Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

JÍ nemzetgyűlés 311, ülése 1924, évi július hó 2-án, szerdán, 339 Kendkivül fontos volna, ha a kántori javadalmaknak a 122000/922. számú közoktatásügyi ministeri rendelet alapján végzett újraértékelése revizió alá vétetnek, még pedig az 1907-es és 1913-as törvények szellemében. Ezek a törvények is megadták a lehetőseget arra nézve, hogy a kántori javadalomnak egyrészét beszámítsák a tanitói javadalomba, de nem men.tek tul a határon és nem adtak lehetőséget arra, hogy egyes kántorok a kántori tevékenységükért jóformán semmi javadalmazásban ne részesüljenek. Rendkivül fontos volna az is, hogy ennél az értékelésnél ne a díjlevélben lefektetett jövedelem vétessék alapul, hanem a tényleg befolyt jövedelem. Ma azt a módszert használják, hogy a díjlevelet veszik alapul a kántori javadalmak újraértékelésénél. Már most a helyzet az, hogy a díjlevélben lefektetett sok jövedelem egyáltalában be sem folyik, sőt annak behajthatósága már el is évült, úgyannyira, hogy a kántor hiába reklamálja, azt sohasem fogja megkapni. Rendkivül helytelen eljárás tehát, ha oly jövedelmet is újraértékelnek, amely tulaj donképen sohasem folyik be a kántorhoz. Nagyon fontos volna, ha ugy, mint minden adónál, az újraértékelésnél megkérdeznék magukat a kántorokat is jövedelmüket illetőleg. Ma helyzet, hogy ez az újraértékelés teljesen a kántorok megkérdezése nélkül történik, ami egyáltalában nem helyeselhető. T. Nemzetgyűlés! A kántoroknál bizonyos jövedelmi egységeket állapítanak meg. Az egyik kántor jövedelmét ennyi egységben, a másik kántor jövedelmét annyi egységben állapítják meg. Ezeknek az egységeknek alapja egy métermázsa búza ára. A búza árát a közoktatásügyi ministe'rium a tőzsdei r árfolyam szerint állapítja meg. Bocsánatot kérek, ez helytelen eljárás. Faluhelyen sohasem lehet búzát ennyiért kapni, mint amennyiért a tőzsdén eladják. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Kapni lehet, de eladni nem lehet annyiért.) Igen, kapni lehet, de annyiért nem lehet eladni. Nagyon méltányos volna tehát, hogy az ptta.ni eladási árat vegyék tekintetbe és a búza árát legalább 15—20%-kai ejtsék ki a tőzsdei árfolyam alá. Rendkivül fontos, hogy a kántorok jövedelménél is áttérjenek a valorizációra és aranyalapon való számításra. Ma már a költségvetésnek alapját is az aranykorona alkotja, s azt hiszem, hogy a közgazdasági élet minden fázisában ezt fogják alapul venni.^ Méltányos tehát, hogy a kantori jövedelmeknél is, nevezetesen a stólajövedelmeknél és egyéb megváltott járandóságoknál a valorizációs alapra térjenek át. , Pontos az is, hogy a kántoroknak, de általában a felekezeti tanítóknak s minden tanítónak a VII. fizetési osztály minden fokozata automatikusan nyittassák meg. Ma az a helyzet, hogy a VII. fizetési osztály első fokozatába a tanítóknak csak a 10%-a jut. Ilyen secretáló módszert nem lehet behozni a kultúrában. (Halász Móric: Maholnap minden tanító méltóságos ur lesz!) Én nem helyeslem azt a rendszert, amelyet a kormány követ, hogy nyakra-főre minden státust egy-két fizetési osztállyal magasabb fizetési osztályba soroz, csak azért, hogy az illetők címeket kapjanak. Én elvileg azon az állásponton vagyok, hogy mindenki maradjoU meg abban a fizetési osztályban, amelyben békeidőben volt, de kapjon becsületes dotációt. Ne címmel, hanem pénzzel fizessék meg őket! De ha már ezt más osztályoknál megteszik •• (Pintér László: A felekezetieknek is adják meg!) — Zaj.), ha a jövedelmi kérdés szempontjából más hivataloknál megteszik, akkor méltányos, hogy ezt a kántortanítóknál is megtegyék. