Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

À nemzetgyűlés 310. ülése 192á. évi július Hó 1-én, kedden. 26a abba a helyzetbe, hogy ezekre a lelkemet gyötrő kérdésekre megtaláljam a feleietet abban a bizonyos ominózus Eskütt-ügyben. Ne méltóztassanak erre megint azt mondani, hogy újra felmelegítem ezt az ügyet. Mindaddig, mig ez az ügy tisztázva nincs, jogos kötelességet teljesítünk akkor, amikor ezt az ügyet a kormánynak a szemére hányjuk. A tisztelt kormánypárt a maga kényes uri érzésével és felfogásával a legborzasztóbb sarat dobálta rám azért, mert ezt az ügyet annak idején szóvátettem, de az a kényes uri érzék nem szólalt meg abban az irán}

r

ban, ha ebben az ügyben csakugyan nincs semmi, hogy akkor magának a kormánynak és pártjának lett volna a kötelessége, hogy ez az ügy már tisztán álljon az orí-zág előtt. Csodálom, hogy ez a finom uri érzés nem diktálta és nem sürgette ennek az ügynek a tisztázását. Ebből a háromesztendős hallgatásból következik, hogy ebben az ügyben kell valaminek lenni, ami i hatalmasoknak nem kedves, mert különben már tisztázták volna. Amikor én itt egy lapban megjelenő nyilatkozatot olvastam fel, amelyben súlyos vádak hangzottak el magasrangu egyéniségek ellen, mint megbolygatott hangyboly, ugy jött rám a tisztelt kormánypárt, hogy belém fojtsa a szót. Leszögezem, hogy ez ellen a vádaskodás ellen mindezek a megvádoltak nem emeltek panaszt és nem indították meg a bíróság előtt az eljárást. Erre azt felelhetnék onnan, hogy azért nem tették, mert a vádaskodót nem találták elég komolynak s a vádat nem tartották elég alaposnak, hogy bíróság elé menjenek a panaszukkal. Ám kérdezem, hogy egy másik esetből kifolyólag mégis miért indítottak rágalmazási pert a vádaskodó ellen. Ha egyik vádjával nem érdemes szembeszállni, miért érdemes a másikkal. Minden egészséges gondolkozású ember előtt ez azt bizonyítja, hogy nem mertek fellépni a vád ellen. A legnagyobb felháborodással bélyegzem meg ezt az eljárást utólag, mikor a következmények igenis engem igazoltak. A tisztelt akkori igazságügyminister ur azzal tüzelte a tisztelt túloldalt, hogy hiszen már tárgyalásra tűzték ki ezt az ügyet. Február 21 ike volt ez a nap, holott íme itt van július elseje és az ügy még mindig nincs letárgyalva. Tehát ez is bizonyítja, hogy milyen szemíényvesztése és megtévesztése folyik a közvéleménynek ebben az ominózus ügyben. Aki tisztán áll, az elsősorban én vagyok És akik nem állnak tisztán, a kormány és pártja az, amely nem sürgeti, hogy ezt az ügyet az ország közvéleménye elé tisztázva állítsuk oda. (Platthy György : Nem tartozik a pártra. A bíróság eljárásába nem lehet befolyni egy pártnak.) Magam is azt szeretném látni, hogy nem folyhatnak bele, de haliunk holnap hátborzongató adatokat, hogy menynyire befolyik bizonyos irányban a bíróság eljárásába a kormány. Azt mi kárhoztatandónak tartjuk, hogy már három éve letárgyaltathat ta volna a kormány ezt az ügyet, erre minden eszköze meglett volna, ha nem szántszándékkal huzza. Ezt nem vonhatja kétségbe egy tárgyilagos ember se. Nincs olyan ügy, amit 3 esztendő óta ki ne lehetne deríteni és el ne lehetne intézni pláne akkor, amikor kiragadtak egy pármomentumot és azt állították oda a bíróság elé vádpontok gyanánt. Ilyen esetben pláne rövid idő alatt dűlőre lehetett volna vinni ezt az ügyet, ha akarták volna. Már azok, amiket idáig elmondottam, világosan bizonyítják, hogy a mai kormányzatnak nincs meg a kellő erkölcsi alapja. Hogy nincs meg a kellő erkölcsi alapja, azt megmutatta a népjóléti minister ur is egy nyilatkozatával, amikor nem restéit ideállani a nemzetgyűlés elé és színes szép szavakkal, de a legnagyobu cinizmussal jelentette