Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
324 À nemzetgyűlés 311. ütése 1Ù2nyem szerint, igenis, mód nyilnék arra, hogy a Luther-utcai tisztképző tanfolyamon egyik esztendőben tisztviselőket, a másik esztendőben pedig altiszteket képezzenek ki. T. Nemzetgyűlés ! A Máv. annak idején három internátust létesitett, igen helyesen. Az egyik a szatmárnémeti, a másik a szegedi, a harmadik a kaposvári volt. Ma egyesek azt mondják, hogy sajnos, tizennégy vármegye mellett ez a megmaradt két internátus sok. Viszont jaz én véleményem sfczerint nemcsak hogy nem sok, hanem kevés. Ugy tudóim, hogy a kormánynak is az az álláspontja, hogy az interna tusok számát szaporítani kell, mert hiszen én magam voltam az, aki a közelmúltban hasonlóan épen tanoncotthonoknak, internátusoknak létesítése céljából határozati javaslatot terjesztettem be a nemzetgyűlés elé és a nemzetgyűlés ezt — nagy hálával tartozom érte — el is fogadta. Ha tehát a nemzetgyűlés egy ilyen határozatot hozott, kérdezem, miért van szüksége a Máv-nak arra, hogy ezt a két jól bevált internátust megszüntessél A vasúti szolgálat — legyen az tiszti vagy altiszti szolgálattal járó kötelezettség — igen súlyos, és a köz érdeke kívánja meg, hogy tisztviselő vagy altiszt, akit a szolgálat érdekéből egyik helyről a másik helyre tesznek át, oda tényleg el is menjen és ott szolgálatot teljesítsen; nem is veszem külön figyelembe, hogy az illető alkalmazottat esküje kötelezi arra, hogy felettese parancsát mindenkor teljesítse. De ha a vasúti' pragmatika kötelezi a vasút alkalmazottját, igeiii helyesen, arra, hogy ott tegyen szolgálatot, ahol szolgálatot tennie felsőbbsége rendeletére köteles — figyelem nélkül arra, vájjon az illető tisztviselő yagy altiszt nőtlen-e vagy nős —, akkor viszont ennek az alkalmazottnak az 1868:XXXVIII. tc.-nek és az 1921. XXX. tc.-nek megfelelően a gyermekét hat évtől 12 esztendeig iskoláztatnia kell. Ilyenkor tehát összeütközik a törvény száraz betűjével, a vasutas-esküvel, a szolgálat kötelezettsége. Már most hogyan méltóztatik elképzelni azt, hogy az a vasutas tisztviselő vagy altiszt, aki olyan helyen teljesít szolgálatot, ahol az ő körzetében, sőt három kilométernyi körzetben sincs iskola, a mostani sanyarú gazdasági viszonyok mellett gyermekét iskoláztassa.? Vagy az történik, hogy a törvényben irt kötelezettségének nem tesz eleget vagy pedig kénytelen szolgálati helyéről áthelyezését kérni. Tudjuk, hogy mind a két eset milyen következményekkel ját az illető vasúti alkalmazottra. A vasúti internátusok felállításának érdeme Lukács Béla volt ministère és Ludvig Gyula volt államvasuti elnöké, mielőtt a Máv.nál először azzal a megoldási módszerrel próbálkoztak, hogy vándortanítókat alkalmaztak. De ez nem vált be, úgyhogy azután azzal próbálkoztak, hogy egyes gócpontokon; tanítják az ilyen tanítók a vasutas-gyermekeket és a gyermekek egy hétre való élelmiszert visznek magukkal s minden szombati napon visszatérnek otthonukba. Ez sem vált be. Akkor született meg a gondolata Ludvig Gyulának, az akkori elnöknek, hogy a Mávnak ilyen internátusokat kell létesítenie. 1922-ben a kaposvári internátüsnak 25 éves jubileuma volt. Ez alatt a 25 esztendő alatt igen eredményesen működött és kielégítette azokat az igényeket, amely igények kielégítésére ezt az internátust felállították. Annál is inkább rendkívül csodálkoznunk kell azon, hogy ezeket az internátusokaj az államvasutak vezetőségé fel akarja oszlatni, amikor nagyon L évî július hó 2-án, szerdán. jól tjudjuk, minister! nyilatkozatokból és sajtóközleményekből is, hogy a kormánynak szándékában van 17 gimnáziumot megszüntetni. Vájjon hova fogják akkor az államvasúti alkalmazottak gyermekeiket küldenil Például itt van Dombóvár, itt van Nánás, ahova Lökről, Büd-SzentmihályróL Dorogról és az egész környékről jönnek a vasutas-gyermekek, hogy középiskolai tanulmányaikat végezzék. A helyzet tehát az lesz, hogy vagy kénytelenek lesznek tömegesen kérni a vezetőségtől, a felsőbbségtől áthelyezésüket, vagy pedig törvényben irt kötelezettségüknek nem fognak tudni eleget tenni. Én kérem az igen t. kormányt, méltóztassék odahatni, hogy ezeket az internátusokat továbbra is tartsák fenn. Szent meggyőződésem, ha ezeket az internátusokat — amelyek már a külföldön is olyanynyira beváltak, hogy például Olaszország is és a többi kulturországok is az internátusok fentartásának álláspontjára helyezkedtek — itt Magyarországon be fogják szüntetni, akkoij ennek igen-igen súlyos és káros gazdasági és szoteiális következményei lesznek az érdekeltekre. Előre bejelentem itt a nemzetgyűlésen, hogyha a m. kir. államvasutak mégis arra az álláspontra helyezkednének, hogy ezeket az internátusokat, vagy akár csak az egyiket vagy a másikat is beszüntetnék, akko® mi nem fogunk nyugodni — és el fog jönni a_közeljövőben erre az idő —, amikor ezeket az internátusokat vissza fogjuk állíttatni. Ezek után a következő interpellációt intézem a kereskedelemügyi minister úrhoz (Olvassa): „Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a Magyar Királyi Államvasutak kaposvári és szegedi internátusát meg akarják szüntetni épen most, amikor az államvasuti alkalmazottak a legnehezebb gazdasági viszonyok között élnek. Az internátusokban elhelyezett gyermekek szülei gyermekeiket otthon, közeli iskola hiányában neveltetni nem tudják, más internátüsokban pedig nem helyezhetik el gyermekeiket azélt, mert nincs miből elhelyezniük. Miként gondolja a kereskedelemügyi minister ur, hogy azon államvasuti alkalmazottak, akiknek szolgálati helyén, avagy a közelben iskola nincs, meg tudnak felelni azí 1868:XXXVIII. és 1921 :XXX. te.-ben foglalt iskoláztatási kötelezettségeiknek 1 ? Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy a Magyar Királyi Államvasutak kaposvári és szegedi internátusa továbbra is vasutas szülők gyermekei neveltetésére, mint internátus az államvasutak költségére fentartassék." (Általános helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló képviselő ur? Petrovits György jegyző: Dénes István! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Nemrég mondtam el a nemzetgyűlésen egy interpellációmat, amelyben már volt szerencsém vagy szerencsétlenségem rámutatni az Altruista Banknak, valamint a Földhitelintézetnek a földreform eljárás Ti örül tanusitott üzérkedő magatartására. Kámutattam. arra, hogy ezek a bankok az elővásárlási jog gyakorlása kapcsán exisztenéiákat tettek tönkre. Mai interpellációmban egy hasonló, de még szomorúbb jelenségre akarok rámutatni. Szórnom ez azért, mert ezúttal nemcsak egyes elővételes kis exisztenCiákról van szó, hanem a legnagyobb magyar.
