Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-310
A nemzetgyűlés 310. ülése 1924. évi július hó 1-én, kedden, Scilovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az inderanitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülós idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Bethlen István, Rakovszky Iván, b. Korányi Frigyes, Walko Lajos, Szabó István (nagyatádi), gr. Klebelsberg Kunó, Pesthy Pál, gr. Csáky Károly, Vass József, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 10 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bodó János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovits György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Csik József jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 483, 510) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Bodó János jegyző: Lakó Imre! Lakó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Megvallom egészen őszintén, (Halljuk ! a jobbközépen.) nem kivan tam felszólalni az indemnitâsi vita során, mert a mai kormányzati, pénzügyi rendszer mellett a pénzügyi téren minden felszólalást céltalanná«, hiábavalónak látok. Az elmúlt évek tapasztalatai megtanitoitak bennünket arra, hogy semmin se csodálkozzunk, mert mindig az ellenkezőjét kapjuk annak, ami észszerűen várható;, észszerűen következtethető. (Ugy van! balfelöl.) Mégis csodálkozom a ministerelnök urnák egy súlyos mulasztásán, a ministerelnök utén, aki köztudomás szerint nagyon ügyes ember, hiszen aki el tudja hitetni az ország közvéleményének nagy részével, hogy csakis ő maradhat a kormányon, mert utána az özönviz jön, az nagyon ügyes ember. Mégis csodálkozom a mulasztásán, hogy a pénzügyi téren nem ismerte fel azt a teendőt, hogy íetérjen arról a lejtős, veszélyes, kacskaringós útról, melyen három-négy év óta vezetik a kincstár szekerét ; sőt ugy hallatszik, hogy a pénzügyi téren személyileg és tárgyilag is ugyanezt a politikát kívánja folytatni. Ilyen körülmények között tehát céltalan a felszólalás, céltalan az ellenzés, céltalan a támadás, viselje a kormány önmaga egyedül a felelősséget a mindinkább közeledő, mindinkább fenyegető teljes gazdasági összeroppanásért. (Ugyvan! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Pskots József: A kormány a homokba dugja fejét.) Nem tartok kívánatosnak felszólalást olyan dologhoz, amihez nem értek vagy kevéssé értek ; bár mint aktív szövetkezeti embert a gyakorlati tapaszlalatok ugy a gazdasági, mint a pénzügyi téren feljogosítanának a felszólalásra, mégis azt tartom, hogy a kellő tudományos szakismeret, a kellő tudományos alapismeret nélkül a felszólalás céltalan és legtöbbször eltérő, divergáló szempontokat szolgál. Az indemnitâsi vita ebben a tekintetben azonban kivétel, mert parlamentáris gj^akorlatunk szerint a fősúly itt a bizalmi kérdésen nyugszik, ezt a bizalmi kérdést pedig minden nem pénzügyi ember is bármilyen ok felhozásával felvetheti és indokolhatja. T. Nemzetgyűlés! A június 27-iki,vagyis az utolsó ülésen történt dolgok azok, amelyek miatt én most néhány percre meghallgatást kérek. (Halljuk ! balfelöl.) Akkor történtek ezek, amikor Szilágyi Lajos t. képviselőtársam mondotta el beszédét és a minslerelnök ur replikázott rá El kell mondanom, hogy én ezen az ülésen, amelyről az újságok az egész országba hirt vittek s amelynek letotyíisárol mindenki tudomást szerezhetett, csak eddig az időpontig voltam jelen és akkor hagytam el az üléstermet, amikor Magyarország ministerelnöke beszélt, — mert nem tudtam nézni, hogy ez a nemzetgyűlés vásári zajongás szinhelj^c legyen. Egyik oldal csak ugy zúgott, mint a másik oldal. {Ugy van ! a bal- és a jobboldalon ) Én nem mondok kritikát, nem kutatom, hogy ki a hibás, de tudom azt, ahol erő és hatalom van, ott annak méltósággal keli együtt járnia, (Ugy van! balfelöl.) az erő és a hatalom a túlsó oldalon van, amely azonban a méltóságból akkor is, mint máskor is, elég sokat engedett. Jól tudom, hogy ez a számbelileg gyenge ellenzék sokszor hiába kakaskodik, azzal nem sokra lehet menni, de tessék elhinni, hogy igen sokszor igaza van s mégis hiába, teljesen hiába tárja elő igazát. (Kiss Menyhért : Mindig igaza van !) Megérthető tehát emberileg a méltatlankodás túlzó volta is, amit ugyan én nem gyakorlok, mert ha én alapos következtetésemmel, helyes szillogizmusommal nem tudom az igazságot kivívni, akkor azt lábra állva sem tudom kicsikarni. Hogy mégis felszólalok, egyetlen oka az a ministerelnöki kijelentés, amely akkor elhangzott. Nem tudom szóról-szóra idézni, de a lényeg az volt, hogy nem járja, miképen az ellenzék itt a fizetésemelésért politikai fogásból, politikai célszerűségből harcol s egyúttal akkor, amikor ezzel előáll, nem világosítja fel a népet a teherhordó, a teherviselő képességről, amely nem engedi meg a nagyobb javadalmazás juttatáNAPLó XXV. •:•