be, hogy igenis közpénzekből elősegítette az Eskütt-ügy egyik vádlottjának Zákány Gyulának Amerikába való kiutazási lehetőségét. (Halász Móric : Nem így mondta a népjóléti minister ur !) Igenis beismerte, hogy adott neki közpénzt, hogy kimehessen Amerikába. Mentegette azután a népjóléti minister ur magát azzal, hogy a krisztusi szeretet indította őt erre. A krisztusi szeretet vezesse őt akkor, amikor a nemzet hadirokkantjairól és árváiról kell gondoskodni, amikor a vagonlakókat kell elhelyezni, de nem aukor, amikor közpénzekből panamistákat kell Amerikába szöktetni. Hivatkozott arra is a népjóléti minister ur, hogy ő nem tudott arról, ho,gy ez az ember az Eskütt-ügyben be van mártva. Édes Istenem, olyan átlátszó ez a kifogás. Hiszen az első nemzetgj'ülés napokon át tárgyalta Zákány ur mentelmi jogának a felfüggesztését ezzel az üggyel kapcsolatban. Hát Vass minister ur nem szerzett vagy legalább szerezhetett volna tudomást a lapokból erről. Teljesen kizártnak tartom, hogy azért segítette ki Amerikába, mert nem hitte, hogy az Eskütt-ügybe be van keverve. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Legutóbb ki lett teregetve a nemzetgyűlés előtt az a szerep, amelyet a tisztelt ministerelnök ur Weisz Manfréd birtokának mentesítése ügyében játszott. Ez sem alkalmas arra, hogy az országnak, a falu népének a bizalmát növelje, hanem a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy ezt a bizalmat még ha meg is lett volna a mai kormány iránt, eltüntesse. Szabad egy ministerelnöknek a maga közjogi méltóságát veszélyeztetve egy bírósági ügyben ilyeténképen beleavatkozni ? Szabad egy ministerelnöknek védeni a háborús birtokot a kis igénylőkkel és a földnélküliekkel szemben ? Ha mást nem nézünk csak azt, amit nem tagadott, hogy leveleket irt a bíróság elnökének, hogy a bíróságot ilyen vagy olyan formában informálja vagy utasítsa maga ez a tény egy igazi normális alkotmányos országban meg nem állhatna és egy ilyen kormány, amelynek a fejéről ilyen dolgok sülnek ki, a helyén egy óránál tovább nem maradhatna. Itt van a volt — de még most is az — pénzügyminister urnák a nyilatkozata, amelyet a nyomorgó tisztviselőkkel szemben engedett meg magának. Mikor egyik tisztelt képviselőtársam a családi pótlék tisztességes rendezését sürgette, azt mondotta, hogy nem tartja helyesnek, mert ő nem imperialista. Tehát az, aki egy családot véd, aki a magyar jövendőt akarja megalapozni, aki gyermekeket nevel a hazának, az ennek a tisztelt képviselő urnák szemében vad imperialista. Ezt egy józan felfogású tisztességes hazafias gondolkozású magyar ember nem mondhatja ebben a szerencsétlen csonka Magyarországban. Kijelentem, hogy igenis a falu népe nem ellensége a tisztviselőknek. A falu népe azt akarja, hogy a szükséges tisztviselőket tisztességgel fizessek. A falu népe, amely dolgozik, verejtékezik, tudja, hogy a munkás méltó a bérére és az a tisztviselő, aki becsülettel látja el a munkáját és végzi a hivatását megérdemli, hogy az ország, illetőleg a munkaadó állam tisztességesen fizesse. De az egész tisztviselőkérdés is olyan elhibázott a kormány kezében, amennyiben nem mert tisztességes megoldáshoz nyúlni. Nem merne kellő számra redukálni a tisztviselőket. Hivatkozik arra, hogy nem birja őket fizetni, hogy várjanak még két esztendeig, — amint Kállay képviselő ur mondta — két esztendő multán talán jobban lehet megélhetésüket biztosítani. Hogy ez a kérdés hová és milyen balkán állammá sülyeszti le ezt az országot, ezzel, azt hiszem, mindnyájan, akik a kérdéssel kissé foglalkoztunk, vagy legalább is nyílt szemmel nézzük a dolgokat, tisztában vagyunk. (Csontos Imre ; A képviselő ur előbb az NAPLÓ XXV. 37