Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

Lá nemzetgyűlés 310. ülése 1924. évi Julius hó 1-én, kedden. 273 De ha megnézzük tovább a szociálpolitikának egyéb területeit és megkérdezzük, hogyan gondoskodott a kormány a rokkantakról, akkor ismét csak azt mondhatjuk, amit a képviselőknél, hogy nincs egy ország a világon, ahol olyan rosszul és szűkmarkúan bánna az állam a tisztviselőivel és nincs ország sem a győzők, sem a legyőzöttek táborában, ahol olyan egyenesen szégyenletes módon hanyagolták volna el a hadirokkantakat; mint nálunk. Kérdezem a t. túloldalt, hogy egy 100%-os rokkant tiszt, aki rá van utalva arra"hogy a maga rokkantsági illetményeiből éljen, hogyan tud megélni ma 480.000 koronából. (Erdélyi Aladár : Ez ma 5,400.000 koronát kap Igaz ugyan, hogy ez is kevés !) Kérem, egy hónapról van szó, t. képviselő ur. (Erdélyi Aladár : Az más, de még akkor is kevés!) És kérdem tovább, hogyan él meg egyszerű legénységi állományú rokkant is havi 240.000 koronából. Kérdem, ha takarékoskodni akarunk, miért ezeken akarjuk kezdeni ? (Eőri-Szabó Dezső : Miért nem hajtják be a felmentettek adóját ? — Erdélyi Aladár : Én szivesen megszavazom. — Eöri-Szabó Dezső : Nem kell, mert már meg van a törvény.) T. Nemzetgyűlés! Azt mondja a pénzügyminister ur, nem kellett reformálni a jövedelmi adót, csak végre kellett hajtani. Kérdezem, miért nem hajtották be rendesen és miért nem valorizálva ; mi mondtuk idejében egy évvel ezelőtt, hogy erre a rendszerre kell áttérni. Micsoda kényszeritő ok szólt amellett, hogy csak a földadót kellett behajtani és a jövedelmi adót nem? Erre méltóztassanak felelni ! De ezekre a kérdésekre feleletet sohasem kapunk. A munkáskérdés terén ugyanez a sivárság és tehetetlenség uralkodik. Szerintem a szociáldemokrácia ellen csak két hatásos eszközzel lehet harcolni. Az egészséges, helyes, eredményes, termékeny és jó szociálpolitikával és a munkásság nemzeii nevelésével és megszervezésével. De kérdezem, mit tett a kormány e téren ? Ismétlem, a szociálpolitikának minden terén a legnagyobb sivársággal és terméketlenséggel találkozunk. Mire hivatkozhatunk mi a szociáldemokratákkal szemben, minő eredményekre a munkáskérdésben és a munkásság védelmében. A kormány azt mondja, mi nem szószátyárkodunk, mi nem hirdetünk forradalmat, mert mi a munkásságot védjük. íme, ezekkel, meg ezekkel az intézményekkel. Mely intézmények azok, amelyek a mai kormányzat munkásságához fűződnek ? Melyek ezek az intézmények ? (Schandl Károly : A munkástörvények !) Itt van az ipari felügyelet dolga ! Ez nem működik ma sem. Ami e téren van, az a földművelésügyi minister ur nevéhez és munkásságához fűződik egyedül, de sajnos nem működik Teljes tisztelettel és objektivitással a földmivelésügyi minister úrral szemben megállapíthatom azt, hogy ő sokat tett a kisemberek javára és a mezőgazdasági munkásság védelmében, minden olyan kérdésben, amikor akár én, akár más munkásügyben fordult hozzá, megtett mindent, még akkor is, amikor talán különös törvényes eszköz és valamely különös szociálpolitikai intézmény nem is állott rendelkezésére, közbelépett a maga presztízsével, jóindulatával és támogatásával. Egyesegyedül az ő nevéhez fűződik némi állami szociálpolitika, de az ő nevéhez sem fűződik annyi, amit födözhetett volna akkor, ha az ő szellemében dolgozott volna agrárius és kellő szociális irányban az egész kormányzat. A másik kérdés a munkásság nemzeti nevelése és nemzeti szervezése. Mit tett a kormány ezen a téren, mit tett azért, hogy a keresztény szocialista szervezetekel megerősítse és olyan eszközzé erősítse, amelyek szembe tudnak szállni a nemzetközi szociáldemokráciával. Pedig meg volt