Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
320 A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. ezért következett be több esetben az, hogy ilyen, nyilvános közterületen tartott gyűléseken! súlyosabb összeütközések fordultak elő. (Hegymcgi-Kiss Pál: Az én gyűléseimen még csak közbeszólás sem volt!) Nem Debrecenben, de másutt történtek ilyen összeütközések. Általánosságban beszélek, hiszen az intézkedés is általános. Ugyancsak nyilvános helyeken tartott gyűléseken fordult elő többször az az eset, hogy egyes ott megjelent és a gyűlést rendezők politikai nézetével ellenkező politikai meggyőződésen lévők a gyűlést megzavarták s egyenesen azzal a célzattal jöttek oda, hogy okot adjanak a gyűlés feloszlatására, a rendőrség pedig egyáltalában nem volt abban a helyzetben, hogy ezeket onnan eltávolítsa, mert egyrészt nagyterjedelmü nyilvános köztéren az eltávolítás sokkal nehezebben történhetik meg, másrészt pedig azon a téren, elvégre köztér lévén, mindenkinek joga van megjelenni s így már az eltávolitás magábanvéve is bizonyosfoku jogtalanságot jelent; végül pedig az eltávoli L tottak, vagy azok helyett bárki más, aki a gyűlést meg akarta zavarni, fennakadás nélkül visszatérhetett a gyűlés helyére. Ezek a meggondolások vezettek engem, amikor talán másfél esztendővel ezelőtt ugy intézkedtem, hogy nagyobb városokban nyilvános népgyűlések lehetőleg csak zárt helyen engedélyeztessenek. (Propper Sándor: Elzárt hallgatósággal!) Ennek az intenciómnak volt a következménye a debreceni főkapitányság vezetőjének felolvasott határozata. A debreceni főkapitány azonban azt a sérelmet, amely ebben az elsőfokú határozatban foglaltatik, tulajdonképen reparálta, mert egyenesen figyelmeztette a gyűlés rendezőit arra, hogy zárt helyen a gyűlés megtartható. Ennek praktikus lebonyolítása — hiszen számtalan esetben történt meg — az szokott lenni, hogy a gyűlés rendezői azonnal elmennek az illető rendőrhatósághoz, bejelentik, hogy: kérem, mi a tervbe vett hely helyett megjelölünk egy másikat, ebben vagy amabban az udvarban akarjuk megtartani a gyűlést. Az ilyen kérelem rendesén rövid utón el is intéztetik. A képviselő ur arra hivatkozott, hogy utólag fellebbezést nyújtottak ugyan be a belügymi nislerhez, de azt eddig nem intéztem el. Hát kérem, ezeket a kéréseket én is — a képviselő ur maga is emlékezhetik praktikus esetekre — ugy szoktam elintézni, hogy megbeszélem az illető képviselő urakkal, mi az óhajtásuk, telefonon felhívom a helyi rendőrhatóságot és mondhatom, ilyen eljárási mód mellett idáig még kivétel nélkül mindig megtaláltuk a megfelelő megoldást. Arra ne hivatkozzék a képviselő ur, hogy a zalaszentgróti választás alkalmával egy sürgöny alapján nem intézkedhettem rögtön, mert, bocsánatot kérek, én felelős vagyok azért, amit cselekszem és egy szűkszavú sürgönyből nem vagyok képes a tényállást ugy megállapítani, hogy a helyi körülmények ismerete nélkül, az íróasztal mellől az érdekelt fél részéről feladott sürgöny alapján azonnal intézkedést tehessek. Én tehát a t. képviselő ur első interpellációjára azt válaszolom, hogy méltóztassék Debrecen város területén keresni bárhol fekvő, a képviselő urak igényeinek megfelelő nagyságú olyan udvart, ahol a gyűlés megtartható (Hegymegi-Kiss Pál: Hogy gondolja a belügyminister ur, hogy 10—14.000 embert be tud fogadni egy udvar!) és a gyűlés megtartásának semmi akadálya nem lesz. (Nagy Vince: 