetet nyilvánítani a törvénytelenségekért, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ne méltóztassanak a jogtalanságot joggá tenni, mert ennek következményei lehetnek a jogérzettel biró polgárokra, akik ugy a fővárosnál, mint a vidéken ezt a törvénytelen helyzetet nem fogadták el. Ebből jog48*