Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

300 A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szeraán. akár reakciós egy kormányzat, amely egy törvényt alkot, mihelyt a maga szempontjából indul ki és nem messzebbmenő, átfogóbb szempontot tart szem előtt, mindjárt hibát követ el az ország, a nép és a nemzet ellen. Mindig ebből a szempontból kell megnézni és megbirálni a törvényalkotást és különösen ennél az önkormányzati kérdésnél kell erre súlyt helyezni, mert ez olyan fontos szempont, amelynek akár egyik, akár másik irányzat bizonyos időközökben hasznát veheti. De minek az a túltengés, hogy az államfő avatkozzék bele az önkormányzati tagok kinevezésébe? Hiszen ilyen hatalmi túltengést ma sehol nem csinálnak és sehol nem akarnak csinálni és nem az a tendenciája ma az európai politikának, hogy ezt a hatalmi, ezt az autokrata túltengést törvényesítse, mint ahogy itt törvényesiteni akarják. Ellenkezőleg mindenhol demokratizálják az államokat és arra felé tendál még a konzervatív irányzat is — nagyon helyesen —, hogy demokratikusan rendezkedjék be és ezzel ellensúlyozza a kilengéseket. Tehát beállitja az állam szekerét a haladás útjába. Itt pedig ellenkezőleg történik. Hát előnye-e az az országra nézve, ha itt verekednek a tanácsosságokért, pénzt adnak rangokért, pénzekért és azután következetesen az önkormányzatba való kinevezésekért isi Vagy üzleteket akarnak itt is ezen a réven csinálni, mint egyéb kinevezéseknél. (Propper Sándor: Természetes, nem lehet mást feltételezni! — Rakovszky Iván belügy minister: Tisztességes ember nem tételezhet fel ilyet!) Ilyen szempontok nem irányithatják a törvényhozást, csak messzebbmenő szempontok. (Esztergályos János: Politikai megbizottakat neveznek kij) Az a kormányzói jogkör, amelyet ide bevisznek, nem fogadható el és óva intem a nemzetgyűlést attól, hogy ilyen szempontokat engedjen érvényesülni. Tessék elhinni, ez nem a mi szempontunk, nem a mi pártérdekünk, hanem az ország haladásának érdeke és egyáltalán nem pártkérdés, hanem tisztán az általános egybefogó nemzeti szempont követelménye. Hogy az önkormányzaton belül azután az irányzatok hogyan birkóznak egymással és mikép gyűri le egyik a másikat, ez más kérdés és egészen közömbös ennek a problémának eldöntésénél. Ha a jogot ugy mérjük, hogy a pillanatnyi politikai uralom szempontjait vesszük figyelembe, akkor akár forradalmi kormányzatról, akár konzervatív kormányzatról van szó, ez az eljárás előbb-utóbb megbosszulja magát. Láttuk ezt a forradalmakban, láttuk a magyar alkotmányos élet elmúlt évtizedeiben és láttuk külföldön is. Annyi szemléltető történeti példa áll előttünk, és annyit éltünk át mi magunk is, hogy ez eléggé intő hatással lehet a nemzetgyűlésre abban a tekintetben, hogy ilyen rendelkezést ne fogadjon el és ne iktasson törvénybe. Igen furcsa dolog pl. az is, hogy a választás tulaj donképen hat évre történik, de három év leteltével a törvényhatósági bizotság tagjainak felét kisorsolják és újra választják. Azt mondják, hogy erre azért van szükség, mert az önkormányzat közigazgatási szerv, amely közigazgatási munkát végez és ilyen rendszer melllett nincs zökkenéseknek kitéve,hanem van benne bizonyos állandóság. Nem tudom, hogyan van, de akik ebből a szempontból indulnak ki, azok valószinüleg nagyon bürokraták és tisztán a bürokratizmus szemüvegén át nézik az eseményeket és azokat a hatásokat, amelyek a közigazgatáshoz fűződnek. Ha azonban a közigazgatást, mint olyan szervet nézzük, amelynek az a rendeltetése a városi és állami életen belül, hogy^ az ptt_ lakó népesség ügyes-bajos dolgát elintézze és jól intézze el, akkor nem a bürokrácia szemüvegén és érdekkörén át kell megbirálni az önkormányzatot, annak szervezetét nem ettől kell függővé tenni, hanem maguktól az érdekeltektől, a polgárságtól, a város és az állam lakosságától. Ha ebből a szempontból nézzük a dolgot — és itt van a különbség azok között, akik a bürokratizmus szempontjából vizsgáljuk ezt a kérdést és közöttünk, akik a lakosság érdekeitek szempontjából vizsgáljuk —, akkor talán még sem azért van ez az állam és még sem azért él a polgárság ebben az országban, hogy eltartsa a tisztviselőket, hanem talán mégis csak az a helyzet, hogy a tisztviselők azért vannak, hogy kiszolgálják a polgárságot. ÍBuday Dezső: Eltartás ellenében!) Az természetes, ez olyan minimálisabb dolog, hogy ezt nem kell magyarázni. Most nem a fizetésről van szó — ott mi nem szükkeblüsködünk soha —, hanem arról van szó, hogy az önkormányzatot sem abból a szempontból kell megitélni, hogy a bürokratizmust biztosítsuk, mert az esetleg zökkenhet, hanem abból a szempontból, hogy a bürokrácia jobb és tökéletesebb legyen. Ha pedig dédelgetjük — mint ahogy itt dédelgetik — a bürokratizmust, akkor az bizony olyan, amilyen most, hogy az akták nincsenek elintézve, ott hevernek a fiókban és az egész világon a legkisebb gyárban nincs akkora lelkiismeretlenség, mint nálunk egy városi vagy állami hivatalban, ahol a bürokraták olyan könnyelműek és felületesek, hogy előfordulhat, hogy akták nincsenek elintézve, de semmi megtorlás nincs. Ezt egy magáncég nem tűrné és nem tűrheti el. így nincs felelősségérzet a tisztviselőkben, ez az önkormányzaton múlik. Ha az önkormányzat ugy alakul és olyan természetű, hogy az felelősségérzetet nem tud kifejleszteni, akkor nem. ér semmit, mert nem más, mint olyan statisztáló szervezet, amely a rosszat támogatja, de jót alkotni nem tud. Az a módszer tehát, hogy három évenként az önkormányzat felét választják üjjá, .teljes abszurdum és nem más, mint a bürokratikus tehetetlenség támogatása, s egyúttal ellentétben áll azzal a másik irányzattal, amely általában megvan a közigazgatási elméletben is, hogy a néptől kell függővé tenni és a lakossággal kell szoros kapcsolatba hozni az önkormányzatot, mert ha ez reagálni kénytelen a lakosságra, akkor kétségtelen jobban képviseli a nép, a lakosság érdekeit, mintha ez a kapcsolat nincs meg. Kérnék öt perc szünetet. Elnök: Mielőtt a képviselő urnák a szünetet megadnám, kénytelen vagyok az előbbi Voltaire-idézetére visszatérni. Az idézet ebben a vonatkozásában mindenesetre sértette a parlamenti illemet. Kénytelen vagyok a képviselő urat ezért rendreutasítani. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Farkas István képviselő .urat illeti folytatólag a szó. Farkas István: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat további rendelkezései is, amelyekről még nem szólottam, mind azt a célt szolgálják, hogy a választói jogosultság megszerzését minél nehezebbé tegyék. Emiitettem már, hogy a nemzetgyűlési választói névjegyzék alapján történik a fővárosi törvényható-