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Csik József: Ha pedig már a VII. fizetési osztály első fokozatát megnyitották számukra, egész jogosan és méltányosan megnyithatják mindhárom fokozatát ennek a fizetési osztálynak, még pedig ne olyan secretáló módszerrel, hogy ebbe a fizetési osztályba a tanítóknak csak 10%-át juttatják be, hanem aki azt a kort becsületesen megéri, annak járjon ki e fizetési osztálynak bizonyos fokozata. Fontos az is, hogy a hadipótlékokat és utazási kedvezményeket minden tanítónak utalják ki. Ma az a helyzet, hogy például a hadipótlékban csak az állami tanítók részesülnek. Egyéb felekezeti — akár református, akár katholikus, akár zsidó — tanítók ebben nem részesülnek. Bocsánatot kérek, mindegyik egyformán áldozta vérét a hazáért. Miért nem részesülhetnek ezek az állam részéről egyforma elbánásban akkor, amikor egyforma munkát végeznek azokkal, akik mint állami tanitók végzik kötelességüket? Fontos az is, hogy a törzslapok kiállításáért járó díjak mindenütt egyöntetűen állapíttassanak meg. Ezeket a közigazgatási hatóságok a maguk hatáskörében szokták megállapítani s az egyik megyében így állapítják meg, a másikban amúgy. Ez nagyon sok félreértésre ad alkalmat, és sokszor a kántornak vagy az illető tanítónak megbizhatóságát teszik ezzel kockára, mert ha az illető más megyébe megy és hallja, hogy ott ennyivel olcsóbban állították ki a törzslapot, mingyárt az a gyanú fogamzik meg lelkében, hátha az ő tanitóia jogtalanul kért ennyivel és ennyivel többet ' Az is méltányos, de nemcsak méltányos, hanem elsőrendű kulturérdeke az országnak, hogy azt a tandijat, amelyet a kultuszminister ur inaugurált az elemi iskolákban, eltöröljék. Hogy erre mennyiben van szükség, azt én nem akarom vitatni. Azt hiszem, minden kultúrember belátja, hogy az elemi népiskolákban a tandíj behozatala a leganfikulturálisabb és legantiszociálisabb intézmény. Amikor arról van szó, hogy ennek az országnak kultúráját emeljük, akkor nem tandíjat kell behozni az elemi iskolákba, hanem inkább inavenkönyveket kell adni és minden uton-mődon lehetővé kell tenni a szegény ember gyermekének, hogy iskolába járhasson, hoev ennek az országnak igazán ne lehessen analfabétája, csak az, akinek természettől fogva nincs ép esze. Rendkivül fontos az is, hogy az árviz, jég1 eső és egyéb természeti csapások által sújtott tanítóságnak, oktatószemélyzetnek helyzete bizonyos segélyekkel javittassék. Értékeltek annak a kántornak vagyonát — mondjnk — 36:100 egységre. Jött azonban a zápor, a jégeső, amelyet Isten ránk zúdított, ez elverte a termését, elverte a szőlőjét, s azokat az egységeket a minimumra csökkentette, amelyeket az újraértékelésnél felvettek^ ugyhogv annak a szegény kántortanítónak, épen a kultuszministeri intézkedések folytán, nemhogy annyi fizetése nem lesz. mint egy osztálytanítónak, hanem még a fele sem annak. Méltányos tehát, hogv ezeknek a kántoroknak legalább államsegélyüket folyósítsák, hogy ezeket a természeti csapásokat ugy ahogy kibírják, és családjukat el tudjak tartani. Énen ezen indokokból kifolyólag a következő interpellációt terjesztem a távollevő kultuszminister úrhoz, terNÁPLÖ XXV. oT