Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

338 'A nemzetgyűlés 311. ülése 192i. évi jutius hé 2~án, szerdán. ügyi minister ur minél előbb kiadja ezt a vég­rehajtási utasitást. Egy szempont van, amely méltánylandó le­hetne abban a tekintetben, hogy a végrehajtási utasitás máig sem jelent meg. Ez az egy szem> pont az, hogy az illetékes rninisteriumban ta­lán még nem tudták elkésziteni. Tudnunk kell azonban, hogy amikor a nemzetgyűlés egy tör­vényjavaslatot tárgyal és megszavaz s mikor a (följdmivelésügyi kormányzat a nemzetgyűlés szine elé hoz egy törvényjavaslatot, akkor már annak végrehajtási módozataival is tisztában kell lennie. Ilyenkor azoknak a közegeknek, akik ezt a törvényjavaslatot csinálták, már tisz­tában kell lenniök azzal, hogyan fogják majd azt a gyakorlati életbe átültetni. Ennél a tör­vényjavaslatnál különösen lett volna idő ezek­nek a módozatoknak kidolgozására, hiszen ma már júliusban vagyunk és a törvény a tör­vénytárban április 19-én jelent meg. Itt tehát ezt a szempontot sem tudom méltányolni és el­fogadni. Epen azért, hogy ez a végrehajtási utasitás minél előbb megjelenjék és hogy ïgy a földbirtok­reformnovellának a gyakorlati életben való érvényesítésére mód nyujtassék, a következő interpellációt vagyok bátor a földművelésügyi minister úrhoz intézni) (Olvassa): „Minthogy a földbirtokreform végrehajtá­sát nagyban hátráltatja az a körülmény, hogy a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó . rendelkezésekre vonatkozó 1920. évi XXXVI. te. kiegészítéséről szóló 1924. évi VII. te. végre­hajtási utasitása máig sem jelent meg, hajlandó-e a minister ur intézkedni aziránt, hogy az emiitett törvény végrehajtási utasitása azonnal kiadassék." (Helyeslés.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur ki­van szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Ami a novella végrehajtási 1 utasítását illeti, már előre tisztá­ban voltam azzal, hogy ez a végrehajtási uta­sitás nem fog gyorsan elkészülni, mert ha olyan végrehajtási utasitást kell a rninisteriumban elkésziteni, amelyet teljesen ő maga készít el, ez gyorsan elkészülhet, de ha a végrehajtási uta­sitás olyan, amelyhez még egy külön bíróság­nak is hozzászólása van, egy. olyan bíróságnak, amely bíróság munkájának gyorsítására a mi­nisternek nrnes parancsoló befolyása, akkor az ember előre tisztában lehet azzal, hogy az a vég­rehajtási utasitás bizonyos hosszabb időt vesz igénybe. Ennek tudatában a novellát a földmivelés­ügyi ministerium költségvetése keretében ki­nyomattam annyi példányban, ahány működő bírája csak van az 0. F. B.-nek és ezeket a pél­dányokat megküldöttem az 0. F. B.-nek azzal, hogy a törvényt minden bírónak osszák ki és — minthogy a törvény életbelépett —, annak alapján járjanak el. Az O. F. B. intézkedései a , törvény életbelépése után tényleg a törvény szellemében történitek meg. Nem térhetek itt ki azokra a részletekre, hogy hol késett a novella és kinek munkájából késett, A végrehajtási utasitás készen van. A pénteki ministertanácsra bevittem a kész uta­sítást. A miiiistertanáes- hozzá is járult, de a pénzügyminister urnák bizonyos pénzügyi dol­gokban még aggályai voltak és azt kérte a mi- • nistertanácstól ,hogy egy pár nap alatt át­nézhesse az utasításnak- azokat a részeit, ame­lyek pénzügyi rendelkezéseket tartalmaznak s addig ne adjam ki az utasitást, amig ő át nem nézte. A végrehajtási utasitás ügye most ebben a stádiumban van. Mindennap várható, hogy visszakapom, és akkor annyi idő alatt, »meny­nyi időbe kerül annak kiszedése — ez is időbe terül, mert nagy munkáról van szó — meg fog jelenni! minden bizonnyal még e héten. (He­lyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez a hely­zet. Készemről semmi késedelem nincs ebben a tekintetben. Eddig rajtam kivül álló okokból késett a végrehajtási utasitás, de hogy maga a végrehajtás késedelmet ne szenvedjen, intéz­kedtem a törvény kinyomatása és szétosztása iránt. (Helyeslés.) Kérem válaszom tudomásul­vételét. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csik József: À földmivelésügyi minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. (He­lyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat (Zaj és felkiáltá­sok a jobboldalon: Ki van még?), méltóztatik-e a földmivelésügyi minister urnák Csik József képviselő ur interpellációjára adott válaszát tu­domásul venni, igen vagy nemi (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló 1 Petrovics György jegyző: Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! (Graeffl Jenő: Még egy?) A természetben javadalma­zott tanerőnek, nevezetesen kántortanítónak ér­dekeit már több izben bátor voltam szóvátenni a nemzetgyűlésen, de sajnos, a kultuszminister ur részéről még válaszban nem részesültem. Mégis röviden ismét előterjesztem ezeket a sé­relmeket, mert ugy érzem, hogy ha ilyen igaz­ságtalanságokkal állunk szemben, akkor semmi­féle álláspontot nem adhatunk fel és azt az ügyet addig kell szorgalmaznunk, addig kell követelnünk a kérdés igazságos megítélését és eldöntését, amig munkánk eredményre nem vezet. A kántortanítók fősórelmei a következők: A kántori jövedelem elsősorban többé kevésbé össze van kapcsolva a tanítói jövedelemmel. Minthogy a kántortanitói javadalmat beszámít­ják a tanítói javadalomba a 122.000/922. számú ministeri rendelet folytán, olyan helyzet állott elő, hogy sok kántortanító a kántortanitói mű­ködés után jóformán semmi javadalmazásban nem részesül. Áz emiitett rendelet ugyanis a kántortanitói javadalom újraértékelését nem az 1907 :XX VII. te. és az 1913 :XVI. te. szellemében vitte keresztül, minek folytán — ismétlem — előállott az az eshetőség, hogy sok kántor a kán­tori működése folytán semmiféle javadalomban nem részesül, annyira értékelték a meglevő ja­vadalmát A kántorok joggal kérdezik azt, hogy ha ők, mint tanítók megfelelnek tanítói műkö­désüknek, hogyan jutnak ahhoz, hogy őket a kántori működésükért jóformán semmiféle dotá­cióban nem részesitik. Tudok olyan esetet is, hogy a kántornak kevesebb jövedelme van, mint ugyanabban a községben egy nagycsaládul tanítónak. Miért végez akkor az a kántor kettős munkát, ha annyi jövedelme sincs, amennyi abban a köz­ségben egy másik tanítónak? Rendkívül fon­tos volna tehát, ha a kántori javadalmak a tanítói javadalmaktól elválasztanának* Ha ta­nit a kántor, akkor tanitói működés után is illesse meg a tanitói javadalom, s ha emellett kántori működést is fejt ki, akkori ezért a tény­kedéséért illesse meg a kántöri javadalom. Nagyon célszerű volna, lia már a díjlevólben történnék meg ez a szétválasztás..

Next

/
Thumbnails
Contents