Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
328 r A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. szót sem szólt! — Rakovszky Iván belügyminister: Még nem tudom, mit fog- mondani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek a Ház mindkét oldalán! Esztergályos János: Legyen szabad felolvasni ennek a szerecsétlen asszonynak néhány levelét. Ezek többet fognak mondani, mint amennyijén itt mondanék. (Olvassa:) „Junius 1. A halálnak rémséges aratása lesz az őszszel. Ma bevonultunk a dologházba. Az épület csuromvizes. Egészségtelen helyiségekből, mondhatjuk a halál tornácaiból áll. Benne a lakás még nyáron is életveszedelmes, az udvar néhány méternyi, piszkos, kőtörmelékes zug, sehol sétahely. A legszégyenletesebb nemtörődömség volt megengedni, hogy egy vegyes bizottság ellenőrzése nélkül nyáron idejöjjünk és essünk bele végleg a tuberkulózisba, amikor a tábori barakkok nyáron hasonlíthatatlanul szellősebbek voltak és volt térségünk, ahol levegőt szívhattunk, napozhattunk, járhattunk. A kálváriánk csak ma kezdődik. Szeretnénk akkorát kiáltani, hogy a sok siket fül is meghallja s a sóhajunk a bezárt szivekbe hatoljon és visszarezegjen. Mert elveszett emberek vagyunk ebben az épületben. Aki el nem pusztul őszig, szrencsétlen nyűge lesz a társadalomnak, családjának és önmagának. Az ivóvizünk piszkos, ihatatlan. A mosakodóhely az udvaron van, néhány deszkából összeütött falú, ajtónélküli kamra, amelyben le nem mosakodhatunk, mert a rendőrök jönnek-mennek. — Ezt mint nő írja. — Pokoli gondolat volt a biztois pusztulásba hozni, ha már szabaditani nem tudnak bennünket. A végsőkig elkeseredettek vagyunk, mert íme, be vagyunk csapva. A bizottság holnap visszamegy s az internáltak — köztük 2, 3, 4 éves gyermekek is — várhatunk tovább, mig a közöny felenged azok részéről, akik még félmunkát sem végeznek, akiknek minden mindegy." Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell a házszabályok 219. §-ára és kérem, hogy az ilyen hosszadalmas felolvasásoktól tartózkodni méltóztassék. (Peyer Károly: Ez hosszadalmas 1 ?) A házszabályok semmiféle felolvasást nem engednek meg, képviselő ur. Ne méltóztassék az elnök megállapítását kritika tárgyává tenni. (Peyer Károly: ö az első, aki itt felolvasl) Peyer kénviselő urat már figyelmeztettem. Méltóztassék az elnök iránti tiszteletet megőrizni. (Peyer Károly: Az elnök is őrizze meg pártatlanságát! — Zaj a jobboldalon.) A képviselő urat rendreutasítom. (Peyer Károly: Helyes, de ezt meg kellett mondani egyszer!) A képviselő urat másodizben rendreutasitom. Esztergályos János: Minthogy attól tartok, hogy a rövid levélkivonatokat nem sikerül felolvasnom, épen azért kérem, méltóztassék megengedni, hogy felolvasás nélkül elmondjak néhány esetet. A Dologházba való beköltözés ntán valakinek eszébe jutott, hogy a Dologházat lefényképezik kívül is, belül is, mert hiszen a fényképen nem látszik az, ami a valóságban van. így az internáltakat, közöttük Komlós Bélánét is odaállították az ágyukhoz. (Peyer Károly: Kabarét csinálnak!) Komlós Béláné, mint nem betörő, nem bűnöző, nem bűnös, irtózott attól a gondolattól, hogy a betörők, bűnözők és bűnösök albumába belejusson s ezért hátat fordított a. fényképező gépnek. Erre egy ott lévő csendőrfőhadnagy rákiáltott Komlós Bélánéra, hogy: „Forduljon vissza és forduljan a gép felé," Komlós Béláné tiltakozott ez