Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
312 A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. vagyok —, mert én ugy vagyok odaállítva, mint aki közvetítette ezeket a dolgokat, holott kijelentem— s rá fogok mutatni—, hogy csak tudok róla közvetlenül, hogy kik voltak azok, akik közvetítettek, azonban én magam; soha nemi közvetítettem és mivel végezetül azt látom, hogy dacára a ministerelnök ur Györki t. képviselőtársam által is ismertetett felfogásának és 1921-beli fogadkozásának, annyira belekeverték a politikát ebbe az ügybe, hogy sajnos már a függetlennek hitt és mondott biróság is bizonyos fokig a politika révén ez ügyben meg van zavarva: mindezeknél fogva nem szívesen bár; •— mert elvégre bizalmas dolgokat vagyok kénytelen közölni, — de az igazság érdekében és a lelkiismeretem szavára hallgatva kénytelen \ r agyok bizonyos adatokat a nemzetgyűlés szine elé tárni azzal, hogy én ezen adatok valódiságára bármikor, bárhol kész vagyok az esküt letenni. (Nagy János (tamási): Egy szó sem igaz belőlük! Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, mindkét oldalon! Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Hogy ebben az ominózus ügyben bizonyos bajok vannak, hogy itt valami nincsen egészen rendjén, mi sem mutatja világosabban, mint az, hogy ennek az ominózus ügynek a főhősével, akit egyszer lecsuknak, majd szabadlábra engednek, majd ismét lecsuknak, (Propper Sándor: Majd Amerikába akarnak vándoroltatni!) ezzel a főhőssel állandó egyezkedéseket, alkudozásokat, tárgyalásokat folytatnak. (Farkas István; TJgy látszik, erős ellenfél! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eőri-Szabó Dezső: Ulain t. képviselőtársam mondotta nekem elsőizben, hogy még akkor, amikor ő Eskütt ügyvédje volt, tehát 1922 végén vagy 1923 elején százmillió koronát ajánlottak ennek a főhősnek, ennek a fővádlottnak (FeU Máltások a baloldalon: Kicsoda? és Amerikába szóló Útlevelet, sőt alkalmaztatást is, csakhogy menjen Amerikába, (Huszár Elemér: Nem hagyta magát szanálni!) mint ahogy kiment Zákány, aki már hajlandó volt ezt az utat megtenni, hogy ő is minél távolabb legyen innen és minél kevesebb vizet zavarhasson. Mikor azonban Eskütt azt hangoztatta, hogy ő rehabilitációt akar, mert ahogyan ebben az ügyben részes többi emberek (Zaj balfelöl.) a közéleti szereplés színpadjáról nem tűntek le, ugy ő is ott, ugyanazon a jogon szerepelni akar. (Zaj balfelől. — Szilágyi Lajos: Nincs különbség köztük!) Ebből kifolyólag tehát azt az ajánlatot, amelyről Ulain Ferenc képviselőtársam tehet bizonyságot, nem fogadta el és amennyiben a biróság nem adott neki módot arra, hogy erre vonatkozó vallomását megtegye, felhívom és felkérem Ulain Ferenc képviselőtársamat, tartsa férfias kötelességének, hogy itt a nemzetgyűlésen tegyen vallomást és nem kételkedem benne, hogy ezt meg fogja tenni. Minthogy a biróság ennek lehetősége elől elzárta, felkérem képviselőtársamat, hogy amit nekem ebben az ügyben elmondott, legyen szíves a nemzetgyűlés szine előtt megismételni. (Szomjas Gusztáv: Akkor majd elhisszük neki! — Propper Sándor: Egyszerre nem hisznek neki!'