Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-310
•À nemzetgyűlés BIO. illése 1924. évi július hó 1-en, kedden. 279 már nem vált be. Hiszen a nyereségtöbbletek ma, amint papiron kimutatattak, tulajdonképen nem voltak mások, mint a koronaromlásból eredő számtöbbletek, ugy hogy a nyereségtöbbletadó tulajdonképen a koronaromlás megadóztatása volt. Azt tartom, hogy ezt a nyereségtöbbletadót meg kell majd szüntetnük. A társulati adót egyáltalában ugy kell alakitanunk, hogy ne akadályozza a társulatokat a megfelelő osztalék kiadásában. Hiszen a társulati adónak ez a kiélezése mire vezetett? Mást vett célba, de épen a részvényeseket találta. A mai adóztatási rendszer mellett pl. egy konkrét esetben, a társulat kiadta volna az összes osztalékot, 74% adót kellett volna fizetnie. Ez odavezetett, hogy nem adják ki azokat az osztalékot sem, amelyet kiadhatnának. Ezzel pedig kárositják a részvényeseket. Az adónak nem lehet az a célja, hogy ilyen következményei legyenek. Az a célja, hogy megadóztassa a társulatokat, a nagyobb társulatok természetesen több adót birnak el," mint a kisebbek, de át kell alakitanunk az adót ugy, hogy lehetővé váljék, hogy a társulatok kellő osztalékot fizethessenek. (Helyeslés jobbfelől.J Ez természetesen visszahatással lesz az értékpapírok értékelésére is, mert ma már mindenki megnézi, ha pénzét értékpapírba fekteti, hogy milyen jövedelmet kap a pénze után. Hiteléletünkben különböző nehézségek és bajok vannak, amelyek közül legutóbb — amint olvastam a lapokban — sokat emlegetik a közönség körében a letétek, a depók kérdését. A letétek jogviszonyai nálunk tulajdonképen nincsen törvényileg szabályozva. Azt szeretném és óhajtanám, hogy ezt a kérdést minél hamarább törvénnyel szabályozzuk. Ebben a tekintetben két felfogás van. Az egyik szerint, amelyet én a magam részéről osztok, hogy ha én letétbe teszek értékpapírt, az az én tulajdonom. (Helyeslés jobbfelől.J Azzal a letétet elfogadó másként, mint az én hozzájárulásommal nem rendelkezhetik. Ez talán szigorú felfogás. A gyakorlati életben más osztályokban is a legális felfogás az, hogy a letétek tovább adhatók más intézetekhez, vagy kezekhez annak az összegnek erejéig, amellyel terhelve vannak kölcsön fejében. Sajnos, kifeiíődött olyan gyakorlat is, amelyet teljesen helytelenítek, hogy a letétet elfogadó bankár, vagy intézet azt teljesen szabadon használhassa. Hiszen talán elégséges ha a letétet elfogadó bármelyik percben képes kiadni a letétet, amikor a letéteménj^ező kívánja. Ez ellen ugyan morális szempontból nem lehet kifogást emelni, de én a szűkebb magyarázathoz szeretnék alkalmazkodni. Ha azonban nem tudja kiadni a letétet, az már tényleg büntetendő cselekmény. (Ugy van! jobbfelől.J A közvéleményt, azt hiszem, nagyon megnyugtatná az, ha azok a bankok és bankárok, főleg bankok, amelyek nincsenek a Pénzintézeti Központ kötelékében, élnének azzal a szakasszal, amely a Pénzintézeti Központról szóló törvényben benne van, hogy bárki kérheti a Pénzintézeti Központ revízióját, ami egyáltalában nem megalázó, hanem még inkább erősítené az illető hitelét. Remélem, hogy erre vonatkozólag történhetik majd valami. Ami a pénzügyi programmot illeti, röviden kifejezve pénzügyi" programmunk az 1924. évi IV. tcikk. Ennek végrehajtására számos intézkedést kellett megtennünk és kell még tennünk. Ezek közül csak megemlítem azt, hogy az adminisztráció átszervezését megkezdtük, (Zsilinszky Endre : Végre !) az állampénztári kezelést megszüntettük, és az állampénztárak ezáltal felszabadulva, az adókivetésnél fogják az elsőfokú hatóság szerepét játszani, ami ugy az adózókra, mint pedig a kincstárra nézve igen előnyös lesz. Julius 1-től