Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

298 À nemzetgyűlés 311. ülése 1Û2L évi július hó 2-án, szerdán. nem fogják! De arra nézve is megnyugtathatom az urakat, azt is megmondhatom, hogy önöknek ez a politikája csak a mi malmunkra hajtja a vizet. Mert egy egészséges, okos közgazdasági és szociális politika, igen, bizonyos fokig nyugalmat teremt az országban, magasabb kulturjfokot jelent, és a harcok lefolyását kulturálisabbá teszi; ellenben a vad, barbár, eszközökkel való üldözés, az erőszak módszereivel való kormányzás csak a legnagyobb elégedetlenséget és gyűlölséget váltja ki. Én tehát azt mondhatnám, hogy ezzel a kérdéssel ne ugy foglalkozzanak, mint ahogy foglalkoznak az urak, hanem komolyan foglalkozzanak vele. Komolyan abban az irányban, amint én mondom, mert higgyék el, ez sokkal jobb volna, mint emígy. Ugy vagyunk ezzel, mint Voltaire, aki azt irja: „Olyanok, mint a legyek, akik petéiket a legszebb lovak fenekébe rakják, azért persze a paripák épen ugy futnak, mint azelőtt." Hát rakják önök is petéiket a mi fenekünkbe, a szociáldemokrácia fenekébe; az mint a legjobb paripa fog futni vígan előre és önök mérgelődhetnek, amint tetszik. (Viczián István: Szociáldemokrata izlés! — Meskó Zoltán: Rakja, aki akarja, kérem! — Élénk derültség.) Nézzük most, hogy a jogfosztás terén mivel kezdi az intézkedéseket. (Neubauer Ferenc: Halljuk a további költői idézeteket!) Lesz még! (Propper Sándor: Voltaire persze magas maguknak! Azt sem tudják, ki volt! Az nem kurzusember volt!) A 6. § intézkedik arról, hogy kinek milyen választójoga legyen és hatévi, illetőleg most már hétévi helybenlakáshoz köti Budapesten a választói jogosultságot. Az eredeti tervezet hat év volt, de azóta módosították, hogy a hat év előtti egy évvel vegye kezdetét, ugyhogv tulajdonképen hétévi helybenlakás után lesz lehetséges valakinek; Budapesten választójoghoz jutni. Itt van a sarkpontja ennek a törvényjavaslatnak; ez magyarázza meg, miért taktikázott a kormány és miért teremtett ex-lexet a fővárosban. Tisztán azért, hogy a választójogot szűkítse. Hiszen, ha a kormány egyszerűen ráhelyezkedett volna arra az álláspontra, hogy a nemzetgyűlési választójog alapján ejtsék meg Budapesten a választásokat, akkor egy egyszakaszos törvénnyel el lehetett volna intézni a múlt esztendőben a fővárosi törvényjavaslatot és nem állott volna be ez a törvényenkivüli állapot, nem lett volna a fővárosnál ex-lex. A kormány azonban természetesen ezt nem akarta és nem csinálta meg. (Propper Sándor: Féltek a választásoktól! — Klárik Ferenc: Most is félnek! Van is okuk rá! — Petrovácz Gyula: Csak ugy reszketünk! Ezzel az argumentummal már nem sokáig lehet élni! — Propper Sándor: Gyerünk az 1920. évi IX. te. alapján választani! — Petrovácz Gyula: Szívesen! — Propper Sándor: Tessék inditványózni ! — Petrovácz Gyula: Indemnitási beszédemben épen azt kivántam! — Klárik Ferenc: Elfogadják szó nélkül ezt a javaslatot, amely jogfosztó! Hát hogy lehet ezt elfogadni szó nélkül? — Györki Imre: Ott van a győri eredmény!) Mondhatom, a dolgot el lehetett volna intézni és nem következett volna be az ex-lex. (Meskó Zoltán: A kormánynak még csak jelöltje sem volt! Érdekes! — Propper Sándor: Jelöltet sem mert állítani! — Klárik Ferenc: Bud János visszalépett! Nem merte elfogadni a jelöltséget! —- Meskó Zoltán: Kellett volna jelöltet állítani! Legalább a