Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

254 iá nemzetgyűlés 310. ülése 1924. évi július hó 1-én, kedden. Benárd Ágost : Én kielégítem mindenkinek az igényét, ha közli velem, ha telszik, szívesen kiosztok nekik egy elképzelt Eldorádót. Például Szeder képviselő ur, aki brutális kézzel hadakozott velünk egyházjogi kérdésekben, egészen bizonyosan rehabifitaltatnék és reábíznák talán a katholikus templomok kommunizálását. (Lendvai István: Amint az némely képviselő urakkal is megtörtént !) El tudnám képzelni, hogy a mélyen t. szociáldemokrata párt is igen szívesen lépne paktumra a kormánnyal, amennyiben garanciát nyerne arra nézve, hogy az agitátort iskola, a forradalom tűzfészke, a Munkásbiztositó Pénztár ismét az ő vezetésük alá kerül. (Farkas István : Ön megnyomorította a Munkásbiztositó Pénztárt, az biztos ! — Pikier Emil: Ha olyan jó orvos, mint amilyen politikus, akkor a betegeket nagyon sajnálom ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Benárd Ágost : Igazán nem vagyok tisztában azzal, hoyy a közbeszóló Pikler t. képviselőtársam tulajdonképen mihez ért, mi a foglalkozása, mert szívesen elismerő szóval aposztrofálnám őt is, mint ahogy ő engem aposztrofált. Ha a szociáldemokrata párt paktumra lépne a kormánnyal, természetesen azok is, akiket állam- és törvényellenes magatartásuk miatt eltávolítottam, akik közül ma is szép számmal ülnek a képviselői padokban s nem lehetnek valami különösen jó barátaim, visszakerülnének régi állásaikba, és megtörténhetnék az, hogy a Munkásbiztositó Pénztárnál dr. Györki, Propper vagy más valaki lenne igazgató, vagy kormánybiztos. (Várnai Dániel : A tisztesség azt parancsolja, hogy visszakerüljünk Î Vissza is fogunk kerülni !) Természetesen nem vagyok megelégedve az ezidőszerinti exlex-állapottal, (Farkas István : Maga idézte elő !) és a magam részéről követelem annak megszüntetését. (Kütö József: Eső után köpönyeg!) Tudvalevő, hogy a numerus clausus törvényjavaslattal együtt, ugyanabban az órában beterjesztettem annak idején egy törvényjavaslatot, melynek elfogadása esetén a Munkásbiztositó Pénztár megkapta volna autonómiáját, természetesen olyan feltételek mellett, amelyek biztosították volna a munkásság becsületes, jó ellátását, de kizártak volna onnan minden nemzet- és valláséi enes politikát és lehetővé tették volna azt, hogy ez a nagyszerű közegészségügyi intézményünk valóban megfelelhessen hivatásának. (Közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Én tudom, egészen biztosan jobban, mint t. közbeszóló képviselő társaim, hogy ott ma rend és fegyelem uralkodik és a munkás-* ság ellátása is sokkal, de sokkal jobb, mint volt abban az időben, amikor még a képviselő urak ültek ott benn. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. ) Elnök : Csendet kérek a baloldalon ! Benárd Ágost: Én egészen jól el tudom képzelni, hogy szívesen belemennének egy paktumba a szociáldemokraták akkor is, ha garanciákat kapnának arra vonatkozólag, hogy a Hangya, a Fuiura, és mondjuk a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete valamiképen beleolvashatnék a szociáldemokrata vezetés alatt álló Általános Fogyasztási Szövetkezetbe, amelyben aztán alkalmazást találhatnának azok a külföldre szökött u. n. emigránsok is, akik időközben kegyelmet nyernének. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Egészen jól eltudom képzelni . . . (Kothenstein Mór: Micsoda képzelőtehetség!) Nem kell ehhez különös képzelőtehetség, t. képviselőtársam, és ne vegyék ezt tőlem rossz néven ; én sem hánytorgatom fel, ha önök beszélnek arról, amit el tudnak képzelni (Lendvai István : Rossz néven veszik tőled azt is, ha lélekzetet veszel !) Mondom, el tudom képzelni, hogy készséggel paktumra lépnének a kormánnyal akkor is, ha az hajlandó volna a szervezkedés szabadságát olyan mértékben biztosítani a szociáldemokrata párt részére, hogy pl. megszervezhetnék nemcsak a közalkalmazottakat, hanem magát a katonaságot is. (Igaz! Ugy van! a balközépen.) Azt hiszem, hogy ez egy csepp lelkiismeretfurdalást sem okozna önöknek, s szívesen kitennék ismét a plakátokat, hogy : »Be a vörösbe !