Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

282 À nemzetgyűlés 310. ülése 1924, évi július hó 1-én, kedden. is ehhez kell formálódnia. (Farkas István : Ez pedig az ellenkezője !) Kimélnünk kell elsősorban a termelést, amennyire csak lehet és meg kell engednünk a tőkeképzést. Ugy kell alakitanunk az adózást, hogy a magasabb szellemi foglalkozású is megkapja a maga rémunéracióját. Végezni kell egyszer már azzal a felfogással, amely sajnos, a bolsevizmus alatt átment olyan körökre is, amelyek legtávolabb állanak bolsevista felfogástól, azzal a felfogással, amely a magasabb szellemi munka remunerációját nem szivesen álapitja meg lényegesen magasabbra, mint, a kisebb szellemi munkáét. (Helyeslés.) Épen a tisztviselőkérdéssel kapcsolatban sok hangot hallottunk arra nézve, hogy miért emeltük fel a felsőbb osztályokban a fizetéseket, és mivel az illető urak nincsenek tájékozva a tisztviselőkérdés fényeiről, azt is hozzá tették, hogy abból a többletből lehetett volna a kisebb tisztviselők fizetésétjavitani. Ez teljesen lehetetlen dolog, mert ha jól emlékszem, a VIIL, IX., X. és XI. fizetési osztályokban van a tisztviselők 80%-a, és az I., IL, III. és IV. fizetési osztályokban a tisztviselők 04%-a. Ha tehát a felsőbb fizetési fokozatokban tényleg redukáltunk volna még valamit, lehetett volna redukálni körülbelül 2—300.000 aranykoronát, amivel bizony az alsóbb fizetési osztályokban abszolúte semmitsem tudtunk volna elérni. Én azt tartom, hogy végezni kell ezzel a felfogással, ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon./ mert mindenkinek be kell látnia azt, hogy egy magasabbrangu tisztviselőt, akinek nagyobb a felelőssége, akitől nagyobb és értékesebb munkát kell megkövetelnünk es követelünk is, aki nagyobb clőkészültséggel és tanultsággal működik, jobban kell dotálnunk. Meg kell mondanunk azt is, hogy azok a magasabbrangu tisztviselők nem mérik az órákat, hogy hány órát ültek ott a hivatalban. Majdnem minden magasabb hivatalban nem is 8 órai munkaidőt töltenek el, hanem eltöltenek 10—12 órai munkaidőt is, s ezért ne tessék azoktól irigyelni azt a 100 aranykorona különbséget. (Zsilinszky Endre : Elsősorban is a létminimumot kellett volna biztositani, azután jön ez.) Igaza van, ha a magasabb fizetésüeknek fizetését lehetne csorbitani 26—52 millió aranykoronával, amennyire szükség volna, hogy javítsuk az alacsonyabb fizetéseket, azt mondanám, hogy áldozzanak többet, mert intelligensebbek. De amikor, mint emiilettem, az az emelés, amely most történt, körülbelül 300.000 koronába kerül ; ezt tessék elosztani 100.000 ember között ; alig hiszem, hogy azért érdemes volna szenvedést okozni a magasabb rangban levőknek. Azok is szenvednek, sőt többet szenvednek sokszor, mint az alacsonyabb rangú tisztviselők. (Kiss Menyhért : Jobb Viszonyok között élnek !) Természetesen azoknak védelme nem anynyira népszerű s kortescélokra nem lehet, felhasználni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Épen azért tartom kötelességemnek, hogy védelmére keljek épen a legrnagasabbrangu tisztviselőknek. (Zsilinszky Endre : Én nem vonom kétségbe a minister ur jóhiszeműségét. Önök se vonják kétségbe. A személyeskedést ne onnen tessék kezdeni. — Zaj. Elnök csenget) A magasabb szellemi foglalkozásuaknak meg kell hagynunk azt, hogjr kellő keresetre tegyenek szert, lukrativ keresetre, azért is, mert nekünk minden módon azon kell lennünk, hogy a középosztályt rekonstruáljuk. A középosztály egyrésze elveszett, sajnos, majdnem menthetetlenül elveszett. Ami megmaradt, azt rekonstruálnunk kell, igyekeznünk kell, hogy ismét olyan középosztályunk legyen, amilyen volt. Az adószabásnál természetesen a