Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. 303 akkor nincs kilengés sem jobbra, sem balra, mert akkor az általános erkölcsi felfogás az, hogy alkotni kell és pedig az erőviszonyok szerint. Akármilyen szempontból nézzük is ezt a törvénytervezetet, azt látjuk, hogy nem ezt a célt szolgálja. Ez klikkeket akar meghonosítani Budapesten, már pedig a klikkek eddig is csak tönkretették a fővárost, nem szolgálták azokat a nagy érdekeket, amelyeket a fővárosnak szolgálnia kell, hogy mintául, példaadásul szolgálhasson az országnak. Ha pedig ez igy van, akkor ezt a törvényjavaslatot ugy, amint van, nem szabad elfogadni és törvényerőre emelni. (Úgy van! a szélsőhaloldalon.) Ha végignézek Budapesten, látom a gazdag fővárosban a sok nyomorúságot, mert Budapest gazdag város, hatalmas nagy üzemei vannak. (Strausz István: Nagyon szegény!) Igaz, hogy van adóssága, hogy azt fogják az urak mondani, hogy még a liberális érából van adóssága és ezt nyögi — aminthogy tényleg nyögi —, azonban igaz az is, hogy az ilyen város, amelynek vagyona, birtoka van, amelynek üzemei vannak, nem szegény város. Tessék elképzelni, hogyha ezek az üzemek magánkézben lettek volna, milyen jövedelmet hajtottak volna! (Ernszt Sándor: Tönkrementek volna! — Zaj.) Csak arra utalok, hogy a külföldi nagyvárosokban, a nagyvárosok egész sorában... (Wolff Károly: Akkor semmiféle szociális szempontot nem tartanának be. — Zaj.) Minden szociális szempontot be lehetne tartani. Én csak azt kérdezem önöktől, hogy mint törvényhatóság, miért nem hajtották végre a telekértékadót ? (Petrovácz Gyula: Ez a legantiszociálisabb adó! — Wolff Károly: A kisembereket védtük! — Zaj. — Dénes István közbeszól.) Elnök: Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Farkas István: Nem a kisembereket védték, hanem a nagytőkét, a gazdagokat, a hadimilliomosokat, hadimilliárdosokat kimélték. (Wolff Károly: Nem áll, nem felel meg a valóságnak!) A telekértékadó nemcsak azt jelenti, hogy azt a kis sávot, négyszöget, amellyel az a kisember bir, megadóztatják — mert azt lehetne a telekértékadó alól mentesiteni is —, hanem a telekértékadóval olyan adórendszert lehetett volna Budapesten megvalósitani, amelynek révén megkiméltük volna a lakosságot attól, hogy a fogyasztás utján, közvetve olyan nagy adókat fizessen. Akkor nem volna lakásinség sem és kevesebb volna a halálozás is. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Farkas István: Hogy a főváros megszűnt törvényhatósága félretette a telekértékadót és nem hajtotta végre, hanem felterjesztette a belügyministerhez: ez a tény maga mutatja, hogy az a fővárosi kormányzat, amely népvédelmi jelszavakkal jött, tisztára elállt egész programmjától, otthagyta egész r programmját, mert nem merte megcsinálni, végrehajtani azt az adónemet, amely mentesítette volna a munkásosztályt attól a rettenetes nagy tehertől, amely reá hárul. Ott van a villamosvasút. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Hát tudják önök, micsoda bajt, szerencsétlenséget okoztak ezzel a helytelen villamosközlekedési politikával? (Felkiáltások a középen: Miértf Halljuk!) Tudják-e önök, hogy a munkanélküliek, akik kint laknak, még munkakeresés céljából sem tudnak bejönni, mert a villamos árát olyan rettenetesen felemelték? Ebben különben a kormány is çgy önökkel, mert nem hajlandó kedvezményeket adni. Tudják-e önök, hogy mit jelent az, hogy nem építették ki a vonalakat? Tudjiák-e önök, hogy mennyire le van züllve ez az üzem és hogy nem azt a célt szolgálja, amelyet szolgálnia kellene! (Zsirkay János: Többek között csak a szén árát kutassa! — Zaj.) Majd kutatni fogjuk a szén árát is és kutatni fogjuk az egyéb üzleti összeköttetéseket ijk A főváros törvényhatóságától függ, hogyan rendezkedik itt be, hogyan irányítja ezt az üzemet és milyen befolyást gyakorol arra. Ez I alól nem lehet kibújni, ezt nem lehet elintézni olyan közbeszólásokkal, amilyeneket itt az urak mondani szoktak, valamint nem lehet ezzel elintézni azt sem, hogy önök a villamosüzemet túlterhelték protekciós emberekkel, a szakembereket pedig elküldték (Wolff Károly: Nem áll! — Petrovácz Gyula: Mese! — Wolff Károly: Szívesen vállalalok egy vádat, ha az megáll. — Zaj.) és ott a bürokráciát kifejlesztették. (Petrovácz Gyula: Nem mesedélután ez!) Kérem, ön fog majd mesedélutánt tartani, mert ön ért ahhoz, én nem. (Esztergályos János: Majd Budapest közönsége megmondja, hogy mese-e ez, vagy nem! — Felkiáltások a középen: Nyugodtan vállaljuk! — Rothenstein Mór: Nem igen vesszük észre, hogy nyugodtan vállalják! — Zaj. — Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Reisinger képviselő urat figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni! (Reisinger Ferenc újból közbeszól.) Reisinger képviselő urat másodszor figyelmeztetem. Farkas István: Lesz alkalmunk erre vonatkozólag konkrét adatokat is felhozni. Most azonban az idő rövidségére való tekintettel ezekre nem térhetek ki, mert még abból a másik nézőpontból akarok rávilágítani a kormány néhány tervére, amely szerint itt a közigazgatási vagy a választókerületek szerinti választást tartja jónak vagy rossznak. Ez is olyan, mint mindaz, amit eddig felsoroltam. Itt is a főszempont nem az igazságosság, mert .itt nem az a szempont volt az irányadó, hogy Budapest lakosságát a választók számaránya szerint egyenlően juttassák képviselethez a törvényhatóságban, hanem egészen más szempont az, hogy Budapest választókerületei vagy közigazgatási kerületei olyan arányban válaszszák a képviselőket, hogy a dolgozó népréteg itt is minél kevesebb befolyáshoz jusson. (Viczián István: A képviselő ur magát a dolgozók közé számítja, ha szabad kérdeznem?) Én odatartozom. (Viczián István: Azért érdekel! — Pikier Emil: Többet dolgozott, mint ön!) Többet dolgoztam, mint ön és én produkáltam, nem ugy. mint ön. (Viczián István: De a nemzetnek ebből nincsen semmi haszna!) De igen, van haszna. (Pikier Emil: A mozik elkommunizálása még nem olyan hasznos munka ! — Viczián István: Ugyan kérem! Mindig a nagytőke érdekeit védik! A moziknál is azt védik! — Elnök csenget.) Ön nem tudja, hogy mit szolgál. Csak azt tudja, hogy gyáva, hogy klerikális és sötét reakciós, hogy szolgálja a tőke érdekeit és szállítja a munkásokat! (Rothenstein Mór: Bolsevicián! •— Viczián István: Szemtelenség! — Szeder Ferenc: Rossz visszaemlékezni erre!) Bizonyos urak idegesek, ha olvan tettekről van szó, mint amilyenekről beszéltem, de ezzel nem sokat törődhetünk. A nemzetgyűlés nem törődhetik vele és nem veheti figyelembe azt a Viczián-féle érzékenységet, amely egyébként más téren nem olyan érzékeny, mint ezen a téren. (Derültség a