Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

â?6 À nemzetgyűlés 810. ülése 1924. évi július hó 1-én, kedden. panaszok merültek fel — hogy t. i. a budget az év első felében kell hogy elkészüljön, hogy még idejekorán a törvényhozás elé juthasson. Hiszen ennek a legnagyobb nehézsége éppen a változó pénzérték volt. Ha ezt elimináljuk, semmi akadálya sincs annak, hogy a budget ezentúl idejében elkészülhessen. Az egyik képviselő ur — igaz, hogy nem itt, hanem a 33-as bizottságban - azt mondotta, hogy előbb kellett volna a budget-t előterjeszteni és azután kellett volna foglalkoznunk a tisztviselőkérdéssel. Ez feltétlenül circulus vitiosusra vezetett volna, mert szerintem nem lehet elkészíteni a költségvetést addig, amig a tisztviselői fizetésekkel nem vagyunk tisztában. Hiszen, amint mondottam, a budgetben szereplő kiadások legnagyobb részét a tisztviselői fizetések jelentik. Mindenütt ebben a circulus vitiosusban mozogtunk, amit át kellett törni. A pénz tekintetében áttörtük a külföldi kölcsönnel, amely lehetővé tette, hogy stabilizáljuk pénzünket. Át kellett törni a bizonytalanságot azzal is, hogy a költségvetést ezentúl aranyalapra helyezzük. Pénzünk helyzetét, amióta pénzügyminister vagyok, nem igyekeztem mesterségesen befolyásolni. Nekünk figyelemmel kellett kisérnünk, hogy a korona mikor kerül természetes helyzetbe, mert csak természetes helyzetben lehet remény arra, hogy abban a helyzetben stabilizálni is tudjunk. Nem az az igazi nagy érdek, hogy a pénz értékét magasra emeljük, sőt ha ez gyorsan történnék, igen nagy gazdasági hátránnyal is járna. Az érdek az, hogy a pénz a lehetőségig stabil legyen, tehát mesterséges eszközök nélkül, és ezt hangsúlyozom azért, mert a sajtóban és másutt is hangzottak el olyan gyanusitások még néhány héttel ezelőtt, hogy a kormány igyekszik javítani a pénzt, később pedig, hogy a kormány a koronát rontani igyekszik. Azután újból azt mondták, hogy a kormány javítja a pénzt. Mindig találtak valami indokolást, amiért a kormány ilyen célzatosan bele akar njmlni a pénz értékébe. Ilyen belenyúlás egyáltalán nem történt. Ez nem is lett volna helyes. Most látjuk, hogy körülbelül mi az a helyzet, a melynél pénzünk stabilizálódhatott. Számolnunk kell"azzal, hogy számos korlátozás is volt és a viszonyok is olyanok voltak, hogy lenyomták a magyar pénz értekét. Ha ezek a korlátozások megszűnnek és a viszonyok is engednek, a tendencia arra fog irányulni, hogy a pénz mintegy felugorjék. Ilyen ugrást azonban nem fogunk megengedni, mert az tényleg az egész gazdaság nagy hátrányával járna. Hogy hosszú időn át, fél éven, vagy egész éven át bizonyos fokig fog-e emelkedni vagy sem, azt ma még "nem lehet megmondani. Részemről kívánatosnak tartanám, hogy bizonyos nagyon menedékes emelkedés ez alatt az idő alatt történjék, de nagyon menedékesen, hogy a gazdasági élet meg se érezze. Ha ez nem volna lehetséges, inkább szeretném, hogy teljesen mozdulatlan maradjon a a pénz értéke, semhogy ujabb zavarok támadjanak. (Lendrai István : Csak a kormány lenne már menedékes !) Viccekkel nem lehet ezt elintézni ! Elnök : Csendet kérek képviselő ur és több komolyságot a közbeszólásokban. B. Korányi Frigyes pén*.iig yminister : A deviza kérdésében most már sikerült olyan viszonyokat teremteni,. . . (Lcndvai Is'ván közbeszól.) Azt hittem, már méltóztatott szónokolni. — A devizakérdésben már meg van vetve a rendezés alapja. Ma azt mondhatjuk, hogy a pénz értékének kérdése egészen a jegybank kezében van. Spekuláció a pénz értékét már nem befolyásolhatja ug)