kezdve az egész államháztartást havi előirányzatok és zárlatok alapján vezetjük, ami szintén nagy lépés előre és másként, mint ezzel a szanálási törvénnyel kapcsolatosan ezt alig lehetett volna keresztülvinni. Az államszámviteli reformmal szintén foglalkozunk és remélem, hogy már rövid időn belül lesz módom erre vonatkozólag előterjesztést tenni. Az aranyadózásra való áttérés, a különböző állami bevételek aran3 r kulcsainak megállapítása, a hitel és valuták terén tett intézkedéseink mind annyira elfoglalták a pénzügyi igazgatást, hogy ez volt egyik oka annak, hogy a költségvetést július l-ig nem tudtuk előterjeszteni. Ma a költségvetés alakításánál egészen más rendszer szerint kell eljárnunk, mind eddig. Eddig a szükségletek voltak az irányadók, ma pedig egy keret áll előttünk, amelyet a nemzetgyűlés megállapított, az u. n. arany költségvetések kerete ; ehhez a kerethez kell szabnunk szükségleteinket. Természetes,? hogy ezt csak nagyon alapos és körültekintő munkával lehet megcsinálni. Az államháztartás helyzetének tisztázásához tartozik az, hogy majdnem minden szomszédos állammal egyezményeket kellett megkötnünk és egyezményeket kötöttünk az államadósság rendezésére is. Az innsbrucki egyezmény, amely legutóbb ratifikáltatott, az aranyjáradékkölcsönre vonatkozólag, továbbá az 1913. és 1914. évi 4'5%-os kölcsönökre vonatkozólag végre rendet teremtett. Az innsbrucki egyezmény szerint egy közös pénztár fogja kezelni ezeknek a kölcsönöknek szelvényfizetését és a kötvényeinek beváltását az összes utódállamok és Magyarország részére is. Az innsbrucki egyezménynek főleg az volt az előnye, hogy az aranyjáradéknál 32% redukciót jelent, a többinél pedig 27%-ot. Rendeztük az u. n. Relief bond-ok, a szükségkölcsönök ügyét is, amelyet több ország nyújtott Magyarországnak az összeomlás után. Az egész kölcsön — az összes trans-okat összeszámitva — mintegy 14 millió aranykoronát tesz ki. Amerikával már sikerült részletesen megállapodnunk olymódon, hogy a kikötött 6% helyett 3%-ot fizetünk kamatként és a kölcsönt 62 év alatt törlesztjük le. A háború előtti adósságokra vonatkozólag Franciaországgal és Angliával kötöttünk megállapodásokat, amelyek szerint Franciaországnak a háború előtti összes tartozások fejében 16 millió frankot, Angliának pedig 200.000 livres sterlinget fizetünk évenként. Hitelegyezményeket kötöttünk a cseh-szlovák köztársasággal, továbbá Olaszországgal, Romániával most folytak a tárgyalások és jóllehet az egyezmény még nincs ratifikálva, azt hiszem, mindkét részről kielégitő módon fog megköttetni. Jugoszláviával ugyancsak most folynak az erre vonatkozó tárgyalások. Nem lehet szemünkre vetni, hogy ez vagy az a probléma még mindig nem oldatott meg. (Lendvai István közbeszól.) Tessék? (Lendvai István : Az egységespárt alelnökének szóltam.) Elnök: Csendet kérek. (Zaj.) Csendet kérek ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : A problémáknak egész szövevénye van előttünk és senki sem várhatja, hogy azokat egy-két hónap alatt meg tudjuk oldani. Folyik a munka, és pedig erős munka folyik és azt hiszem, már eddig is rámutathatunk eredményekre, amelyekkel minden objektív ember kell, hogy meg legyen elégedve. Az egész művelet sarkpontja természetesen a kölcsön. A kölcsön aláírása tudomásom szerint ma kezdődik meg Londonban. Az eddig megállapított trans-ok, — amelyek azonban jóformán órárólórára változnak — vagyis a kölcsön megosztása a különböző államok között, körülbelül azok, amelyeket már egyszer ismertettem itt a nemzetgyűlésen. Olaszország 170 millió lirát, Svájc 30 millió frankot, Hollandia 5 millió hollandi formtot, Svédország 3.780,000 svéd koronát, Amerika 7 és félNAPL0 XXV. L.Í3