« (Rothenstein Mór: Hát jól tud képzelődni! — Lendvai István : Ez egyszer már valóság volt ! — Igaz ! Ugy van ! a balközépen. — Pikier Emil : Miért lépték be a vörös hadseregbe? - Lendvai István: En nem! — Zsilinszky Endre : Ki az, aki belépett 7, Egyikünk sem lépett be! — Rothenstein Mór: Es mi talán beléptünk '? — Förster Elek : Ön nem, mert untauglich volt! — Derültség) Megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy én sem léptem be. Engem már a Károlyi-forradalom idején állandóan detektivekkel figyeltettek, sőt egyizben a nyílt utcán — bár sikertelenül — rám is lőttek. (Sütő József: Kár volt !) Azt mondja t. képviselőtársam : kár volt, hogy ez az ellenem irányult gyilkos merénylet nem járt sikerrel. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Sütő József: Miért üldözték önt? —Várnai Dániel: Azt mondta, hogy kár volt önre rálőni ! Ne értse félre ! — Lendvai István : Ismerjük már ezeket az utólagos magyarázatokat !) A magyar nemzeti érzésemért, keresztény meggyőződésemért üldöztek. Igen t. képviselőtársamnak épen fajtársai, egy Blum nevezetű szociáldemokrata és egy Kertész nevű katonatanácsi tag, akik a Gellért-szállóban tartották rezidenciájukat, jártak elől azok között, akik engem üldöztek. Ezek fogattak körvül 30 fegyveres emberrel már a kommunizmus második napián és ezek jelentették ki, hogy a legkevesebb, ami reám vár az, hogy főbelövetnek vagy felakasztatnak csak azért, mert tudjak rólam, hogy a keresztény nemzeti Magyarország védelmében a zsidók túlkapásai ellen mindenkor kész vagyok sikra szállani és e magasztos cél érdekében magamat is, ha kell, minden vagyonomat is feláldozni. (Pikier Emil : Hát Prohászka Ottokár miért támogatta azt a rendszert? — Nagy zaj jobb felől.) Elnök (csengel) ; Csendet kérek, képviselő urak. (Zsilinszky Endre : Sohasem támogatta ! — Barthos Andor: Arról beszéljen, hogy miért lövöldöztek be a katholikus templomokba ! — Pikier Emil : Már felolvastam egyszer a Katholikus Szemléből, hogy magasztalta a kommünt Prohászka ! — (Nagy zaj.) Pikier képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Benárd Ág-ost : En nem tudom, hogy a t. képviselő ur kit véd. Blumot védi-e vagy Kertészt. (Pikier Emil: Senkit sem védek, de amit szabad Prohászkának, azt szabad Blumnak is ! — Nagy zaj. — Petrováez Gyula: Prohászka ilyesmit sohasem csinált ! — Pikier Emii : Dicsőitette azokat a cselekedeteket ! Majd újra fel fogom olvasni a Katholikus Szemlét ! Egyszer már felolvastam !) Elnök : Pikier képviselő urat ismételten figyelmeztetem, szíveskedjék csendben maradni. (Lendvai István : Mindig másról beszél, csakhogy elterelje a figyelmet !) Lendvai képviselő urat szintén kérem, méltóztassék csendben maradni. Benárd Ágost: Kíváncsian várom Pikler t. képviselőtársam bizonyítását s a velem történtekről ezalkalommal még csak annyit említek meg, hogy ugyanezek a t. urak, amikor kijelentették elöltem, hogy rám főbelövetés vagy akasztás vár, rezignáltán tették hozzá, hogy sajnos, fennálló rendeleteik értelmében egyelőre még nem tehetik ezt meg velem, de ha megmozdulok, megteszik, sőt többet is megtesznek, megkínoznak nemcsak engem, hanem családomat is és kiirtanak mindnyájunkat. (Nagy zaj). És én, t. képviselő ur, még sem hagytam itt ezt a földet. Megindítottam az eilenforra dalmi szervezkedést és végre — hatheti üldöz-