Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. 321 hogy az említett ügytől egészen függetlenül mu­tatta be ezeket a leveleket a rendőrkapitányság vezetője. Ugyancsak a debreceni református lel­kesztestület Révész Imre nevű moderátora olyan levelet intézett egy ügyből kifolyólag a rendőr­kapitányság vezetőjéhez, melyben háláját fe­jezte ki azért a loyális és az egyházat megbe­csülő magatartásért, melyet a'rendőrség veze­tője mindig tanúsított Súlyosabb vád merült fel a debreceni rendőrkapitánysággal szemben a képviselő ur által is 'emiitett megveretések ügyében. A vizs­gálat Fésűs rendőrfelügyelő ellen el is rendel­tetett és az a legszigorúbban le fog folytat­ta tni. Épen a múlt napokban is felmerült az a vád az egyik rendőrkapitányság ellen, hogy ott a ^ tisztviselők és a rendőrlegénység durván bánnak a lakossággal. A magam részéről a jövőben minden ilyen felmerülő vád esetén a lehető legszigorúbban szándékozom eljárni, mert ilyen vádak mind gyakrabban és gyak­rabban merülnek fel. Igenis, példát fogok sta­tuálni arra nézve, hogy nemcsak a legénység maga, hanem az illető kapitányság tisztikara is felelős azért, hogy a legénység a polgársá­got ok nélkül durván ne bántalmazza, elsősor­ban pedig a tisztikarnak kötelessége jó példá­val előljárni abban a tekintetben, hogy a testi­fenyitékhez soha semmi körülmények között ne nyúljanak. (Helyeslés jobb felől.) Ebben a tekintetben az interpellációra azt válaszolhatom, hogy a képviselő uraknak jo­gosaknak látszó panaszait a legszigorúbban vizsgálom meg s magam is arra törekszem —­mert kötelességemnek tartom, hogy ezt az ered­ményt elérjem, ha mindjárt nagyon szigorú és kegyetlen rendszabályokkal érhetem is csak el — hogy a lakosságnak ok nélkül való bán­talmazása az egész vonalon megszűnjék. (He­lyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezeket akartam elmondani. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudo­másul venni. Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Először a belügyminister ur válaszának második részével kivánok foglalkozni. Azt az intézkedést, hogy a belügyminister ur ezeknek a verekedéseknek a dolgában szigorú vizsgá­latot fog indítani, megállapittatja a való tény­állást és azokat meg fogja torolni, a magam részéről csak helyeselhetem. A belügyminister ur azonban tévedésben volt akkor, amikor azt mondotta, hogy az u. n. Országos Református Lelkészegyesület felosz­tásáért most panaszt emeltek volna. Emiatt régebben emeltek panaszt. Azok a levelek, amelyeket a kerületi főkapitány ur akkor már becsatolt, az u. n. villámhárítók voltak ebben az ügyben. Lehet ugyan, hogy vannak közöt­tük ujabb levelek is, de nem erről van szó. hanem arról, hogy Debrecenben az egyik leg­nagyobb kálvinista egyházban megtörtént az, hogy a papok gyülekezetét ok nélkül feloszlat­ták. Megtörtént az, hogy ott egy vallásos össze­jövetelt a templomban, mert nem volt rá enge­dély, fel akartak oszlatni. Szóval, olyan dol­gok történnek, amilyeneket a rendőrhatóság tisztviselője kellő tapintat mellett nem szokott erőszakolni, amint hogy erre nem is yolt semmi szükség Ez csak be volt nálam állitva abba a mi­liőbe, hogy a rendőrhatóság feje rémlátó. Mert rémlátónak kell lennie, ki ilyen dolgokat hoz fel a most szóban levő határozatban. Ennek •a rémlátásnak igazolására hoztam fel azt, hogy a rendőrhatóság feje már régebben is 1 rémlátó volt. Amellett bizony meg kell valla­nom, a város polgárságával szemben modora sem volt mindenképen kielégitő. Ebbe a miliőbe volt ez beállítva. Ami a belügyminister válaszának másik részét illeti, azt nem veszem tudomásul. Hogy Debrecenben hogyan lehet gyűlést tartani, erre nézve a minister urnák felajánlottam: méltóz­tassék azt az Arany János-ucca végén levő vásárteret megnézetni; az körül is van kerítve, — ha nem is keritéssel, de fákkal és oszlopok­kal van körülvéve. — voltaképen a forgalmon kivül is esik, nincs is benn a városban. Azt pedig ne mondja nekünk a belügyminister ur, hogy Debrecenben az egyetlen disztermen kí­vül — amelyet a demokratikus polgárság meg nem kaphat, de egyébként sem volna elég nagy, mert hiszen például programmbeszédem meg­tartása alkalmával háromezer ember volt kint, s ilyen alkalmakkor többezer ember jelenik meg a gyűlésen — olj^an udvart, vagy zárt helyiséget tudnánk találni, amely ilyen gyűlés megtartására alkalmas volna. Mondom, a vá­sártér erre teljesen alkalmas, s amellett a gyű­lésnek ott való megtartása a forgalmat sem veszélyezteti. (Zaj.) Állítom, hogy amig a belügyminister ur azon az állásponton lesz, hogy Debrecenben nem lehet az Isten szabad ege alatt, még ilyen helyen sem gyűlést tartani, addig — amint a belügyminister ur is nagyon jól tudja — a munkásképviselő meg fogja tarthatni beszá­molóját az u. n. Munkásotthonban, ellenben nekünk, polgári képviselőknek nem lesz mó­i dunkban beszámolót tartani, mert ennek meg­akadályozására a teremtulajdonosoknál a deb­receni rendőrség megfelelő terrort fejt ki. De nem is veszem a lelkemre, hogy ártatlan em­bereket, akik a tulajdonukban levő ilyen helyi­séget vagy udvart átengednek nekünk ilyen célra, később zaklassanak. Mondom, ezt nagyon jól kell tudnia a belügyminister urnák. Mindezekből nem látok mást, mint azt. hogy a belügyminister ur maga is azon van, hogy beszámolóink megtartását Debrecenben megakadályozza. Ezért a magam részéről a vá­laszt tudomásul nem veszem s kijelentem, hogy utolsó csepp véremmel küzdeni fogok azért, hogy Magyarországon a politikai sza­badság biztosittassék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj jobbfelől.) Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzet­gyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy az interpelláló képviselő urnák most elhangzott felszólalására két szóval válaszoljak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Először is a képviselő ur teljesen félreérti az intézkedést, ha azt mondja, hogy a rendőrhatóság nem engedélyezi azt, ; hogy a képviselő urak az Isten szabad ege alatt •tartsák gyűléseiket. Mint mondtam, a zárt hely nem fedett helyet jelent, hanem akármilyen körülkerített helyet. (Hegymegi-Kiss Pál: Tes­sék elhinni, hogy ilyen nincs!) Ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy én azon vagyok, hogy megakadályozzam, hogy a képviselő urak beszámolót tartsanak, (Meskó Zoltán: Nincs is joga hozzá!) erre kénytelen vagyok azt válaszolni, hogy az a tény, hogy a képviselő urak ilyen erőszakosan forszírozzák, hogy épen egy bizonyos téren tarthassanak gyűlést, azt jelenti, hogy a képviselő urak nem szabadságjogot _ védelmeznek, hanem csak sze­szélyeiket akarják kielégíteni. (Zaj és ellen-

Next

/
Thumbnails
Contents