Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
A nemzetgyűlés BU. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. 299 yényhatósági választói jogot szükiti meg és bizonyos, hogy ha Budapesten szűkíteni fogja a törvényhatósági választói jogot, akkor szükiteni fogja a vidéki törvényhatóságoknál is. Ugy akarnak tehát berendezkedni, hogy visszafelé menjünk, még 1914-en is túl. Mert majd ki fogo,m mutatni, hogy ebben olyan berendezkedések vannak, amelyek még 1914-en is túlmennek, amilyenekre senki sem mert gondolni, hogy ilyen reakciós intézkedéseket vegyenek be az önkormányzati törvénytervezetbe, mint amilyen reakciós intézkedéseket ebbe belevettek. A második és fő szempont az, hogy az önkormányzatot megcsonkítsa, elszakitsa ez a törvénytervezet. Az önkormányzatot itt különböző variációban az első törvénytervezet, a második törvénytervezet és azután a módosítások, egészen átalakították. Először jöttek az örökös tagokkal. (Propper Sándor: Főrendiház a városházán.) Azután az örökös tagokat átváltoztatták testületekre és intézményekre, majd az állásuknál, tisztüknél fogva oda'kerülőkre. A 13. és 14. §-ok tartalmazzák ezeket a rendelkezéseket! Én azt hiszem, magyar nemzeti szempontból meg kell egy kicsit állni legalább az önkormányzat eltemetésén. Hiszen ugyanerre a struktúrára, ugyanerre a szerkezetre van felépítve a vidéki törvényhatósági törvénytervezet is, úgy, hogyha Budapestre nézve ez megy keresztül, erre a kaptafára készül majd el a vidéki törvényhatósági törvény is. Itt tehát nyilvánvalóan olyan berendezkedés történik, amely egyrészt szükiti a választói jogosultságot, tehát r kizár bizonyos néprétegeket a törvényhatósági önkormányzatból, másrészt pedig kinevezési rendszert visz be az önkormányzatba, az önkormányzati testületbe, amely eddig nem volt* meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Petrováez Gyula! Van rá analógia a külföldön!) Ennél a kérdésnél, mondom, azért kell megállani, mert ez ujitást jelent a magyar önkormányzat terén; hiszen, ha el is álltak attól, hogy örökös tagok legyenek, mint ahogy utólag a bizottságban is indítványozták, hogy tartsák meg az eredeti címet és jelleget és az eredeti szöveg maradjon meg a módosítással szemben, ha testületek és intézmények képviselői fognak is oda bekerülni, akkor is az államfő nevezi ki ezeket a törvényhatóságba egyenlő joggal. Hol van itt a haladás, hol van az a messzemenő gondolat, amelyet az előadó ur hangoztatott? Hol van itt az a nagy messzemenő idealizmus, hol van eltelve a kormányzat egy idealizmussal, egy eszménnyel, hogy bízna a maga eszményének hóditó erejében, győzelmében, erkölcsi nagyságában? Mert ha volna eszményi ideálja, ha bizna a maga eszményének erkölcsi tartalmában, nem fordulna ilyen eszközökhöz. Hát eszményi cselekedet-e az, hogy a legfőbb hatalomra, az államfőre bizzák az önkormányzati tagok kinevezését? Hát igy becsülik le a magyar polgárságot, a magyar népet, hogy először elütik a választójogtól, szükitik a törvényhatósági választójogot, és amikor megszükitették, amikor hetvenhétszer megrostálták, akkor nem elég, hogy csak a kiválasztottak, a szűkek, a kiváltságosak választanak, akik be tudtak jutni a résen keresztül, hanem ezenfelül még az államfő nevezi ki az önkormányzat tagjait? (Klárik Ferenc: Miért nem neveznek ki bennünket is?) Bocsánatot kérek, ilyen rendszer Angliában, Svájcban, a nyugati államokban, azokban a demokratikus államokban, amelyekre szoktak itt hivatkozni akár konzervatív, akár liberális szempontból, sehol sincsen. Ez nem pártkérdés, ez a haladás kérdése. Akármelyik párt szavazza is meg. akármelyik párt viszi is keresztül, mindegyik viseli a történelmi felelősséget azért, hogy ezzel elvágja a fejlődés lehetőségének útját, viseli a történelmi felelősséget azért, hogy egy réteget kizár, kitaszit a nemzet testéből, megfoszt a jogától és teremt olyan jogtalan állapotot, amely joggal váltja ki az elégedetlenséget, az elkeseredést az ellen a kormányzati rendszer ellen, amely nem képes felemelkedni, nem képes előrehaladni és nem képes magát nagyobb gondolatoktól vezettetni hagyni, mint a rideg, önző, retográd kormányzati irányzattól. De kérdezem: miért nem jutott valakinek eszébe 1914-ben az, hogy a király nevezze ki a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjainak egyrészét? Miért nem jutott valakinek eszébe, hogy a megyékben a bizottsági tagokat a király nevezze ki? Miért csak most jut az uraknak eszébe 1914 után, a háború, a forradalom után, olyan bizonytalan időben, amikor az államfő Jogköre még nincsen szabályozva? Miért most jut eszükbe az uraknak ezt a törvénytervezetbe bevenni? (Buday Dezső: Mert forradalmak voltak!) Hát ez ellensúlyozza a forradalmat? (Zaj a baloldalon. — Györki Imre: Ha nem lett volna forradalom, még mindig ármentesitené. — Zaj. — Klárik Ferenc: Ez csirájában hord egy másik forradalmat!) Elnök: Klárik Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Meskó Zoltán: Majd kioperáljuk a csirákat. — Derültség. — Klárik Ferenc közbeszól.) Elnök: Klárik Ferenc képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Rothenstein Mór, közbeszól.) Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Györki Imre: Nem árulhattak yolna királyi borokat!) Györki képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Farkas István: Egészen jogosan lehet azt mondani, hogy ezzel a kinevezési rendszerrel kreatúrákat teremtenek az államfő számára, ami ellen tiltakoznia kell mindenkinek, pártkülönbség nélkül, mert ez lealjasitása a polgárságnak, az önkormányzatnak, amely nem tűri azt, hogy felülről dirigálják. Legalább eddig a magyar történelem folyamán igy értelmezték, igy alkalmazták és magyar nemzeti szempontból hasznát is vették. Amikor tehát arra hivatkoznak velünk szemben, hogy önök a nemzeti szempontokat képviselik, holott mi képviseljük igazában, akkor tessék figyelembe venni azt, hogy olyan jogkört adnak az államfő kezébe, amely jogkört a magyar nemzet történelme folyamán eddig soha ki nem adott egy országgyűlés sem, hanem féltékenyen őrködtek felette és vigyáztak arra, hogy az önkormányzat meg legyen ugy a megyékben mint a városokban. Ha itt egy régi jog feladásáról van szó, ha itt egy régi rendszert temetnek el, bocsánatot kérek, még sem lehet olyan könnyedén elintézni a dolgot, mint ahogy itt egyes urak el akarják intézni. Hiszen nyilvánvaló dolog, hogy ez egy nagy messzemenő probléma, meszszemenő kérdés. Ne abból induljanak itt ki, hogy önök vannak ma uralmon. Ha önöket magasabb szempont vezeti, nem szabad ebből kiindulniuk. Akár forradalmi, akár ellenforradalmi egy berendezkedés, akár konzervatív, NAPLÓ XXV. u
