Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

238 A nemzetgyűlés 309. ülése 1924. évi június hó 28-án, szombaton front, tehát kiközösítette a munkásságot! — Héjj Imre : A munkás is polgár, csak maguk nevezték el nem polgárnak ! — Zaj<) Nagyon kérem t. képviselőtársaimat, mivel nekem az indemnitás kapcsán nagyon sok mondanivalóm van, adjanak nekem időt, hogy legalább egy pár érdemleges dolgot elmondjak. (Zaj jobb felől.) Hiába akarja a mélyen t. túloldal nekem bebizonyitani, hogy az igen t. ministerelnök ur nem ezt mondotta . .. (Erdélyi Aladár : Az ön dolga bebizonyítani ! — Perlaki György : Önnek kell bebizonyitania, hogy ezt mondta ! — Erdélyi Aladár : Az bizonyit, aki állit ! — Zaj.) Azt mondotta, hogy ki kell épiteni a polgári frontot. Felvetem a kérdést, mivel és kikkel szemben kell kiépiteni a polgári frontot? A szocialista párt nem egyben a magyar munkásság egyeteme. (Felkiáltások jobbfelöl. Nem bizony! — Erdélyi Aladár: Ezt akarjuk! — Barthos Andor: Tessék ezt nyugtázni a szociáldemokraták részéről ! — Sütő József : Az egységes pártban nincs munkás csak a szociáldemokrata pártban ! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Sütő JózseE : Hát dolgoznak az ezerholdasok ? Zsarolják a földmiveseket ! — Erdélyi Aladár : Bizony dolgozunk sokat!) Csendet kérek mindkét oldalon. (Barthos Andor : Szabad ilyet mondani, hogy zsarolják a földmiveseket ? — Sütő József : Szabad, mert oly béreket fizetnek, hogy az emberek éhenhalnak! — Erdélyi Aladár: Egyénileg beszéljen! — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Zsirkay János: Tessék nekem megmagyarázni a túloldalról, hogyan tudjuk kiépiteni és megcsinálni a társadalmi békét az egyes társadalmi osztályok között, ha a munkásság ellen, — nem a szervezett munkásságot értem, egyedül, hanem a keresztényszocialista munkásságot, vagy földmunkásságot, amely talán még nincs is megszervezve, — a polgári frontot akarják kiépiteni. (Zaj a jobboldalon.) Tessék nekem megmagyarázni, hogy mit érez az a kisember és az a kismunkás. (Erdélyi Aladár : A szocialisták is hirdetik, hogy van proletariátus, ön is az ellen küzd !) Ne tessék az annyiszor szidott és rágalmazott szociáldemokráciának lexikonjához fordulni, hanem tessék az egyedül országot felépitő keresztény nemzeti alapnak lexikonjába nézni és kijelenteni, hogy nincs polgári front és nincs munkásfront, a munkás egyben polgár, a polgár egyben munkás és akkor nem kell elmenni Ripka-vacsorákra ilyen teljesen anakronizmusnak nevezhető kijelentéseket tenni. Egyebekben ugyanebben a beszédjében a ministerelnök ur még a következőket is mondotta. (Erdélyi Aladár: Nem még ! — Perlaki György : Olvassa fel az elsőt ! — Erdélyi Aladár : Ha ez is olyan igaz lesz, mint az első, akkor baj lesz !) Majd arra is rátérek (olvassa) : »Ha én keresem az okot, hogy ez a kör miért alakult meg, ugy azt találom, hogy ennek megalakulása a fővárosi politikában leli magyarázatát. Ennek következményét jelentették be, amire azt a választ kapták önök, hogy : Unbedingte Unterwerfung. Önök azonban fen tartották saját álláspontjukat a közügyekről s ennek következménye volt a kiválás, a secesszió. Elsősorban ezért a secesszióért üdvözlöm most önöket. Legyenek tisztában cselekedetük következményeivel. Egyesek azt fogják mondani, hogy önök cserben hagyták a keresztény nemzeti irányzatot, hűtlenek és árulók, amint már rólam is mondották. Azért mondták ezt rólam, mert én saját fejemmel szeretek gondolkodni és nem vagyok hajlandó egyesek gondolatai szerint haladni, különösen akkor, ha azok nem próféták, hanem szektáriusok.