eilen, erre az illető csendőrfőhadnagy azt mondotta: „Aki előre nem néz, tizenötnapi fogdát kap." Ennek dacára többen a politikaiak nem fordultak a gép felé. (Peyer Károly: Nem csináltak barátságos arcot! — Meskó Zoltán: Das auch noch dazu? Barátságos arcot isi) Erre a csendőrfőhadnagy odament, erőszakkal megfordította Komlós Bélánét és rákiáltott: „Ha nem marad nyugton, akkor korbácsot kap!" Erre Komlós Béláné női érzésében sértve, azt mondotta ennek a osendőrfőhadagynak, hogy: „Attól sem riadok vissza!" Azt gondolják, igen t. Nemzetgyűlés, hogy a csendőrfőhadnagy, mint férfi, nem bántotta a nőt? (Peyer Károly: Lovag!) Ellenkezőleg, elővette a kutyakorbácsot és azt a szegény, szerencsétlen, 53 hónap óta ártatlanul internált intelligens tanárnőt, aki hosszú idők óta baloldali tüdőcsucshurutban szenved... (Rakovszky Iván belügyminister: Sohasem volt tanárnő! — Peyer Károly: Ez az ön nevelése! Akárki volt, ha, cselédlány, akkor sem szabad! Egy katonatiszt özvegye! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rakovszky Iván belügyminister: Hallgassa majd végig azt, amit felelek rá!) Elnök: Peyer képviselő urnák figyelmébe ajánlom, hogy már kétizben rendreutasítottam. Ha tovább zavarja a tanácskozást, kénytelen leszek a házszabályok rendelkezése értelmében a nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Esztergályos János: Ugyanabban a pillanatban ott volt Diószeghy ministeri tanácsos ür is egy bizottsággal — ha jól tudom — végighallgatta a vitatkozást s nem szólt közbe, nem szólt semmit. A másik pillanatban lecsapott a kutyakorbács Komlós Bélánéra, Komlós Béláné fogait összeszorítva nem ütött vissza; mint védtelen nő a fegyveres férfit nem bántotta. De azt mondotta annak a csendőrfőhadnagynak: „Köszönöm, ötvenhárom hónap után tudomásul veszem, hogy szabadulás helyett korbácsot érdemlek." Ugyanaznap a tiszti étkezdében az egyik csendőrszázadostól azt kérdezi a tisztiorvos: „Igaz az, hogy Komlós Bélánén végigvágott az a főhadnagy? — Megjegyzem, hogy ennek a főhadnagynak neve állítólag: Czirfusz. Erïfe azt mondta az illető csendőrszázados: „Igaz, és jól tette. Én nem ugy tettem volna az ő helyében, hanem agyonvertem volna. Ezt érdemli, hiszen nem lehet szabadon engedni; intelligens nő létére sok bajt csinálna." Ez körülbelül az első része annak az állapotnak, amely Zalaegerszegen van s ez az oka annak, hogy az előbb olyan magyarosan adtam kifejezést érzéseimnek. (Szomjas Gusztáv:. Tiltakozunk ez ellen! Ez nem magyaros! — Pikier Emil: A korbács magyarosi Az sem magyaros!) Maga a Dologháznak nevezett épület, melyet a belügyminister ur lesz szíves a háznak bemutatni, a következőképen néz ki. Belül még vizes falak vannak. (Rakovszky Iván belügyminister: Szó sincs róla, hogy vizes. Vártunk és addig nem költöztettünk bele senkit, mig meg nem állapították, hogy száraz. Ezt nem lehet ilyen panirlapról megállamtani.) Belügyminiszter ur, ilyen az ön által bemutatandó Dologház. A szél keresztülnyargal a szobán (Zaj jobbfelől. — R a kovszky Iván belü arvminister: Téglafalak vannak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Esztergályos János: ... amelyen nincs még ajtó s az ablakok is rosszak, zárhatatlan valamennyi, csapódnak, a táblák végigcsörömpölnek, a szél arcunkra és ágyunkba vágja az; esőt és homokot. A • magasan elhelyezett! ablakok, a szobák fekvése, a szürkére mázolt, vizes
