Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
314 r  nemzetgyűlés Sil. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. „Állitom, hogy ezekben az ügyekben az akkori közélelmezési államtitkár ür — azt hiszem, Ipolyi-Keller — elrendelte a vizsgálatot, azonban a minister ur egyenes utasitására ez a vizsgálat abbahagyatott." (Felkiáltások o, balés szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez sem áll, meg vannak az akták!) November 30-án délben nálam járt Eskütt és közölte, hogy Neubauer képviselő úrral kell tárgyalnia, ő a megbízott fél. Rosszul veszik tőle, hogy ő nekem elmondott mindent, mert bennem nem biznak. Ezért azt akarják, hogy Írásban jelentse ki, hogy amit nekem mondott, az hazugság. Arról is szó van, hogy Bethlentől "ugy kapnak pénzt, ha kérvényt ir, amelyben meghurcoltatásával ért vesztesége miatt segélyt kér, hogy ezzel Bethlen később mindig fedezhesse magát. (Zaj és felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hallatlan!) 1924 január 3-án Eskütt elmondta, hogy most már döntött, az igazságot nyilvánosságra fogja hozni, ehhez kért tőlem segédkezet. Felszaladtam Nagyatádihoz, tudtára adtam a dolgot, ám ő most sem akarta elismerni, hogy Esküttnek igaza van; ellenkezőleg, borzasztóan kifakadt ellene és hajtogatta, hogy neki 1 nincs pénze, Eskiittnek nedig csak az kell. Közbevetésemre, hogyha Eskütt csak egy közönséges zsaroló, akkor kár volt vele Zeőke és Neubauer utján tárgyalásokat folytatni, azt felelte, mégis jobb lenne a botrányt elkerülni. Ám, ha nem lehet, legyen, ő nem fél, Eskütt bizonyítani nem tud. Mikor ezt Esküttel közöltem, kért, menjek el vele Nagy Emilhez. Felmentünk az igazságügybe, ahol Gál titkárnál — azt hiszem, most már osztálytanácsos — találkoztunk. Kijelentette Eskütt ott, hogy vallani akar, mindent őszintén fel akar most már tárni. A titkár közölte, hogy Nagy Emil a Házban van. Az ülésteremben beszéltem Nagy Emrllel. Azt mondta: Rámnézve mindenkép kínos ez az ügy. Menjen az ügyészségre. Eskütt a fogadóban várt, ahol többször felkereste Zeőke. Ez az ur nagyon izgatott lett Eskütt szándékának hallatára, és nekem is egvre azt hajtogatta, hogy csak ne kért volna Eskütt olvan sokat. (Zaj, derültség és felkiáltások half elől: Hallatlan! — Éhn Kálmán: Ez nem személyes kérdés!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Arról is tudomásom van, hogy azon a napon, amelyen Eskü ttet letartóztatták, Eskütt a rendőrségre megvolt idézve egy ügyben, mint tanú, amely ügyben tudomásom szerint Zeőke képviselőtársunk nagyon is érdekelve van, és amely ügyben bizonyos gyomai birtokügyben (Zaj. — Pikier Emil: A verebek is csiripelnek már róla.) Eskütt vallomása lett volna döntő és terhelő, ezt a vallomást megelőzendő, történt a letartóztatás. Többek között ezekről van tudomásom. Nyugodt lelkiismerettel, Isten és emberek előtt mondhatom, hogy semmi érdekem nincs ebben az ügyben, mert engem csak az a gyötrő kérdés vezetett, hogy megtudjam, miért lett a kisgazdapárt elárulva Magyarországon, és legalább is fájó lélekkel megtalálni véltem ebben a kérdésben a felelet. Sokáig masramba temettem ezeket a dolgokat, mert tudtam, hogy ezek föltárása annak az ügynek, amelynek én is egyik szerény munkása vagyok, nem fog használni. De amikor ugy láttam, hogy úgyis minden hiába való, ezt az ügyet el akarják teljesen nyomni, akkor igenis, a lelkiismeretem diktálta, hogy ezeket az ügyeket a tulaj do nképeni fórum előtt, a biróság előtt feltárjam, mert vallom, hogy tulaj donképen ott kellett volna ezeket elmondani, de mert erre nekem módot nem adtak, ennek a lehetőségét elzárták, igy sajnos, kénytelen voltam ezekkel idejönni. Ismétlem, nem szívesen, hanem fájó lélekkel tettem. (Zaj jobbfelől. — Csontos Imre: Ne bánja! Ha megtette, nyelje le tovább! Használ most a társadalomnak, használ a kisgazdapártnak ? Használ a szociáldemokrata pártnak! Elnök: Csendet kérek! (Csontos Imre: Használ annak a kompániának! Használ a szocialistáknak!) Csendet kérek! Csontos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Pikier Emil: Választójog helyett panama, Csontos bácsi! — Propper Sándor: Ezen múlt a titkosság — Nagy Vince: Börtönbe a panaszosokkal!) Eőri-Szabó Dezső: Mivel én semmitől sem féltem jobban ezt a nyomorult országot, mint attól, hogy ilyen panamák, ilyen balkanizmus posványába belefullad, ha apám volna is, akiről ilyen dolgokat tudok, akkor is nyilvánosságra hoznám. (Élénk helyeslés és taps balfelől.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan válaszolni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Mivel az előttem felszólalt képviselő ur, reám hivatkozva, valami bizonyos beszélgetésből egyoldalú emlékezés alapján vagy jegyzetekből idézett, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az igen t. képviselő ur vagy nem jól emlékszik, vagy nem jól irt, vagy rosszakaratuan csinálta a dolgot. A három közül valamelyik áll. (Ugy van! jobbfelől.) Nem vitatom a dolgot, de kénytelen vagyok ezt kijelenteni akkor, amikor kénytelen vagyok kétségbevonni a képviselő ur állítását, mert tudom, meg vagyok győződve róla, hogy nem ugy folyt le beszélgetés, amely a legbizalmasabbnak volt minősítve. (Szomjas Gusztáv: Szégyen, gyalázat! — Nagy zaj. — Csontos Imre: Ez a szégyen, nagy tiszteletű ur! — Pikier Emil: Miért volt olyan nagyon bizalmas! — Szomjas Gusztáv: Bolond, aki beengedi a szobájába az ilyen embert és szóba áll vele!) Azt már mindenkinek férfias önérzetére bizom, hogy valóságos jóbarátok bizalmas beszélgetését, még ha az a valóságnak megfelel is, a nyilvánosság elé hozzák. (Nagy zaj. — Csontos Imre: Nem paphoz méltó!) De a t. képviselő úrral szemben én is kénytelen vagyok emlékezetemből idézni. A t. képviselő ur, amikor épen egy ilyen bizalmas ügyben nálam járt, hogy t. i. a Futurától egy millió korona ajándékot járjak ki részére ... (Taps és felkiáltások a jobboldalon: Aha! Aha! — Nagy zaj. — Hegymegi Kiss Pál: Lehet Magyarországon egy milliós ajándékot egy ministernek kijárni? — Erdélyi Aladár: Ez az önzetlenség! — Beck Lajos: Saját magának kérte, vagy kerületének? — Propper Sándor: Rendszer volt milliókat kijárni! Mocsár! Mocsár! Ganéj domb az egész! — Esztergályos János: A kormányzati rendszer a fertő! — Propper Sándor: Ganéjdomb az egész. — Nagy zaj.) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Esztergályos János: Ezért kellett az ország szabadságát eladni!) Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Pikier Emil: Ezért nincs zárszámadás! Most már tudjuk!)