! Megválasztották hivatalosan! —- Pikier Emil: Eskütt még egységespárti képviselő lesz!) Tudomásom van azután róla, hogy valahányszor felmerült a szüksége annak, hogy ezt az ügyet simán elintézzék, mindannyiszor nem a főhős, hanem a vele szemben álló egyéb érdekeltek részéről indult ki a kezdeményezés, hogy a főhőst bizonyos irányban elhallgattassák és a a dolgokat az ő részéről a közvélemény meg ne ismerje. Közvetlen tudomásom van róla, hogy Zeöke képviselőtársunk és Neubauer Ferenc képviselőtársunk, aki jelen van és ezért bizonyságot tehet róla, és meg* vagyok győződve, hogy ő, aki az egész panama ügyben teljesen érdektelen és abban semmiképen érintve nincs, de ezekben az alkudozásokban ő is résztvett, be is fogja ismerni. (Neubauer Ferenc: Eskütt szerette volna, de az én közvetítéseimnél ígéretet soha nem kapott, ezt kijelentem.) Én még a napokat is tudom, amikor Neubauer igen t. képviselőtársam az arénauti lakásán Eskütt Lajossal tárgyalt és Eskütt Lajos szerint... (Nagy zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eőri-Szabó Dezső: ...legalább is Eskütt Lajos szerint 200 milliónyi összeget ajánlott neki! (Neubauer Ferenc: Ez nem igaz! Egy fillért sem ajánlottam; épen azért hagyott, ott! — Propper Sándor: Szóval keveset ajánlott. — Huszár Elemér: Miért ment oda? — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ügyvédje volt! — Állandó zaj balfelől. — Propper Sándor: Olcsón akartak utazni ugy-el — Reisinger Ferenc: Kormánybiztos korában nem csinált ilyeneket! — Neubauer Ferenc: Kormánybiztos koromban nem csináltam semmit, mert nem eresztettek be a tisztelt szocialisták!) Sajnos, kénytelen vagyok a magam rendesen vezetett naplójából felovasni egyes részleteket, amelyeket annak idején nem akartam előhozni, bízván abban, hogy majd a biróság módot ad arra, hogy ezeket a dolgokat ott adjam elő. Ismétlem, hogy mivel a biróság erre, sajnos, nem adott mócLot és mivel látom, a cél, a tendencia az, hogy ennek az ügynek a főhősét valamiképen elhallgattassák, ha már megegyezéssel nem sikerült ez, legalább ott a börtönben megtébolyitsák vagy más üton-módon hallgattassák el, (Lendvai István: Nem bolond, hogy megbolonduljon!) mivel látom, hogy bizonyos körökben ez a tendencia, kénytelen vagyok, bár nem szívesen teszem, bizonyos dolgokat itt a nemzetgyűlés szine előtt feltárni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mivel nekem ez a csúnya Eskütt-ügy adta meg a választ gyötrő, fájó kérdésre, hogy miért kellett az egészséges agrárdemokrácia gondolatát Magyarországon elbuktatni, igenis az a szándék vezetett,, hogy ennek az ügynek a titkát megismerjem. Mivel pedig ez a szándék vezetett, sok dolgot megtudtam közvetlenül is és ezek közül leszek bátor néhányról feljegyzéseim alapján beszámolni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) 1923 november 28-ikán fent voltam a földmivelésügyi minister urnái. Szóba jött az ominózus Eskütt-ügy is és kértem a ministert, legyen hozzám teljes bizalommal, hogy tudjam meg a valóságot, hátha segítségére tudok lenni. A minister panaszkodott Esküttre, hogy kellemetlenkedik neki, egyre követelődzik, holott ő csak jót tett vele. Egy izben adott neki fél millió koronát is, mert ugy emlékezett, hogy titkársága idejéből több helyette kifizetett ebédszámlával volt neki adósa. Haragszik rá, mondta, amiért nem nyugodott bele az ügy megszüntetésébe, hanem felment Nagy Emilhez, Bethlen és Kállay ellen vádaskodni. Ezzel megint felzavarta az ügyet. Most már tárgyalás nélkül nem lehet befejezni a dolgot. Beszélt a minister nagy összegről, amelyet Esküt követelt Bethlenéktől, akik Oroszy ügyvéd utján ígértek is neki 100 milliót, de ő, t i. Eskütt, milliárdokat emlegetett. Amikor megjegyeztem, hátha Eskütt most már a 100 millióval is meg-
