Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

A nemzetgyűlés Bíí. ülése 1Ô24. évi július hó 2-án, szerdán. i sági választói névjegyzék összeállítása. Megállapítandó lesz itt, hogy azok közül, akik benne vannak a nemzetgyűlési választók névjegyzékeben, kik laknak 6, illetőleg 7 év óta a főváros területén, — mert a 6 évet megelőző egyévi ittlakás is íelvóteie a választójognak — hogy megvan-e ez a különleges kellék, bevehetők-e ezek a fővárosi törvénynatósági választók névjegyzékébe. Jellemző, hogy a bizottságban javaslatot tettünk abban az irányban, hogy, mivel Budapesten van talán a legjobb nyilvántartás az országban, ne kelljen az illető félnek magának beszereznie 7 évre visszamenőleg a helyben lakásról szóló bizonyítványt, hanem szereztessék ez be hivatalból és ezt a javaslatunkat is ellenezték. Jellemző a módszerre, hogy a választópolgárt utasitják arra, hogy verekedjék a maga választójogáért, pedig akármilyen öszszetételü legyen is egy kormányzat, ha a törvény előirja, hogy mi hogyan történjék, akkor azt végre kell hajtani. Sajnos, a választói névjegyzék összeállításánál annyi hiba történik, annyira érvényesülnek a pártszempontok, hogy azt lehet mondani, hogy a választói jogosultságot tisztán pártszempontokból birálják el. A törvénynek tehát minden körülmények között meg kell akadályozni azt, hogy akármilyen pártból alakult légyen is ki a kormány, jobb-, vagy baloldali, aranyközéputas, vagy mellékközéputas pártból, politikai pártállás szem

