Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

274 'uá nemzetgyűlés 310. ülése 1924. évi július hó 1-én, Jcedden. A t. képviselő urak legyenek meggyőződve, mi várunk, mi nem sietünk a maguk szociális programmjával. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Azt látjuk !) Nekünk nincs szükségünk prozelitákra. mi sohasem lógjuk megtenni hogy önöktől — nem Ludom — csábítással elhóditsunk embereket. (Farkas István : Próbálják meg S Csábítsák el, ha tudják !) Nekünk önök közül azokra, akik talán konjunktúrából jönnének hozzánk, nincs szükségünk. De mi szentül meg vagyunk győződve arról, hogy amint a marxizmus megbukott az egész világon, csak önök nem akarják elismerni . . ^Pikier Emil : Látjuk Dániában !) Láthatjuk, mert sem a Franciaországban ma kormányon levő radikalizmus és szocializmus, sem pedig az angpl Labour Party nincs a marxizmus álláspontján. Önök nem tudnak egyetlenegy olyan hatalmas és eredményekkel dicsekedő munkásmozgalomra rámutatni, amely a marxizmust ki ne vetette volna a maga dogmaüzmusával. (Farkas István : Azt csak bizza ránk ! — Szabó Imre: Majd nézzük meg száz év múlva!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Zsilinszky Endre : Bármilyen élesen állunk szemben a szociáldemokráciával és fogunk is szemben állani, azt kell látnunk, hogy a kormány rossz szemmel nézi azt, hogy akár a földmivesek között, akár az ipari munkások között vannak olyanok, akik a mi fajvédelmi programmunkat elfogadják. (Lendvai István : A nemzeti szalagot le akarta S

arancsolni Böszörményben a rendőrfogalmazó !) hajdúböszörményben azért tiltotta meg a rendőrkapitány a gyűlést elsősorban, mert nem akarta, hogy a nincstelenek tömegei, akik velünk együtt éreznek (Lendvai István : Ötezer nincstelen magyar !) és akik nemzetiszínű szalagokkal vonultak fel a mi gyűlésünkre, résztvegyenek ezen a gyűlésen, mert ezeket izgága tömegeknek minősitette. A legnagyobb rövidlátás a kormány részéről, hogy ahelyett, hogy örülne annak, hogy ezek ma már a mi táborunkban vannak, erőszakkal akarja őket tőlünk elválasztani. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, különben kénytelen leszek névszerint megnevezni a közbeszóló képviselő urakat. Zsilinszky Endre : Ha a kormány egész politikáját nézem, eszembe jut Ibsen egyik nagy alakja, Solness építész, az a Solness építész, aki érzi a maga erőinek fogyását, az a zseniális építész, (Lendvay István : A kormány és Solness között a zsenialitás a különbség !) aki az öregedés küszöbén, bár nagy tehetsége van és nagyot alkotott, fél attól és semmitől sem fél jobban, mint hogy ajtaján kopogtat a fiatalság uj eszmékkel, nj erőkkel és uj zászlókkal. A kormány egy olyan Solness, aki sem nem zseniális, sem nem építész, mert szerintem a zsenialitás az alkotóképességben van. (Dénes István : De nem is kopogtat a fiatalság az ajtaján.) Ez a kormányzat, ez a rendszer érzi — a velünk való bánásmód, a velünk való erőszakosság bizonyítéka ennek — (Lendvai István : Az agónia kezdete !) hogy kopogtat ajtaján az előre törő fiatalság, s ettől retteg; semmitől sem retteg ugy, mint ettől. Ezeket a fiatal erőket mi képviseljük ! Erőszakoskodhatnak velünk akármennyit, a fiatalság a mi hátunk mögött van. Ezzel a fiatalsággal, a fiatalak tömegével állunk mi az ajtó előtt és kopogtatunk. És ez a Solness építész, ez a rendszer, mely semmit sem épített eddig, de annál jobban érzi a maga öregségét és tehetetlenségét, megpróbál velünk szemben minden eszközt, hogy a mi