7

, hogy az veszedelmessé válhatnék közgazdaságunkra. Amint méltóztatnak tudni, a kormány devizarendeletet bocsátott ki, amely a korlátozásoknak túlnyomó nagy részét megszünteti. Hogy nem eresztjük"egészen szabadon a devizakereskedelmet, hanem hogy ugy mondjam ellenőrizzük és a kezünket még rajta tartjuk, ᣠtermészetes, hiszen körülöttünk az összes szomszédos államokban mindenütt vannak devizaközpontok, amelyek nagyon szigorú szabályok szerint dolgoznak, úgyhogy ma a mi devizarendeletünk egyike a legliberálisabbaknak Európának ezen [a környékén. Hogy nem tesszük teljesen szabaddá a devizaforgalmat, az természetes azért is, mert hiszen még magának az államnak is lényeges devizaszükségletei lesznek a külföldi adósságok fizetésénél. Ha azonban azt látjuk, hogy a szabadabb rendszer beválik, fokról-fokra áttérünk erre, és remélem, hogy rövidesen át lehet térni a teljes szabadságra. A pénzügyi helyzetnek egyik nagy baja az, hogy az abnormális viszonyok közepette a pénzforgalom a normális mederből majdnem teljesen elterelődött, és láttuk, hogy részben valutaspekulációban, részben nagy tőzsdei spekulációban vett részt. Ma az a pénztömeg, amely már nem tud elhelyezkedni az elvadult tőzsdei spekulációban, elhelyezést keres és nem talál kellő elhelyezést. Ennek az lesz a következménye, — és kivánatos is, hogy ez legyen a következménye — hogy a pénz meg fogja találni az utat a pénzforgalom rendes medrébe, vagyis el fog jutni a hitelintézetekhez. Ez az egyedüli módja annak, hogy a hitelviszonyok ismét normálissá válhassanak. Az inflációt beszüntettük. Április elseje óta az állam folyó szükségleteire nem vettük igénybe a bankóprést, és remélem, Magyarország többé soha sem fogja igén}bevenni. A háború 69 milliárdjába került a monarchiának, és annak az inflációnak, ami ebből következett, egy részét örökölte a mai Magyarország is. Ezt az inflációt még inkább emelte a Károlyi és a bolsevista forradalmi rendszer, amely havi i300 millió korona deficittel dolgozott és ezt csak a bankópréssel tudta fedezni. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) 1920-ban, amikor részben az infláció csökkentése végett is lebélyegzés utján kényszerkölcsönt vetettem ki mint pénzügyminister, négymilliárd korona papirpénz maradt forgalomban. De sajnos, mivel akkor nem voltak meg az előfeltételei annak, hogy egészséges pénzt lehetett volna teremteni Magyarországon, menthetetlenül az infláció lejtőjén kellett továbbmenni és igy jutottunk el a mai helyzethez, amikor végre lezárhatjuk az inflációt. A legutóbbi kimutatás szerint június 23-án 2520 milliárd volt'forgalomban, amiből állami infláció 1144 milliárd és a régi adósságoknak, a már április elseje előtt fennállott különböző állami tartozásoknak fedezésére külön számlán, amelyről csak a főbiztos hozzájárulásával lehet diszponálni, 696 milliárd szerepel. Ezzel teljesen befejeztük az inflációs periódust és most már egészen uj korszak kezdődik, amelyben a jegybank politikája fog érvényesülni. De ha a pénzt stabilizálni tudtuk is, ezzel még nincs megoldva az egész pénzügyi kérdés. Amilyen fontos a pénz, majdnem olyan fontos a hitel is. Ami az állami hitelt illeti, a múlttal leszámoltunk, tehát ugy is mondhatjuk, hogy az államcsőd már megtörtént, az már konszummálva van. Az uj helyzet alapján uj hitelünk támadt és ma Magyarország hitelét legjobban bizonyítja az a kölcsön, amely a mai naptól kezdve kerül a világpiacokon aláírásra. (Ellenzés jobbfelől és a középen.] De gondoskodnunk kell magánhitelről is. Hitelt zsandárral és biróval nem lehet csinálni. (Uqy van ! a jobb- és a baloldalon.} A hitelkérdés elsősorban bizalom kérdése és tőke kérdése, (Ugy van! jobbfelől.) másodsorban szei vezeti kérdés. Hogy a bizalom helyreálljon, arra most már, azt hiszem, minden indok megvan, hiszen ugy a külső, mint a