Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

'À nemzetgyűlés 310. ülése if. belső viszonyok elég biztonságot nyújtanak arra, hogy valaki a pénzét most már oda merje adni hitel céljaira, reális célokra. A szervezeti kérdés hogyan áll ? Sajnos, Magyarországon annyi hitelszervet alakítottunk, mint amennyi aránylag, azt hiszem, sehol a világon nincsen és mondjuk meg őszintén, nem árt a nyilvánosság előtt nyíltan megmondani, hogyan alakultak ezek a hitelszervezetek. (Halljuk ! Jobbfelől.J A legtöbb esetben nem volt reájuk szükség, hanem akadtak egyes csoportok, amelyek részben elhelyezkedés érdekéből, részben pedig mindenféle jelszavak alatt csináltak uj hitelszerveket és az ilyen indokokból alakított szervezeteknél persze, mivel többnyire nem szakemberek csinálták, soha sem gondoltak arra, hogy ha az ember meleget akar csinálni, ahhoz nem elég kályhát építeni, hanem fűtőanyagról is kell gondoskodni ; hitelintézet hitel nélkül a legnagyobb abszordum, s ha ilyen intézetek bajba kerültek, rendszerint az államhoz fordultak és szinte követelték, hogy az állam mentse meg őket, mert — s akkor jön a rendes indokolás — »kérem, itt kisemberek pénze van benn!« (Zsilinszky Endre: A régi nagybankok sem a saját pénzüket adták hitelbe, hanem azt, amit a Jegyintézettől kaptak ! A Jegyintézet tömte őket !) Bocsánatot kérek, szivesen disputálok t. barátommal még pénzügyi kérdésekről is, csak engedje meg, hogy ne most. Akármit mondanak, de ha egy hitelintézet az államhoz fordul és annak ügyeit megvizsgáltatván, az állam azt látja, hogy visszaélések vannak és be kell csukni embereket, mert loptak, sikkasztottak, — ilyen esetek is voltak, be tudom bizonyítani, — és akkor azt kívánják, hogy az állam pénzéből szanáljuk és mentsük meg az ilyen intézetet, azt hiszem, hogy áz ilyen kívánságok elöl az állam pénzét el kell zárni. ]Ugy van ! jobb felől. — Lendvai István : De a koronarontókat nem csukatták be !) Mindenki viselje a felelősséget, ha felcsap bankárnak ; első kötelessége, hogy értsen hozzá, erkölcsi kötelessége, hogy teljesítse azt, amit vállalt a közönséggel szemben ! (Zaj. — Lendvai István közbeszól.) Elnök i Csendet kérek ! Szíveskedjék a képviselő ur ezt a pályaválasztási problémát másutt elintézni. (Lendvai István : Az igaz, önnek van joga erről legjobban beszélni !) Csendet kérek ! Br. Korányi Frigyes pénzügyminister : Az utóbbi tiz esztendő fejlődése az abnormis viszonyok között, sajnos, oda vezetett, hogy a reális hitel, mondhatni, teljesen megszűnt, épen az a hitel, amelyre Magyarországon, mint túlnyomólag agrárius országban a legnagyobb szükségünk van. Ezt ma főleg az ingatlannal való diszponálás jogi korlátozása okozza. Ezekre a korlátozásokra szükség volt, részben ma még szintén szükség van ; de kétségtelen, hogy ha valaki egy földbirtokosnak vagy házbirtokosnak ad pénzt s az a földbirtokos vagy házbirtokos nem fizeti meg a kölcsönt, nem lehet igénybe venni magát a reális objektumot. Ez annyit jelent, hogy a reális hitel átalakul tulajdonképen pusztán személyi hitellé. (Bessenyei Zénó : Ugy van !) A személyi hitel csak rövid lejáratú és sokkal drágább lehet. (Ugy van! jobb felölj Úgyhogy megfontolás tárgyává kell tenni és pedig mennél előbb, hogy ezen a téren változtatások eszközöltessenek, / Ugg van ! jobbfelől, / anélkül, hogy esetleg szociális érdekeket érintenénk. (Zaj ) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! A gyorsírók nem tudnak jegyezni, ha állandóan tart a zajongás a Házban. Br. Korányi Frigyes pénziigyminister : Erről épen a magyar nemzetgyűlésen többet nem kell beszélni, annak az országnak a nemzetgyűlésén, amelyben Széchenyi ezt a Hitel cimü müveben már sok idővel ezelőtt kifejtette, (Ugg van ! jobbfelől.) 