« Itt a ministerelnök ur nem elégszik azzal a tisztes közjogi méltósággal, amelyet neki a magyar politikai életben a helyzetszerencse biztositott, midőn magyar ministerelnök lett, hanem kinevezi magát egyedül csalhatatlan és üdvözitő prófétának, többi ellenfelét és az ellenzéket pedig kinevezi szektáriusoknak. Azért vagyok bátor ezt aláhúzni és hangsúlyozni, mert ugyancsak egy volt ministerkollégájának véleményét fogom itt felolvasni, még pedig szórói-szóra, hogy mi ennek a volt minister urnák a véleménye az ő egykori, nemrégiben volt ministerelnökének, a prófétának politikájáról. Azt mondja itt tovább a ministerelnök ur — (olvassa): »A szektáriusok nem a lényeget nézik, hanem a betűhöz tapadnak. A próféták egy világot emelnek fel, a szektáriusok az üldözés fegyverével akarják elnémitani az emberiséget. Útjuk csupa rombolás. Féltem a keresztény nemzeti irányzatot, hogy ő velük az eszme is elbukik. A politikában a szektáriusok oda viszik a keresztény irányzatot, hogy ő velük egyszerre az eszme is elbukik. (Felkiáltások a jobboldalon: Olvastuk mi is!) Csak a szavakat látják, de azok következményeit nem.« (Barthos Andor: Hol van itt a munkásokkal szemben való állásfoglalás? Azt tetszett mondani, hogy fel fogja olvasni!) Tekintettel arra, hogy csak pár pillanatom van még... (Erdélyi Aladár: Pedig ez az egész beszéd lényege! — Barthos Andor: Tehát nem tudta bebizonyitani!) Nekem arra a megállapitásra, amikor gróf Bethlen ministerelnök ur arrogálja magának azt, hogy önmagáról és a politikájáról megállapítsa, hogy az a magyarság számára prófécia s ő az egyedül üdvözitő prófétája ennek a szegény Magyarországnak, akinek politikája egy egész országot emel és épit, amint ő mondja, az ellenzékre, miránk pedig azt mondja, hogy szektáriusok vagyunk, akik csak rombolunk — kérem, mutasson rá a közéletnek bármely megnyilvánulására a ministerelnök ur, amelyen ne a legteljesebb rombolás, pusztulás, a legteljesebb sárbatiprottság jelei mutatkoznának az ő három éves uralma alatt. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki csinálta?) Akár a közgazdasági életben, akár a tisztviselőkérdésben, akár a magyar kultúrában, akárhol egyebütt nézzük a magyar életnek minden megnyilvánulását, mindenütt a legteljesebb lerongyolódás, becsapottság és kijátszottság jelentkezik. Hol van az ő prófétasága, talán a külföldi kölcsön körül? Ha időm voina, elmondanék bizonyos nagyon súlyos és szomorú adatokat erről a külföldi kölcsönről. (Erdélyi Aladár: Mindennel adós marad, ugy látszik ezzel is adós marad.) Nem akarok adós maradni egy elfogulatlan kritikával, amely 1924 június 11-én egy nagyon illetékes ajakról, egy volt minister ajkáról hangzott el, még pedig Nagy Emil volt igazságügyminister ur ajkáról. (Erdélyi Aladár: Ez azután igaz legyen!) Mélyen t. képviselőtársam, abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy szórói-szóra olvashatom fel. (Erdélyi Aladár: Most az egyszer! — Barthos Andor: Az előbb nem citált!) (Olvassa): »Lemondtam a ministerségről, — mondja ő — mert azokat a megoldásokat, amelyeket a kormány előkészitett, belső meggyőződésemmel nem tudtam összeegyeztetni. Nem lennék tisztességes ember, ha nem vontam volna le a konzekvenciákat. Ma a magyar nemzet léte vagy nem léte forog kockán. Ellenzékbe kerültem Bethlen István politikájával szemben, mert ragaszkodtam ahhoz a politikai felfogásomhoz, melyet két esztendővel ezelőtt én is hirdettem, amelynek hive voltam, mint képviselő és mint minister egyaránt. Az elvesztett háború következtében a magyar pénz elvesztette értékét. Azt hirdettem, hogy okos gazdasági politikával mindent rendezni lebet, javas-