Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

iÀ nemzetgyűlés BIO. ülése 1924. évi július hó 1-én, Ícedden. 275 ott van a teherbírás merev számokban kifejezve. Ha az egyikből töröl valamit, akkor csalódásokat, sokszor szenvedést is okoz a reményekkel szemben, ha a másikhoz I ozzátesz valamit, akkor csorbitja a jólétet, akadályozza a termelést és sokszor a legszükségesebből kénytelen elvenni. A biró Ítélhet a törvény szerint és lelkiismerete szerint, a pénzügyminiszternek ellenben sokkal nehezebb Ítélnie, mert nincsen írott törvénye. A pénzügyministernek az aránylagos szükségleteket kell mérlegelnie, a gazdasági törvényeket, kell szem előtt tartania a keresztülvitel lehetőségeit, és mindennek határt szab a kérlelhetetlen matematika. Legnehezebb talán egy költségvetést csinálni, az államháztartást egyensúlyba hozni ilyen viszonyok között, amikor tulajdonképen nagy átalakulás közepén vagyunk, amely kezdődött az összeomlással, illetőleg' tart 1920. óta. 1920 óta mi lassan-lassan kénytelenek vagyunk közigazgatási rendszerünket, amely mondhatnám száz éven keresztül fejlődött ki, átalakítani, a mai sokkal szűkebb keretű Magyarország kereteihez képest. Még 1920 ban, amikor először beszéltem erről a helyről, megjelöltem azokat az irányokai, amelyeket követnünk kellett és amelyeket én is követtem, de utódaim is, más formában talán, de igyekeztek követni. Akkor már jeleztem, hogy a leglényegesebb, amin megfordul Magyarország talpraállilása, egj' rekonstrukciós kölcsön. Jeleztem azonban azt is, hogy még messze vagyunk ettől az időtől, mert sem a külpolitikai, sem a belpolitikai viszonyok nem voltak még alkalmasak. Jeleztem azokat az elvektt, amelyeknek az adózás terén kell érvényesülniük, amelyek megvalósítására törekszünk s amelyek elérése szintén nem mehetett olyan gyorsan és kielégítően, azért sem, mert hiszen a viszonyok állandóan változtak. Változó viszonyok között, amikor minden instabil volt, nagyon nehéz, lehetetlen volt olyan adózásirendszert csinálni, amely megfelelt volna a jogos igényeknek is. 1920tól kezdve folytonos redukció történt az államháztartásban, mert hiszen ha arra gondolunk, hogy Nagy - Magyarország idejében, becslésszerüleg mondva, a kiadásokból körülbelül 800 millió aranykorona eshetett a mai csonka Magyarországra és most csak né.yszázmillió körül mozgunk, akkor kétségtelen, hogy máris horribilis redukció történt az államháztartásban. De egy nagy eltolódás is történt, amelyet akkor lehet a legjobban jellemezni, ha a személyi kiadásokat nézzük. A háború előtt 28-4 percentjét tették ki az összes állami kiadásoknak, ma pedig teszik körülbelül kétharmad részét. Ez arra mutat, hogy ott, ahol tényleg lehetett redukciókat eszközölni, ott ezek a redukciók már nagj'-jában meg is történtek. A költségvetés, amely most áll előkészítés alatt, egy alapvető budget lesz, és annál nagyobb gondot igényel annak elkészítése. Alapvető lesz ez a költségvetés azért, mert hiszen a háború óta a mai szükkeretü Magyarországon ez lesz az első rendszeres budget, amelynek adatai komoly, szilárd alapot szolgáltathatnak ugy a számításokra, mint majdan a kritikára is. Ebben a budgetben megfelelő kereteket kell kialakítanunk. Olyan kereteket, amelyek a mai viszonj^oknak tényleg megfelelnek. Ebben a budgetben előre kell dolgoznunk, arra a célra, hogy a pénzügyi egyensúlyt egy-két esztendő alatt el tudjuk érni. Ugyanakkor igyekeznünk kell egészséges pénzt adni az országnak. Ez most kötelességünk, ami természetesen szintén nagy reformokat igényel. A cél, amelyet el kell érnünk, végeredményben nemcsak financiális cél. Hiszen a budget az államháztartás nagy befolyással van, mint azt általánosan mindenki tudja, a gazdasági élet alakulására is. Nekünk a budget megalkotásával az