24. évi július hó 1-én, kedden. Úti csak vissza kell térnünk oda és még egyszer el kell olvasnunk Széchenyi munkáját. De bár maga a bizalom visszatér is és bár kellő szervezeteink vannak, még ez sem elégséges, ha a a hitel céljaira alkalmas tőke hiányzik. Hogy milyen tőkeveszteségeink voltak, arra már rámutattam akkor, amikor elsőizben felszólaltam, április havában, a szanálási törvény tárgyalásánál. Most csak röviden emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést, hogy ez a tőkeveszteség az összeomlástól, a háború befejezésétől kezdve a forradalmi időkben és a megszállás idejében körülbelül 5 milliárd aranykoronára becsülhető. Azóta hiányzott a tőkebehozatal is, amely Magyarországon a magyar fizetési mérlegben mindig fontos tétel volt Hiszen tudjuk, hogy az Amerikában künn élő testvéreink már nem küldtek haza pénzeket, vagy csak nagyon kis mértékben, és tudjuk, hogy vajmi kevés volt az a tőke, ami a külföldről ez idő alatt beözönölhetett. Az a helyzet, amelyet teremtünk most a szanálás folytán, teljesen alkalmas lesz arra, hogy az idegen tőkének megnyissa útját Magyarországba, — de itt is meg kell majd nagyon néznünk, hogy melyik idegen tőkének, bár kívánatosnak tartom, hogy mennél több idegen tőke jöjjön be. Mert Magyarország nem gazdag ország, csak a gazdagság nagy lehetőségei vannak meg itt, ( Ugy van ! a középen, fezt a gazdagságot ki tudjuk hozni, ha meg tudjuk termékenyíteni tőkével gazdasági életünket, de óvakodnunk kell olyan idegen tőkétől, amely csak rövid időre özönlenek be az országba azért, hogy itt hirtelen nyereségre tegyen szert és azután lábra keljen. Itt tanulhatunk osztrák szomszédaink esetéből, (Halljuk ! balfelöl.) mert hiszen Ausztriában ez történt. Ausztriába a szanálási periódus első részében betódult az idegen tőke és amikor a maga jelentékeny nyereségét megkapta, az első nehézségnél kiment Ausztriából s ma ez az egyik oka az osztrák krízisnek. Sokszor halljuk ma Magyarországon egyrészt azt, hogy pénzbőség, másrészt, hogy pénzhiány van. Hát mind a kettőben van valami igazság, mert csak az a baj, hogy ott van a pénz, ahol nem kellene és nincsen ott, ahol kellene. (Zsilinszky Endre : Az már igaz !) A pénz az utóbbi esztendők zavaros viszonyai között a könnyű, spekulatív célok felé tódult és főleg tőzsdeüzletekre, koszt-üzletekre és ilyenekre használtatott fel. (Ugy van ! a balközépen. I Most, hogy stabilizáljuk a koronát, ezek a túlhajtott spekulativ üzletek megszűntek. Az a pénz most nem tud elhelyezkedni, még mindig keres olyan elhelyezkedést, amelyen lehetne 30—40 percenteket nyerni, holott a mai heh^zetben ez a nagy kamatláb abszolúte nem indokolt, mert hiszen azelőtt lehetett azzal indokolni, hogy a pénzértékcsökkenés folytán egy bizonyos rizikóprémiumot is kellett számítani, de ez ma már nem áll meg. A pénz azonban még nem találta meg azt a helyes utat, amelyre terelnünk kell, illetőleg amelyre kell, hogy magától is terelődjék, s ez az lesz, hogy a legális üzletek céljaira, termelési és egyéb ilyen célokra bocsássák rendelkezésre az intézetek a pénzt, amely céloknak ellátása azelőtt is a pénznek, a hiteltőkének volt feladata. Ami a kamatlábat illeti, mint bátor voltam említeni, tényleg teljesen indokolatlan, hogy ennyire magas kamatlábak maradjanak fenn. Hiszen kétségtelen, hogy nem térhetünk vissza egyszerre azokhoz az alacsony kamatlábakhoz, amelyekkel a háború előtt dolgoztak. Sajnos, erről hosszú ideig szó sem lehet, de mégis remélem, hogy ilyen horribilis kamatlábakat nem sokáig fogunk látni. Én teljesen elismerem, hogy a hazai pénzintézetek rezsiköltségei annyira magasak, hogy ezek fedezéséről gondoskodniok is kell; (Pikler Emil : Százszámra hajigálják ki a tisztviselőket !) elismerem, hogy pénzintézeteink nehéz helyzetben vannak, mert a" legális üzletek nagyobb arányok-