mammutvagyon keletkezését korlátozzuk a progresszió eszközével. De a progresszióval se kell visszaélni. Magyarországnak ma vagyonos emberekre van szüksége. Bárcsak mondhatnám már, hogy mentől több gazdag emberre van szükség, mert sajnos, egj'általán nincs elég gazdag emberünk. Szociális tagozódásunk annyira kezd változni, hogy ez aggodalmakat kelt. Azt kivánom részemről elérni, hogy vagyonos középosztály fejlődhessék ki. Ugy kell alakitanunk tehát az adózást is, hogy ne akadályozzuk ezt meg. Az adózásnak sarkpontja természetesen mindinkább a jövedelmi adóra fog átmenni. A mai helyzet nem egészen kielégítő, mert ha a fogyasztási adókból, indirekt adókból eredő jövedelmeket, amelyeket ma nem nélkülözhetünk, összehasonlítjuk a keresetet s jövedelmet közvetlenül érő adókkal, nincs meg az az arám^. amelynek elő kell majd állnia. Ami a fogyasztási adóterhet illeti, érdekes lesz, ha nébánjr számot felolvasok a t. Nemzetgyűlésnek. A fogyasztási adóteher a békeáraknak a szesznél például 70%-a volt, a mostani áraknak 40*6 percentje. A fejenkénti fogyasztás kitesz békében 4*85 hektoliter fokot, most kitesz TlO-ol. A sörnél békében a fogyasztási adóteher az árnak 36*78%-át tette ki, most 5%-ot tett ki. Sörnél extrakt-hektoliterfokonként volt a fogyasztás 1"47, és most 0"54, tehát lényegesen visszament a sörfogyasztás. A cukor fogyasztási adóterhe békében az árnak 45%-a volt, ma az árnak 43"53%-a. A fogyasztás volt 8'45 kilogramm fejenként, most 6*58. A petróleumnál az adóteher 45% volt, most 187. A fogvasztás volt 5'08%, most 8-16%. Amint méltóztatik látni ezekből a számokból, az adóterhet Bem lehet ma sem túlzottnak mondani. (Mozgás a baloldalon.) Felfogásbeli különbségek lehetnek e tekintetben, ez az én felfogásom. A fogyasztási adóteher tehát csökkent, de figyelemreméltó az, hogy a legtöbb fogyasztás alá eső cikkben a fogyasztást illetőleg is némi csökkenés mutatkozik. A fogyasztási adóterhet tovább emelni talán nem volna célszerű. A bevételi többleteket szerintem általában nem annyira az adókulcsok emelésével kell most már elérni, hanem az adóknak automatikus emelkedéséből, amelyek részben azáltal fognak előállani, hogy az adó-adminisztrációt fokról-fokra javitjuk. Ezt tapasztaltuk épen a legutóbbi jövedelemadó befolyásánál is. Az egyik t. képviselő ur, az imént Kállay volt pénzügyministert támadta, állítván, hogy a volt pénzügyminister bejelentette, hogy az adóadminisztrációt meg fogja javitani és ez a képviselő ur szerint nem történt meg. (Kiss Menyhért : Nem is javította meg !) T. képviselő urak, aki ismeri az adminisztratív kérdéseket, és pláne a komplikált adóadminisztrációt, annak meg kell értenie azt, hogy az adó adminisztráció átformálása igen sok időbe kerül. (Zsilinszky Endre : A fascisták megcsinálták nyolc hónap alatt !) Dehogy is csinálták. Ha majd egyszer pénzügy ministem ek méltóztatik lenni, tessék megpróbálni ! (Györki Imre: Ötven év óta folyton javítják 1) Ez nem olyan könnyű, különösen a mai viszonyok között. Amit Kállay volt pénzügyminister ur csinált, annak hatása csak most kezd mutatkozni. Az adminisztráció továbbjavitásával egyébként foglalkozunk, ami fokozatosan mindig emelni fogja a bevételeket is. A több-bevételnek másik forrása a gazdasági élet javulása kell hogy legyen. Hiszen nem lesz szükségünk arra, hogy bárminő uj adóhoz vagy uj adóterhekhez folyamodjunk. Inkább az adókulcsot kell összhangba hozni majd a tényleges helyzettel. Hiszen — mint méltóztatnak tudni — például az illetékeknél, igy az örökösödési illetékeknél, amikor az akkori skálák készültek, egészen más pénzviszonyok uralkodtak mint ma és a pénznek számban kifejezett értéke más volt, mint most. El-