kell, hogy a célunk legyen, hogy olyan viszonyokat teremtsün i Magyarországon, amelyek lehetővé teszik a vagyonosodást és a kereseti lehetőségeknek gyarapodását. Nekünk az államháztartás berendezésével arra kell törekednünk, hogy nemcsak Magyarország hitelét állítsuk helyre, és gyümölcsözőleg használjuk, hanem egyszersmind az egész ország hitelszervezetének fejlődését is lehetővé tegyük. Végeredményében magasabb célunk az, hogy necsak anyagi reneszánszot csináljunk Magyarországon, hanem erkölcsi reneszánszot is. Ami most végbemegy, az nemcsak fináncreform ; annak gazdasági reformnak is kell lennie, mert hiszen a kettő oly szoros kapcsolatban áll egymással, hogy egyik" a másik nélkül nem lehet hatásos Az első feladat volt stabilizált állapotot teremteni, — hogy ugy mondjam — tiszta asztalt létesíteni. Ehhez az első lépést akkor tettük meg, amikor a jóvátételi kérdést 20 esztendőre meg tudtuk oldani, mert hiszen ez a kérdés volt az, amely mint egy Damokles-kard lebegett a fejünk felett és amely leginkább tette lehetetlenné, hogy bele tudjunk kapcsolódni a világ gazdasági életébe és magunk is számításokat tegyünk. Kell, hogy most végre megszűnjenek a bizonytalanságok Kell, hogy megszűnjék az az állapot, amidőn az állam számláit jóformán nem tudta kifizetni s amidőn a tisztviselők nem tudták kiszámítani, hogy milyen fizetést fognak kapni, midőn az adózásnál olyan eltolódások történtek, hogy sem az adózó polgár, sem az adószedő nem tudott számolni. Mindezek a bajok a korona értékének folytonos változásából állottak elő. Amint a magyar pénz stabilizációja véglegesen megtörténik, — amint hiszem, hogy már meg is történik — gazdasági életünkben egyáltalában sokkal egyszerűbb és átlátszóbb viszonyok fognak beállani. Ettől kezdve tudnia kell minden állampolgárnak, hogy semmiféle meglepetésnek nincsen kitéve s hogy a törvény megszabja, mit szabad, mit nem szabad tenni ; aki ebben a keretben gazdálkodik és ebben a keretben mások jogainak a sérelme nélkül szerez, annak tudnia kell, hogy azt az ő szerzeményét vagy vagyonát másképen nem veheti igénybe az állam, mint olyan törvény alapján, amely a szerzéskor fennállott. Az egész pénzügyi helyzetnek kifejezője lesz az uj aranyalapra fektetett budget. Mint emiitettem már, ez a budget rendkívüli módon eltér az ezelőtti költségvetésektől. Eltér főleg azon eltolódás folytán, amely a dologi és személyi kiadások közt történt. Kétségtelen, hogy a szemétyi kiadásoknál nagy megtakarításokat eszközölni igen nehéz. PJ ogrammunkba vettük és végre is fogjuk hajtani az állami alkalmazottak létszámának a csökkentését. Ezt a csökkentést természetesen csak ugy lehet keresztülvinni, ahogy a szociális és gazdasági viszonyok megengedik, tehát csak fokozatosan. Ezen csökkentéssel kapcsolatban természetesen maradnak az államnak ternei, főleg nyugdíjterhek alakjában, amelyek szintén súlyosak lesznek, úgyhogy a csökkentésnek nagy pénzügyi kihatása lesz ügyein, de az sokkal később fog érvényesülni. Nehezebb dolog azonban megtakarításokat eszközölni, ott, ahol az legtermészetesebb volna, t i. a dologi kiadásoknál, mert a dologi kiadások annyira össze vannak szorítva, hogy megtakarítani nagyobb körültekintéssel lehet ugyan néhány milliót, de nagyobb összegekről, sajnos, most alig lehet szo. Budgetünk realitását minden körülmények között biztosítani akarjuk és e budget alapján az államháztartás vitelének realitását biztositani fogja az a rendszer, amelyet a magunk részéről lehetőleg előnj'ösen akarunk használni, a kontrollrendszer, amely szerint most havonta költségvetéseket és zárszámadásokat kell készíteni és így az egész államháztartás sokkal inkább áttekinthető lesz, sokkal inkább a kormány kezében lesz. Most már lehetővé log válni az is, — ami iránt jogos