Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

296 A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. citátumokat hozzák a marxizmusról, de még annyi időt sem vesznek maguknak, hogy magát a marxizmust tanulmányozzák, mert azt mondják, hogy Marx elmélete megdőlt, jóllehet Marx elveit a meglévő kapitalista berendezkedésnek, Írásban, teóriában való visszaadása, ennek a kritikája jelenti; a materialista felfogás nem más, mint a meglévő erőviszonyok figyelembevétele és a vele való számolás, mint ahogyan .Varsányi Gábor számol azzal, hogy olcsóbb napszámot fizessen, mint ahogyan Gaal Gaszton azért fizet valószínűleg magasabb bért, vagy Erdélyi képviselőtársam is alacsonyabb napszámra törekszik, arra, hogy minél olcsóbb munkaerőt kapjon, mert neki az az érdeke, hogy minél kedvezőbb feltételek mellett dolgoztasson. Ez nem egyéni, hanem általános szempont, amely alól senki se vonhatja ki magát; minden tőkésre és minden munkáltatóra áll az, hogy anyagi érdeke szabja meg a gondolkozását. (Erdélyi Aladár: De a tőkésnek is van annyi belátása, hogy a szükséges bért megfizesse!) Amikor a szocáldemokrácia ennyire a természetes, reális erőtényezőkkel számol, akkor, ne tessék a ministerelnök urnák kiállni és a szociáldemokraták ellen egységes polgári frontot csinálni. (Propper Sándor: Győrben is egységesek voltak!) mert minden mélyen látó és a társadalom szerkezetével komolyan foglalkozó ember feltétlenül csak arra a gondolatra juthat, hogy csupán két meghatározás lehet ebben az országban: egyrészt a dolgozó osztályok érdeke, másrészt a nemdolgozók, a kizsákmányolt osztályok érdeke. Más érdek, más determináció a társadalmi és gazdasági életbe nincs, mint ez a kettő. Akármiként beszélnek és akármiképen akarják is elhárítani, a dolgozó front jelenti a magasabb, az előrehaladottabb kulturfrontot, míg a másikban megvan a reakciónak minden kelléke, jobbra-balra megvan a liberalizmusnak minden lehetősége, de ez mind egyet jelent: konzerválni, védeni a régi kapitalista világ*berendezést, amely teljes mértékben kiaknázza a munkaerőt és elnyomja a dolgozó osztályokat. Akik ezt igy állítják be, azok mind nagyon jó szolgálatot tesznek arra, hogy a napszám olcsó legyen, a munkás nyomorult helyzetben maradjon és a gyárban, műhelyben, mezőn minél jobban kizsákmányolják. Akik ezt igy állítják be, azok ezeknek az uraknak és ennek az irányzatnak nagyon jó szolgálatot tesznek, de hiszen más cél nem is vezeti őket, mint tisztán ez. Az előrelátó, a messzelátó politika azonban nem tévedhet bele a szűk látókörbe és nem állapodhatik meg ennél. Beszélnek az urak a forradalomról. Ha félnek tőle, ha nem akarnak erupciót, tessék az evuluciót, a fokozatos fejlődés lehetőségét biztosítani, mert az a legjobb és egyedüli' ellenszere a forradalomnak, amivel azt meg lehet előzni. Angliában nem azért nincs forradalom, mert nincsenek meg hozzá a forrradalmi erők, hanem azért, mert azok a pártok, amelyek uralmon voltak, egymással vetélkedtek a munkásjóléti intézmények, a szociálpolitikai alkotások kiépítésében és vetélkedtek abban, hogy minél nagyobb szabadságot adjanak. Ilyen volt a liberális párt és a konzervatív páxt is. Ezzel a vetélkedéssel érték el azt, hogy olyan közszabadság és olyan alkotmányos élet van ott, aminő Svájcot kivéve sehol nincs a világon. Igy mentették meg inasukat nagy kapitalista állam létükre a forradalmi átalakulástól. (Erdélyi Aladár: Ismeri az ir-kérdést?) Ez persze