Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. 327 ságot, ami Zalaegerszegen végbemegy. (Mozgás a középen.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. A képviselő ur nem valakivel szemben, hanem általában használta ugyan a „betyár" kifejezést, ez azonban nem méltó a parlamenthez. Esztergályos János: Betyárságot mondtam, Ami Zalaegerszegen van, az az. Elnök: A képviselő ur véleményét elmondhatja, de szavait a nemzetgyűléshez méltóan kell megválogatnia. Esztergályos János: A legutóbbi alkalommal a belügyminister ur olyan intézkedéseket tett, amelyek azt a látszatot keltették, mintha a politikai üldözés, a politikai internálás tényleg meg akarna szűnni. Annakidején húsvét hetében a belügyminister ur rendeletére Zalaegerszegről elbocsátottak egy csomó embert. Sokan elmentek onnan, de túlnyomó részt azok, akiket közveszélyes csavargóknak nevez a közigazgatás. Túlnyomó részt azokat bocsátották el. (Fábián Béla: Gyallay! — Rakovszky Iván belügyminister: Ez egyszerűen nem igaz!) Azokat bocsátották el, akik közveszélye« munkakerülők. Politikai internáltak is elmentek azonban, nem tagadom, lefogyott az azelőtti létszám egészen minimálisra, olyannyira, hogy ezidőszerint Zalaegerszegen körülbelül hat vagv hét politikai internált van egészben! (Rakovszky Iván belügyminister: Három!) Három és három visszatért. így Fleischmann Iernác is, aki abszolúte semmit sem csinált. (Rakovszky Iván belügyminister: Magyar tiszteket gyilkolt Oroszországban!) Ezt a minister ur állítja. Én nem vitatkozom. (Rakovszky Iván belügyminister: Be van bizonyítva. — Felkiáltások a {jobboldalon és a középen: Â kis ártatlan!) Ott van többek között egy tanárnő, akinek az a bűne — ezért kell 53 hónap óta szenvednie Zalaegerszegen —, hogy intelligens aszszony. (Mozgás a jobboldalon.) Ez Komlós Béláné. Nem tudom honnét került oda, nem tudom, hogy a kommün alatt milyen magatartást tanusitqtt, csak arról értesültem még évekkel ezelőtt, hogy egy Komlós Béláné nevű tanítónő van ott. Ennek az asszonynak magatartása Zalaegerszegen mindig kifogástalan volt, különösebb fegyelmi büntetésre sohasem adott okot. Komlós Béláné minden közbenjárás, kérés ellenére és súlyos betegsége mellett sem tud Zalaegerszegről megszabadulni. (Rakovszky Iván belügyminister: Százszor elmehetett volna! — Peyer Károly: Szivesen marad ott? — Rakovszky Iván belügyminister: Mindig kijelenti, hogy ha kimegy, kommunista agitációt csinál! — Peyer Károly: Ez jogcím, hogy valakit ott tartsanak? — Halász Móric: Igen, ez jogcím! Nagyon helyes! — Peyer Károly: Hol van erre törvény? Érzésben lehetek kommunista, azt nem tilthatja meg senki! Anarchista is lehet tudományos értelemben, ha nem árt vele senkinek! — Rakovszky Iván: belügyminister: Erkölcsi törvény! — Peyer Károly: Lehetek, ha nem ártok vele senkinek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: Abszolúte semmi bűne nincs ennek a szerencsétlen tanárnőnek. Megjegyezni kivánom, hogy ez a nő lelki beteg. Irtózatos tragédián ment keresztül az életben. Ma már gyermekkora óta ismerem történetét, ismerem azt a kálváriát, amelyet végigjárt. Férje mint tiszt elesett az orosz fronton. Özvegyen maradt és mint özvegyet verte, csapkodta őt a vihar. (Peyer Károly: A jutalma Zalaegerszeg!) Zalaegerszegre került. Elmentem a belügyminister úrhoz és egy beadványban, amelyben azt irtam, hogy Komlós Béláné 53 hónap alatt megbűnhődött minden bűnéért, ha bűnt követett el ember, Isten és haza ellen, tehát kértem, hogy bocsássa szabadon. De Komlós Béláné nem is követett el bűnt. Vállalom az erkölcsi és politikai felelősséget Komlós Bélánéért. A belügyminister ur azt mondotta, hogy Komlós Bélánét nem lehet szabadon bocsátani, mert ha ki fog menni, ismét politizálni fog. Azt kérdeztem akkor a belügyminister úrtól, és azt kérdezem most a nemzetgyűlésen — s kérdezem egyúttal az egész nemzetgyűléstől —, hogy a magyar kormányzat olyan gyönge-e, hogy egy Komlós Bélánétól féltse az ország belhékéjét, az ország rendjét. (Halász Móric: Azt nem, hanem a kommunista agitátoroktól!) Hiszen az országban minden negyedik ember rendőr vagy rendőrspicli. Komlós Béláné minden lépését ellenőrizhetik és ha ő mint szabad polgára ennek az országnak a legcsekélyebb bűnt követi el a társadalom, az ország ellen, a belügyminister urnák, illetőleg a közigazgatási hatóságnak módjában van lefülelni Komlós Bélánét. Megmondom azonban őszintén, a nemzet színe előtt: bűnnek, szégyennek tartom, hogy egy kormányzati rendszer fél egy Komlós Bélánétól és azért tartja őt az élő-halottak sírboltjában. Elnök: A képviselő urat már figyelmeztettem, hogy kifejezéseit meg kell válogatnia. A legutóbbi sértő kifejezéséért a képviselő urat rendreutasítom. Esztergályos János: Nem sértő az. Elnök: Ha a képviselő ur szembehelyezkedik az elnöki intelemmel, kénytelen leszek a 221. § 3. bekezdése értelmében eljárni. Esztergályos János: Megmondottam a belügyminister urnák azt, hogy ez a szerencsétlen asszony súlyos beteg, baloldali tüdőcsúcshurutja van. Megmondottam, hogy ez a szerencsétlen hat év óta nem látta szegény öreg, munkaképtelen anyját. Bocsássa haza a belügyminister ür. Nem bocsátották haza, de miután én a belügyministernól voltam. Komlós Bélánét elővették, megdorgálták, hogy hogy mer panaszkodni, hogy mer a külvilággal érintkezni. Megnyugtatom, t. belügyminister ür, Komlós Béláné esete miatt nem csak én botránkozom meg, de megbotránkozik az internálótábornak nagyon sok rendőrtisztviselője, illetőleg rendőrlegénye is, hogy már öt esztendeig tartják ott. Egyébiránt a belügyminister ur talán azt fogja mondani: a képviselő ur már megint nagyit, hiszen a zalaegerszegi internálás tulajdonképen már megszűnt, most egy barátságos meleg otthon, egy dologház van ott. Mielőtt a belügyminister ur ezt válaszolná kérdésemre, legyen szabad elmondanom, hogyan néz ki az a dologház. Legyen szabad elmondanom, hogy mi történt ott. (Peyer Károly: A Potemkin-falukat hozzák, ugy-e? — Rakovszky Iván belügyminister: Nem, a valóságot mondjuk. Nem lehet pletykákat mondani! — Peyer Károly: Szibériában is így csinálták! A fegyházak fényképeit mutatták a cároknak!) Kikérem magamnak, minister ur, hogy engem ezzel vádoljon. Én a képviselői kötelességemet teljesítem, mint ember. Visszautasítom a minister urnák ezt a.^. (Zaj és felkiáltások a jobboldaloni Egy