r pontjából birálja el a választói jogosultságot. Amidőn tehát a választópolgárt arra utasitják, hogy saját maga tartozik igazolni a 7 évi Budapesten lakást, ezzel bizonyos pártok számitanak arra, hogy sok ember majd nem törődik választójogával, nem érdeklődik választójoga iránt, igy kimarad a választói névjegyzékből, különösen kimaradnak pedig azok, akik esetleg bizonyos irány számára megnyerhetők. Nem volna szabad olyan törvényt alkotni. Elvégre a választójog az egyik legnagyobb és legfontosabb közjog. A választójogot tehát úgy kellene kezelni, mint ahogyan azt a törvény eo ipso előírja és a törvényes hatóság köteles mindenki számára biztosítani azt abban a keretben, amint a törvény megszabja. Azt a jogosultságot, amelyet a törvény valakinek biztosít, feltétlenül érvényesíteni kell és azt, aki ez ellen vét, szigorúan meg kell büntetni. Látjuk, hogy tömegesen történnek a visszaélések és a jogfosztások és még sem történik megtorlás; nem alkalmaztatott a szankció nagyon sokszor azért sem, mert hiszen a belügyi kormány azt mondta, ha panaszkodtunk, hogy kérem, én a központi választmánynak, mint autonóm szervnek, nem parancsolhatok. Igy nem lehet a legfontosabb közjogot kezelni és nem lehet a törvényt ugy hagyni, hogy egyes polgároknak maguknak kelljen verekedni azért, hogv joguk legyen választani. Komolyan beszélünk a demokratikus irány és a törvényesség érdekében. A demokratikus irány azt követeli s mi is azt akarjuk, hogy minden, törvény világosan körülírja mindenkinek a jogát. Sújtson bennünket a törvény, de egyenlően és következetesen. A jogok mindenkinek a számára biztosítva legyenek. Vétessék be a törvénybe olyan rendelkezés, amely ezt feltétlenül biztosit ja. Már most, ha itt Budapesten, ahol legjobb a nyilvántartás, kell a feleknek utána járni jogaik érvényesíthetőségének, akkor az a kilátás, hogy megint sok embert ki fognak hagyni a választói névjegyzékből. De sajnos, az volt a régi, 1914 előtti fővárosi törvényjavaslatban is a rendelkezés, hogy a fővárosi választójogért külön kellett jelentkezni, de a fővárosi választói névjegyzékbe fel volt vehető az is, aki nem volt benn az országgyűlési választók névjegyzékében. E törvényjavaslat 7. ^-ának; 3. pontja azt mondja (Olvassa): „A törvényhatósági választók névjegyzékébe nem vehető fel az, akinek nevét az illető kerület országgyűlési (nemzetgyűlési) képviselőválasztóinak névjegyzékébe nem vették fel, vagy abból utóbb törölték." „Akit utóbb töröltek", ez rendben van, de akinek megvan a jogosultsága és valamely ok miatt kimaradt a nemzetgyűlési választói névjegyzékből, ha megvan a nemzetgyűlési választói jogosultsághoz szükséges kelléke és megvan a különös kellék, a hatévi helybenlakás, hogy azt miért kelljen kizárni a névjegyzékből, az előttem teljesen érthetetlen, hacsak azt a szempontot nem tartjuk szemi előtt, hogy igy egy csomó választó elüttessék a választói jogosultságtól. Nyilvánvaló, hogy ez a szakasz ezt a célt szolgálja. Végigmenve a törvényen, azt látjuk, hogy a jogorvoslattal is ugyanilyen módon bántak el. A jogorvoslatnál nem nyújtja ez a törvényjavaslat azt, amit nyújt a nemzetgyűlési választói névjegyzéket illetőleg. Amig a nemzetgyűlési választói névjegyzékeknél a kiigazítást illetőleg bárki felszólalhat és csak annyit köt ki a rendelkezés, hogy az illető abban a választókerületben választó legyen, ez a rendelkezés nem megy el addig, hanem a jogorvoslatnak ezt a módját is szűkíti és azt mondja ez a szakasz, hogy jogosulatlan felvétel miatt bármelyik választó, a kihagyás miatt azonban csak maga az érdekelt szólalhat fel. A felszólalást elutasító határozatban csak a felszólaló, az annak helytadó határozat ellen pedig csak a kihagyott fél élhet panasszal a közigazgatási bírósághoz. Ez egy egészen furcsa és megfordított rend, mert a választói jogosultság megszerzését nem helyezi az alá a demokratikus rendelkezés alá, amely alá ez esetben a nemzetgyűlési választói jogosultság helyezve van. Itt a jogosulatlan felvétel miatt bármely választó felszólalhat, ellenben a kihagyás miatt csak maga az illető szólalhat fel. Itt egy olyan helyzet állhat fenn, hogy akik belefolynak a névjegyzék összeállításába, jogosulatlanul felvehetnek valakit, de arról nem tud a nagypublikum s talán még maga az illető sem, akit felvesznek. Ez nem olyan természetű dolog, mint amikor valakit kihagynak, mert akit kihagynak, az nyilvánvalóan meg van fosztva ettől a jogától, mert egyszer már benne volt a névjegyzékben. Ez már egy súlyosabb eset, mert érvényes névjegyzékből hagyták ki. Tehát egy meghaladott álláspontról és egy olyan egyénről van szó, aki érdeklődik a maga ügye iránt, ő maga jelentkezett, a kezdetleges bizottságban nem hagyták ki, de a központi választmány kihagyta. Ellenben a másik résznél a jogosulatlan felvételről van szó. Az illető nem is tud róla, hogy felvették, de a nagypublikum, a választási összeirást ellenőrző pártok sem tudnak róla, még maga az elnök sem tud róla, úgyhogy nyilvánvaló, hogy a jogorvoslatnak ez a beállítása helytelen és csak azt a célt szolgálja, hogy megint több ember elüttessék a választói jogosultságtól. T. Nemzetgyűlés! Mikor ezt a törvényt igy végignézzük, azt látjuk, hogy a törvénynek például a választási agitációra vonatkozó része is olyan módszer szerint van szabályozva, ahogy az az egész világon nincs. Mert például a váI

lasztási agitáció az általában fennálló egyesülési és gyülekezési jog szempontjából is szűkre van szabva. Már pedig köztudomású dolog, 42*