a kormánynak minden gazdasági eszköze hozzá. Ismételten hangsúlyozom, amit már többször kijelentettem, soha sem volt kormány a világon, ameiynek olyan óriási gazdasági hatalom lett volna a kezében, mint a magyar kormánynak és amely megett olyan egységesen állott volna esztendőkkel ezelőtt az egész magyar nemzet. Sem ezzel az erős közvéleménnyel, sem pedig ezekkel a gazdasági eszközökkel a kormány nem élt (Erdélyi Aladár: Sajnos!) Ott volt például a jegyintézet s ezen keresztül a papirkorona, amelyet ő olyan csatornákba vihetett volna, amelyekből tényleg szociális jólét fakadt volna. Megvoltak a gazdasági és szociális eszközök ahhoz, hogy a keresztény szocializmust talpraállitsa, hogy a keresztény szocialista szervezkedést megerősítse, de nem tette, elhanyagolta ezt és most előáll a polgári front jelszavával és ezzel akar óriási hatalmakkal, szervezetekkel szemben harcot folytatni, mint aminő a szociáldemokrácia. Mint a múltban, ugy a jelenben is és a jövőben is a legerősebb harcban állunk a szociáldemokráciával. Azonban csoportom nevében is kijelentem itt, hogy mi nem megyünk bele semmiféle osztálypolitikába, tehát tiltakozunk mindenféle polgári front ellen, mert ha a szociáldemokráciától rossz néven veszem azt, hogy egyoldalú osztályérdek szolgálatában áll és osztályérdekekre akarja állítani az ő uj államát, akkor rossz néven veszem a maguk oldaláról is, a polgári oldalon is, ha ezeket az osztályszempontokat és érdekeket hangsúlyozza. Nem ismerek semmiféle polgári frontot és kijelentem, hogy nem vagyok hajlandó és nem vagyunk hajlandók ezeken a padokon a magyar munkásság érdekeivel szemben^ állni és a magyar munkássággal szemben azt a tőkét erősíteni, mely sajnos ebben az országban túlnyomórészben nem termel, nem magyar tőke, nem magyarok tőkéje és amikor ennek a tőkének különös favorizálása egyúttal a nemzetközi zsidóságnak favorizálását és erősítését jelenti. (Egy hang j obb felől. Ez kapitalista álláspont?) Én igenis a kapitalista alapon állok és fogok állani. (Lendvai István : A becsületes kapitalizmus más, mint a rabló kapitalizmus !) A tőkének azonban nincs szüksége különös védelemre, mert a tőke magában olyan óriási hatalom, hogy a maga érdekeit érvényre tudja juttatni. Védelemre csak a munkának van szüksége a tökével szemben. Elavult, szerencsétlen és eredménytelen politika az, amely a két forradalom után sem tudja belátni, hogy az államnak a maga súlyával a magyar munkásság érdekében kell közbelépnie minden olyan kérdésben, amikor a munkásság a tőke kizsákmányoló tendenciáival áll szemben. (Lendvai István : Ehhez nem kell marxistának lennie az embernek!) Amikor a legutóbbi sztrájk idején a magyar munkásság mellé állottunk, akkor azt mondották, hogy mi a szociáldemokráciával paktálunk. (Lendvai István : Épen mi !) Mi a legélesebben elválasztjuk a munkáskérdést a szociáldemokráciától. Mi a szociáldemokráciával harcolunk. (Lendvai István : A munkásság érdekében !) és mi a szociáldemokráciával a magunk harcát végig is fogjuk harcolni, sőt csak mi fogjuk ezt a harcot végigharcolni. Azért azonban, mert a munkásság túlnyomó része ma még a szociáldemokrácia igájában nyög, /Ellenmondások a szélsőbaloldalon,) azért, mert a marxismus hamis és elavult ideológiájában tévelyeg, nem vagyunk hajlandók a magyar munkásság azon jogos éraekeit, amelyeknek védelme épen a mi fajvédelmi programmunkból is folyik, elhanyagolni és szociáldemokrácia címén a magyar munkásság élete, jóvolta, jövője, fejlődése, exisztenciája ellen harcolni. (Farkas István: Csak bízza azt a munkásokra ! — Lendvai István : Helyes ! Majd a munkásság dönt Î — Pikier Emil ; Nem szorulnak azok semmiféle védelemre !) -