Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
Anemzetgyűlés SIL -ütése 1Ù2L évi Julius hó 2-án, ezerdán. 323 szontagságainak és nem lehet a tárgyaknak •megfelelő őrzéséről sem gondoskodni. - f A múzeum jelenlegi jeles főigazgatója, Hóman Bálint abban a memorandumban, amelyet ebben a tárgyban a kultuszkormányhoz intézett és amelyet bármely érdeklődő képviselőtársamnak készséggel rendelkezésére bocsátok, feltárja a múzeumban uralkodó tűrhetetlen és lehetetlen állapotokat. A sajtóközleményekből, de mindazoknak tapasztalataiból is, akik ezt a muzeális gyűjteményünket látogatták, előttünk áll annak a veszedelemnek a képe, ami ezeket a műkincseket, értékeket fenyegeti. Elég utalnom arra, hogy •igen értékes gyűjtemény tárgyak kapualjban, sőt egy részük szabad levegőn, szabad téren vagy istállóhelyiségben vannak elhelyezve. Egerek, patkányok, baglyok pusztitják a kincseket, ugy, hogyha ezen az állapoton sürgősen nem segítenek, mindezek a műértékek biztos pusztulásnak indulnak. Az ország mai nehéz anyagi viszonyai között természetesen olyan megoldási módot kell választani, amely pénzügyileg keresztülvihető, de mindenesetre találni kell olyan megoldást, amely ezeket a kincseket fedél alá hozza, és egyrészről lehetővé teszi azoknak szisztematikus elhelyezését, másfelől pedig hozzáférhetővé teszi a tudósok számára, akik ezidőszerint el vannak zárva ezeknek tanulmányozásától. Lehetővé kell tehát tenni, hogy hozzájuk férhessenek és feldolgozhassák a műkincseket. Felhivom az igen t. kultuszkormány jelenlegi vezetőjének, a kultuszminister urnák és a t. Nemzetgyűlésnek, valamint a magyar társadalomnak figyelmét is erre a vajúdó kérdésre, mert amiként a magyar társadalom hivta életre ezt a kulturális intézményt, sokkal könnyebb viszonyok és körülmények között, ugyanúgy ennek a magyar társadalomnak, amelynek megvan az erre való képessége és anyagi készsége, kell most is a múzeum segítségére sietnie. Feltétlenül szükséges, hogy ezek a kincsek elhelyezést nyerjenek valamilyen épületben, amelyet t a kultuszminister bölcsesége meg fog találni, de a kihelyezés folytán bizonyos átalakitási .munkákra is lesz szükség, amelyek azonban .nem olyan mértékűek, hogy a társadalom .anyagi erejének mai meggyengült állapotában ; is ne volnának elvégezhetők. Mindezek után a következő kérdéseket vagyok bátor a kultuszminister úrhoz intézni (Oldassa): „1. Van-e tudomása a kultuszminister - urnák arról a katasztrofális veszélyről, amely a Magyar Nemzeti Múzeum nagyértékü gyüjteIményéit veszélyezteti? 2. Milyen intézkedéseket óhajt a t. kultuszminister ur ennek a fenyegető veszélynek sürgős elháritásá érdekében fogana"tositani?" (Helyeslés. — Halász Mórié; Helyes, de a tisztviselőtelepi gimnáziumot nem adjuk!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kultuszminister urnák. Ki a következő interpelláló? Petrovits György jegyző: Drozdy Győző! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. i Ki a következő interpelláló? Petrovits György jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy röviden előterjesszem interpellációmat. Interpellációm nem politikai tárgyú, vihart felkelteni nem fog, mint az első két interpelláció, de gazdasági kihatásaiban -magam részéről tartom annyira fontos interpellációnak. (Esztergályos János: Milyen jó kis fiúcska!) Amikor kell, akkor az;, akkor, NAPLÖ XXV. amikor a képviselő ur kivánja, hogy az legyek, akkor majd nem leszek! (Esztergályos János: Semmit sem kivánok!) önnek nem is lehet tőlem kívánni valamit! Gazdasági kihatásaiban, t. Nemzetgyűlés, interpellációmat annyira súlyosnak tartom, hogy kénytelen vagyok itt elmondani még akkor is, ha azok közé a képviselők közé tartozom is, akik interpellálni igen ritkán szoktak, annyival is inkább, mert az interpellációk súlya a nemzetgyűlésen ma sokkal kisebb, mint annak idején az országgyűlésen volt. Interpellációm elmondására kényszerit aa a körülmény is, hogy az úgynevezett szanálási javaslat törvényerőre emelkedése után ugy látom, hogy részben az egyes hatóságok, városok, közintézmények és testületek igen-igen szivükön viselik a megtakarításnak, a takarékosságnak helyes elvét, amelyet azonban nem. mindig ott gyakorolnak, ahol kellene. Ebben az esetben is, amelyet bátor vagyok felemlíteni, ugy látom, hogy a takarókosság elvét helytelenül alkalmazzák. A kaposvári és a szegedi internátus megszüntetéséről kivánok röviden beszélni. A Máv., ugy látszik, helyesnek véli a kaposvári és a szegedi internátust a közeljövőben megszüntetni. Az érdekeltek, az érdekelt szülők több izben fordultak meg nálam, legutóbb tegnap is, amikor elpanaszolták, hogy milyen lehetetlen helyzetbe kerülnek akkor, ha a kaposvári internátust meg fogják szüntetni. Nem akartam azonban csak egyik oldalról információmat beszerezni, hanem hogy tárgyilagos legyek, szükségesnek tartottam a másik részről is információkat szerezni, hogy vájjon mi az oka, hogy a Máv. ezt a szerintem igen helyesen és szociális érzékkel felépített két internátust meg kivánja szüntetni. A Máv. az 1924/25. évi költségvetésbe, értesülésem szerint, már a kaposvári internátus költségeit nem vette be. S ugy tudom, hogy 1925 őszéii már a szegedi internátust is meg akarja szüntetni azzal az indokolással, hogy a Máv. bevételeiből szorosan vett üzleti kiadásait sem tudja fedezni. * Ahogyan én értesülök, a Máv. az egyik internátusból, és ha jól emlékszem, a kaposvári internátusból segédtiszteket képző intézetet akar alakitani, indokolva azzal, hogy a vasutaknak, miként a múltban, a jövőben is szakképzett altisztékre van szüksége. Én ezt a gondolatot helyesnek találom. Igenife, szüksége van a_ Máv.-nak szakképzett altisztekre éppen ugy, mint tisztviselőkre, de felteszem a kérdést, vájjon nem volna-e lehetséges, hogy ezeknek a segédtiszteknek kiképzésére más utat, más lehetőséget keressen a Máv? Véleményem szerint: igen. Itt van pl. a szegedi leszámítoló hivatal. Ha a Máv. most már szakképzett tisztviselőket, altiszteket nevel magának, ugy a szegedi leszámitoló-hivatal helyisége — amely hivatal értesülésem szerint úgyis a közeljövőben meg fog szűnni — alkalmas arra, hogv az általa helyesen tervbevett altiszti szakképző-intézetet ott felállíthassa. De itt van egy másik alkalom is. Itt van . Budapesten a tisztképző tanfolyam a Lutherutcában. Ma, amikor olyan sok tisztviselőt bocsátunk el, amikor a Máv-tól is a szakképzett és, sajnos» hozzá még fiatal tisztviselőknek igen ;nagy számát bocsátják el és nyugdíjazzák, — bár ebben a kérdésben a múltkoriban kifejteti-tem álláspontomat, hogy miképen kellett volna az elbocsátásnak történnie, —- vólemé45