zsidók tudták volna, kire kell szavazni! Így kénytelenek voltak a szocialistára szavazni! — Propper Sándor: Rossz cég már a kormánypárti cég! — Pakots József: Sokszor átfestették!) Ez a hatévi helybenlakás, ha arra gondolunk, hogy a fővárosban hogyan történt az elmúlt két esztendőben a nemzetgyűlési névjegyzék kiigazítása, siralmas képet fest arra vonatkozólag, hogy Budapesten hogyan fogják elütni a választókat jogosultságuktól. Hiszen köztudomású dolog, hogy a névjegyzékből a kurzus iparkodott kivenni azokat a foglalkozási ágakat, amelyekről feltételezte, hogy a szociáldemokratákra vagy a demokratákra szavazhatnak. (Ellenmondások a halközépen. — Petrovácz Gyula: Dehogy! Akinek nem volt választójoga! — Propper Sándor: A közigazgatási bíróság erre rácáfolt! — P

akots József: Orvosoknak és egyetemi magántanároknak nincs választójoguk! — Wolff Károly: Hét százalék mardt ki! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Pakots József: Egyetemi magántanárokat, orvosokat, ügyvédeket hagytak ki! — Ellenmondások a balközépen. — Propper Sándor: Szégyeljjú lehet, de tagdni nem! — Pakots József (Wolff Károly felé): ön meghalt! (Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Pakots képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! A képviselő uraknak módjukban lesz a törvényjavaslathoz hozzászólni. Mindenki akkor mondja el mondanivalóit; a házszabályok értelmében a képviselő uraknak közbeszólniok nem szabad! (Klárik Ferenc közbeszól. Zaj.) Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Farkas István: Tény az, hogy bizonyos foglalkozású egyéneket — nyomdászok, lakatosok egész sorát — kihagyták a névjegyzékből, akiket azután be kellet reklamálni, de a reklamálás utján sem lehetett elérni a célt, mert hiszen annyi okmányt nem igen lehetett öszszeszerezni, amennyi ehhez kellett. Bár a jogszabály az volt, hogy nekik kellett volna beszerezniök az okmányokat és bár erre a minister annakidején rendeletet is adott ki, ennek a fennálló jogszabálynak ellenére sem történt ez meg. Kihagytak a névjegyzékből sok olyan embert, aki odavaló volna. Gondoljunk arra, hogy ennek a névjegyzéknek az alapján még ezt a bizonyos hétéves korhatárt fogják alkalmazni! Hiszen már láttuk a bizottságig tárgyalások folyamán, milyen szűk intézkedéseket tettek, az ellenőrzést milyen szűk körre szorították. Minden szűkítés, megszorítás klerikális oldalról, a fajvédők oldaláról jött és a belügyminister ur mindenbe szépen belement és a bizottsági tárgyaláson elfogadta, ami azt eredményezte, hogy az igényjog, a választói jogosultság megszerzésének lehetősége is a legmesszebbmenőén, amennyire csak lehetséges, szűk körre van szorítva, hogy a jogorvoslat minél nehezebbé váljék, hogy tehát minél több ember ki legyen zárva a névjegyzékből. Hangsúlyozom és ismétlem, nekünk nem fontos a választás, lehet, hogy bele sem megyünk. Nekünk nem a választás a fontos, hanem az, hogy a fővárosban benn legyünk. Mi anélkül is párt leszünk, ha nem leszünk ott. Fontos, hogy ebben az országban meginduljon a demokratikus berendezkedés. Ránk nézve tehát az a fontos, hogy a törvénF maga demökratikus-e vagy retrogád. Ez a törvényjavaslat reakciós, ez a törvényjavaslat sötét, ezt mi nem fogadjuk el. Itt is érvényesült .a kormánynak az a terve, hogy megszükitse a választójogot, mint ahogy az első nemzetgyűlési választójogot megszükitette. Most a tör-