Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

264 y nemzetgyűlés 310, ülése 1924. évi július hó l-en, kedden. adók sokaságáról beszélt, most meg a lisztviselőknek akar nagyobb fizetést adni. Arról beszéltem, hogy nincs meg a kellő progresszív adó ! (Szakács Andor : Sokalja a tisztviselők létszámát !) Bennünket szoktak demagóg jelszavakkal vádolni. Ez is demagógia a t. kormány részéről, hogy mi az adókat emelni akarjuk. Tessék az adókat ott emelni, ahol lehet és ahol igazságos. {Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Nem lehet azzal áltatni a falu szegény népét, hogy a tisztviselőket nem fizethetik, mert az adókat nem akarják emelni és bennünket, akik a tisztviselők tisztességes díjazását követeljük, ugy odaállítani, mint akik a szegény emberek adóját akarjuk emelni. Ez a legcsunyább ferdítés. Tessék az adózást ugy keresztülvinni, hogy egészséges progresszivitás legyen, tessék a nagy mobil tőkét, a nagybirtokot annyira megadóztatni, amennyire megbírja, mert hogy birja, azt mutatja az a duslakodás, amiben bizonyos körök itt a fővárosban és másutt is élnek. Holland vendégeink például, olvashattuk, csodálkozásuknak adtak kifejezést, hogy egy országban ilyen kontrasztok, ilyen borzalmas ellentétek lehetnek. Fényes paloták, zsúfolt mulatók mellett ők kénytelenek jó szivükre hallgatva, a szegény, éhező magyar gyermekeket táplálni és a jobb jövőre testileg egészségessé tenni. Idegenek állapítják meg, hogy itt a nagy ellentét a jól étben duskálkodók és a szegények között valóban égbekiáltó. {Ugy van! balfelöl). Tessék ezt megszüntetni. Tessék a nagybirtokot, a nagytőkét kellőképen megadóztatni, akkor majd meglesz az az összeg, amire a tisztviselőknek szükségük van, anélkül, hogy a falu becsületes népét, a kisembereket, akik már úgyis túl vannak terhelve, még jobban megterhelnék. Szemfényvesztés tehát, t. képviselőtársaim, amikor a kormány azzal érvel, hogy nem adhatunk többet a tisztviselőknek, mert az adókat nem emelhetjük. Tessék az adót tisztességesen ott emelni, ahol lehet. Ez az igazi demagógia, amit a kormány csinál Egymás ellen uszítja a falu népét és a tisztviselőt. A falu népének azt mondja: megesznek mindent a tisztviselők, a tisztviselőnek pedig azt mondja, hogy a rideg, önző paraszt miatt nem tud nekik többet fizetni. (Meskó Zoltán : Ez a demagógia ! — Csontos Imre : Ismerjük már, honnan fuj a szél !) De a mobil tőkét, a nagybirtokot nem adóztatja meg, és ez már nagyon régen nem adózik ugy, ahogyan kellene. (Meskó Zoltán : Tessék a felesleges intézményeket megszüntetni, mindjárt lesz pénz !) Rámutathatok egész hosszú sorozatban arra, hogy a mai kormány egyik elfogadott programmját, a földreformot milyen rosszul, milyen nehezen és az általános megnyugvással ellentétben, milyen felháborítóan hajtják végre a legtöbb helyen. Erről a kérdésről már sokat beszéltünk, de sohasem beszélhetünk róla eleget. Nagyon fájó, nyilt kérdése ez a magyar közéletnek. (Meskó Zoltán : Még megbosszulja magát!) Nem lehet nekünk a szebb magyar jövőben bizni, amig a szegény falusi dolgozó kisembereket legalább a törvény keretei között tisztességesen ki nem elégítjük. Rá tudnék mutatni a töméntelen példára, hogy a háborút végigharcolt embereket, többször sebesülteket, akiknek egy-két hold földjük van, elütöttek a földreformban való részesítéstől azért, mert apjukkal vagy apósukkal közös háztartásban vannak és azoknak is van egykét hold földjük, ami igaz, megosdik három-négyfelé ; így megvan az alap arra, hogy ck önálló gazdák lehessenek, s azt se lehet mondani, hogy nincstelenek, mert megvan a gazdasági berendezé sük, és iyy megvan minden feltétel arra, hogy földhöz jássanak. De mivel az eljárt biró azt mondta, hogy az illető nem