10.000 ember részére nem lehet udvart találni! Talán a királyi várban! Szabad téren szokták a gyűléseket tartani! — Reisinger Ferenc: Folyton nevet a belügyminister ur azon, amit mond. Maga sem veszi komolyan! Csúfolódik! ~ Nagy zaj a jobboldalon.) A képviselő ur tartozik annyi tisztelettel a kormány egy tagjával szemben, hogy szavait komolyan vegye! (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Reisinger Ferenc: A minister ur is tartozik annyi tisztelettel a nemzetgyűléssel szemben, hogy ne nevessen gúnyosan!) Ha a képviselő ur azt állitja, hogy nevetek, akkor valótlant mond. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hozzá vagyunk szokva! Hazudik! — Propper Sándor: Fő a parlamenti stílus! Csak folytassák! Tanítsanak bennünket stílusra! Készen vannak rögtön az invektivákkal! — Csontos Imre: Magas erkölcsi testület! — Reisinger Ferenc= Könnyű mondani, hogy: valótlant mond!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Rakovszky Iván belügyminister: Csak magam tudom legjobban, hogy nevettem-e vagy sem; a képviselő urnák semmi joga sincs ahhoz, hogy durván megtámadjon és rám' fogja, hogy nevetek. Az összes képviselő urak is tanúi azon az oldalon annak, hogy nem nevettem. (Szomjas Gusztáv: A nevetés nem lesz feljegyezve a naplóban, az ön megjegyzése pedig igen! Erre megy ki az egész! — Reisinger Ferenc: Szomjaztam ezt az igazságot.) Azt hiszem, ezt a kérdést rövid időn belül elintézhetjük. Amennyiben a képviselő urak (Propper Sándor: Építenek egy nagy udvart!) megfelelő helyet választanak és bejelentik a gyűlést egy általuk választott dátumra, garantálom a képviselő urnák, hogy a gyűlés megtartásának semmi akadálya nem lesz. Most méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek egyéb olyan vádakra, amelyekkel a képviselő ur a debreceni kapitányság vezetőjét illette. Már hetekkel ezelőtt kezeimhez jutottegy feljelentés a debreceni kapitányság vezetőjének működése ellen, mely feljelentés alapján a vizsgálatot azonnal megindítottam. Tisztában vagyok tehát azokkal a különböző vádakkal, melyeket a képviselő ur a rendőrkapitány úrral szemben a jelen alkalommal is hangoztat. Az egyik vád az, hogy a rendőrkapitány az . Országos Református Lelkészegyesületet különböző hibák miatt feloszlatta és ennek következtében a református egyház és a rendőrkapitányság vezetője között feszült viszony áll fenn. Ez a feloszlatás már régen történt, a megelőző kormány alatt. Annak idején is vád merült fel abban a tekintetben, hogy a feloszlatás szabályszerűtlen és erőszakos volt. Az akkori kormány államtitkára, aki ma az ellenzéken ül, Meskó Zoltán képviselő ur, ott a helyszinén megvizsgálta a vádakat és igazolta a rendőrkapitány eljárását Ilyenformán res judicata-val állok szemben, s igy még ha esetleg újból vizsgálat tárgyává is akarnám tenni az ügyet, én a rendőrkapitányt olyan ügy miatt, amelyben ellene vizsgálat folyt s az őt teljes mértékben rehabilitálta, el nem Ítélhetem. Hogy a református egyház vezetősége és a rendőrkapitányság között nem áll fenn feszült viszony, erről tanúskodnak levelek, amelyeket igen előkelő egyházi vezetőktől kapott a rendőrkapitányság vezetője s amelynek hangja és tónusa és az azokban foglalt elismerés egyenesen arra enged következtetni, hogy köztük a viszony igen meleg. Balthazar püspök urnák is van erre vonatkozólag egy szívélyes hangú levele, amelyet a képviselő úrhoz intézett. Megjegyzem,