előnyomulásunkat és eszméink érvényesülését megakadályozza. Tisztelettel vagyok az egységes párt túlnyomó nagy jóhiszemű többségével szemben, egyénenként megvagyok győződve jóhiszeműségükről, tisztában vagyok az ő értékükkel. De mint rendszer, igy ahogy vannak, halott rendszer, elöregedett rendszer és bár azt kívánom valamennyiüknek, hogy egyénenként sokáig éljenek, tudom, hogy mint rendszer, nem sokára megfognak halni. Nem marad más feladatuk — ez szent meggyőződésem — mint a meghalás. Két cshetőség van : csúnyán halni meg, vagy szépen. Én azt kívánom nekik, hogy szépen haljanak meg. (Taps a balközépen.) Elnök : Szólásra következik ? Csik József jeg-yzö : Dénes István ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Az elmúlt két esztendőben szerzett meggyőződésem az, hogy ez a kormány és ez a kormányzati rendszer teljesen szív- és léleknélküli. Lendvai István : Ugy van ! Kállay deklarálta a szivtelenség politikáját !) Ez a kormány és ez a kormányzati rendszer határozottan és kifejezetten a magyar nép ellensége. Azt látom, hogy ez a kormány — erről kétéves tapasztalatokat szereztem — nem a nép szeretetén, hanem a szuronyok hegyén áll fenn. Az a meggyőződésem, hogy ezzel a kormánnyal szemben minden józan kritika süket fülekre és még inkább megkérgesedett lelkekre talál. Ezen okoknál fogva egyfelől, másfelől pedig azon oknál fogva, mert magam is akarom es pártom is, amelyet szerencsém van képviselni, akarja, hogy a fővárosi választások minél hamarabb megtörténjenek, hogy végre-valahára — hangsúlyozom — legalább a fővárosban legyen egy alkotmányos rendszer, hogy ott a nép igazi akarata érvényesüljön : nem kívánok hosszabb vitába bocsátkozni és nem akarom ezúttal a kormány politikáját részletes kritika tárgyává tenni, mert nem akarok ismételten alkalmat nyújtani Bethlen István grófnak arra, hogy felálljon itt a nemzetgyűlésen és bennünket, a liberális baloldali ellenzéket tegye esetleg felelőssé azért, hogy a fővárosi választások a mi beszédeink következtében nem ejtethetnek meg ketlő időben. Ennek következtében anrak kijelentésére szorítkozom, hogy az indemnitási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az előadó urnák van még joga a zárszó címén szólani ; de miután nincs itt, természetesen fel nem szólalhat. Joga van azonkívül Baticz Gyula képviselő urnák is a zárszó jogán felszólalni, de mivel ő sincs itt, ennélfogva megállapítom, hogy szintén nem szólalhat fel. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A pénzügyminister kivan szólani. B. Korányi Frigyes pénzüg-yminister : T. Nemzetgyűlés ! Az imént Zsilinszky képviselő ur mintaképül állította elénk azt a beszédet, amelyet Olaszország pénzügy ministere tartott, és felolvasott belőle egy pár irányelvet, amely tényleg nagyon helyes is. A képviselő ur ugy állította oda a dolgot, mintha mi nem hasonló elveket vallanánk. Azt hiszem, ha szives lesz meghallgatni, ebben a tekintetben is meg lehet elégedve. Azt hiszem, nehéz összehasonlítani két olyan országot, mint Olaszország és Magyarország. Magyarország helyzete mindenesetre sokkal nehezebb, gazdasági forrásai mindenesetre sokkal sekélyebbek, és méltóztassanak elhinni, hogy ma Magyarországon a pénzügyministernek hatványozottan nehezebb a helyzete, mint volt azelőtt. Hiszen lelkiismeretes pénzügyminister mindenkor, amikor mérlegre teszi a kiadásokat és a bevételeket, nagy lelkiküzdelmet viv. Az egyik serpenyőben ezrek reménye, kívánsága, szükséglete van, a másik serpenyőben meg