önálló, hanem az apjával együtt él, elütötték őt az igényléstől. Vasa- nap három községből voltak nálam választóim azzal a panasszal, hogy másutt kaptak ilyen embeberek földet és mi nem kaptunk. Egy-két helyen tényleg kaptak, ahol az eljáró biró a törvény intencióit követte, és hivatásának magaslatára emelkedett. Ilyen helyeken a nagybirtoknak minden ellenzésével és harcával szemben megállta helyét és ezeket az embereket földhöz juttatta. Annál jobban fáj, hogy ők a törvény ellenére nem juthattak földhöz. (Dénes István : Tisztán hatalmi kérdés ! — Meskó Zoltán : Nem adnak pénzt ! Tessék érdeklődni a bíróságnál! — Erdélyi Aladár: Nézze meg a költségvetést ! — Zaj ) Elnök {csenget) : Csendet kérek. Eöri-Szabó Dezső: Tudjuk, hogy mindenre az a felelet, hogy nincs pénz. Mindenre az a demagóg felelet van, hogy : Az adókat akarjátok emeltetni ! Ezzel akarnak bennünket, ellenzékieket lehetetlenné tenni az adózó polgárok előtt. (Zsirkay János : A vagyonváltságföldek hova lettek ? — ReischI Richard: Mindenhol kiosztották, de senki nem fizetett azokért egy fillért sem ! — Nagy Tincze : Kiosztották a volt tulajdonosok között ! — Zaj.) Elnök (csenget); Csendet kérek képviselő urak. Eöri-Szabó Dezső: Mindenre az a felelet, hogy nincs pénz. De amig, miként az előbb mondottam, látjuk a borzasztó ellentéteket, hogy ebben a nyomorult országban igenis sok mindenre van pénz, amire pedig nem okvetlenül volna szükséges, addig hiába méltóztatnak ilyen dolgokkal előállni, hogy erre a szükséges dologra, erre a kulturális, vagy szociális feladatra nincs pénz. Azért nincs pénz erre, mert nincs meg a kormányzatban a kellő szociális érzék, és nincs meg a törekvés arra, hogy helyes és egészséges demokratikus irányba terelje az ország politikáját. Visszatérek a földreformmal űzött visszaélésekre, és igazán magam is dilemmában vagyok, miképen tegyem ezeket szóvá : interpellációban, vagy beszédben? Sajnos, azt tapasztaltam, mindkét esetben ugyanaz az eredmény, hogy t. i. az, amit e tekintetben elmondok, nem talál meghallgattatásra. Pedig nagyon szomorú, fájó esetek elmondásához kérem t. képviselőtársaim érdeklődését. Ezek az esetek mutatják, hogyan hajtják végre a valóságban a legtöbb helyen a földreformot. Kerületem egyik községében a falu kis népének már 19 esztendeje 800 katasztrális hold kisbérlete volt a herczeg Eszterházy-féle uradalomból. Ez a kisbérlet meg volt hosszabbítva 1932 ig. Legutóbb azonban, amikor jött a földreform, rájuk húzták a paragrafusokat. Olyan emberre, ki eddig 20 hold bérleten gazdálkodott, de saját földje nincs, csak belsősége, ráhúzták a paragrafust, hogy nincstelen, három holdnál több nem illeti meg, elvették tőle a 20 hold földe', és adtak neki hármat Ilyen szűk mértékkel mérve, a 800 hold terjedelmű 19 esztendős bérletből mindössze 350 hold maradt meg nekik. Most jön azután a dolognak még elszomorítóbb része. A községgel közvetlenül szomszédos Attala nevű községben nincsen nagybirtok, hanem — bár a község határa szűk — a község közigazgatási területén, szerencsétlenségükre, csak a kegyes tanitórendnek van egy kis benyúló birtokrésze, amely, mint tudjuk, úgyis ki van "véve a földreformnovella értelmében a földreform hatálya alól Nyilvánvaló volt az, hogy ebből az eléggé szomorúan felszabadult területből, amely a másik községben elvonatott a kisemberektől, ennek á községnek kellett volna részesülnie, amely község közvetlenül szomszédos vele s egy körjegyzőségbe tartozik azzal s máshonnan nem kaphat földet. De ez ellenkezett a hercegség érdekével, amely az volt, hogy a dombóvári 40.000 holdas uradalom meg ne bontassék, tehát a dombóvári kisemberek ne abból, hanem a szomszédos Kapospula községből legyenek kielégítve. Nem törődve tehát azzal,