nem kedves azoknak a t. uraknak, akik konjunkturális politikát csinálnak... (Varsányi Gábor: Erre feleljen! Ismeri az ir-kérdést?) és akiket a konjunktúra hoz felszínre ellenben azok, akik a politikát nem azért csinálják, hogy bizonyos állásokhoz jussanak, s nem azért csinálják, hogy bizonyos ideig felszínen legyenek, hanem azért, mert nagy, átfogó, egyetemes nemzeti szempontokat^ akarnak szolgálni', azok nem ebből a szűk látókörből indulnak ki, hanem azoknak igenis meg kell látniok a társadalomban lévő előirányzatot; látniok kell, hogy az előhaladásnak, a védekezésnek egyetlen lehetősége és útja a messzemenő demokrácia és a demokrácia módszereivel való fokozatos haladás, ami ellensúlyoz minden jobbra és balra való kilengést és nációkat visz előre kérlelhetetlenül a haladásnak, a fejlődésnek, a magasabb kultúrának utján. (Petrovácz Gyula: De haladás csak balra lehetséges, nemi jobbra!) Haladni csak előre lehet, hátrafelé nem. Nem lehet hátrafelé haladni a kriptába. (Varsányi Gábor: A nemzeti alap nem kripta! — Propper Sándor: A maga nemzeti alapja a gyilkosság- és Orgoyány!) Ha ezen a szemüvegen át nézzük a fővárost, azt fogjuk látni, hogy a háború előtti évtizedekben klikkek ültek a nyakán. Azt látjuk, hogy a háború után, az utóbbi időben a kurzus alatt még rosszabb idők következtek be. (Propper Sándor: Martalóccsapat volt az, nem klikk!) Látjuk, hogy ez a törvénytervezet se akar mást, mint ennek a klikkrendszernek a biztosítását. Ki fogom ezt mutatni itt is, meg a részleteknél pontról-pontra is. Tisztára klikkérdek és nem a nagy közérdek az a szempont, ami ezen a javaslaton végigvonul, tisztára az, hogy bizonyos klikkek konzerválódjanak, megmaradjanak és csinálják tovább a maguk kis üzleteit a fővároson keresztül. Ez az érdek diktálta ezt a törvényjavaslatot. Természetes, hogy se testünknek, se lelkünknek ilyen törvény nem kell, mert ez nem a kor szellemét képviseli, hanem a legsötétebb reakciós irányzatot, amit csak el lehet gondolni. Ez olyan bajt jelent az országban, amelynek nyomait látni, érezni fogják nemzedékek, de persze azok az urak, akik ma nagyon ragaszkodnak hozzá, akkorára már szépen eltűnnek a porondról és senki sem fogja őket felelősségre vonni. Itt lesz azonban egy törvény, amely ezen a nemzetgyűlésen született meg: és amely törvény olyan rossz, hogy azt elfogadni nem lehet, (Propper Sándor: Mindig a tömegekre hivatkoznak és félnek a tömegektől! — Ellenmondások jobbfelöl. — Félnek, igen, nem mernek a tömegek elé menni!) Tessék az 1920:IX. tc-t végrehajtani, nem kell uj törvény! — Varsányi Gábor: Azokra a bizonyos galíciai tömegekre gondol ugy-e? — Zaj halfelöl. — A galíciai édestestvérekre ! ) Hacsak röviden akarok végigtekinteni Budapest kormányzatán, borzasztó siralmas képet látok és nem találok Európában még egy nagy várost, amelyben ehhez hasonló siralmas helyzet volna. Sőt ha akármelyik nagy várost szembeállítom Budapest közigazgatásával, meg kell állapítanom, hogy Budapest közigazgatásában az elmúlt négy esztendő alatt akkora visszaesés volt, hogy szinte az előbbi alkotmányos érában nem volt akkora fejlődés, mint amekkora visszaesés most történt. A fővárosi kormányzat csak a munkásokkal szemben álló kérdéseket karolta fel, mig a szociális politikát, a munkásvédelmet teljesen kiküszöbölte. Ez a kurzus, amely az általános, titkos választójog alapján jött be, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) amely a véletlen körül-