Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-309
A nemzetgyűlés 309. ülése 1924 latomat azonban soha nem fogadták el. (Erdélyi Aladár: Hiszen nem volt pénzügyminister !) Az én felfogásom szerint az Alföld termékeit itthon kellett volna feldolgozni, akkor a magunk erejéből táplálkozhattunk volna és nem lett volna szükség arra, hogy a külföld előtt teljesen megalázkodjunk. Idealizmus nélkül országot megmenteni nem lehet, sablónpolitikával csak sirba lehet vinni egy nemzetet, az ország sorsának irányításában lelkesedés kell, hogy vezessen, nem pedig üres, közönséges taktikázások ! »Ilyen üres, közönséges taktikázás a Ripka-vaesora is, a polgári front kiépitésére vonatkozólag,« Az a politika, melyet a szivembe zárok, a magyar faj megmentésének^ politikája. Meg akarom teremteni a keresztény ipart a mezőgazdaság kiépitésére. Azt hittem, hogy a kormánynak is ez lesz a legszentebb kötelessége, azonban mindenre volt pénz, csak hasznos beruházásokra nem jutott, mert szűk látókörű, szerencsétlen politikát folytattak, mert a pénzügyi múmiák kijelentették, hogy papirból nem lehet aranyat préselni. Ezek csupa tudósok voltak, nekünk pedig nem tudósokra van szükségünk, hanem józaneszü magyar emberekre. Az állami hiteleket csak azok vehették igénybe, akiknek nagyszerű bankösszeköttetéseik voltak, csak a Schwarzok és Weiszok kaptak valorizálatlan hiteleket. Azt hittem, amikor^ minister voltam, hogy a kormány a valorizálatlan hitelekkel az ország sorsát segiti elő, de láttam, hogy ezekkel csak a korona rontását segítették elő. A spekuláció annyi pénzt kapott, amennyit csak akart, más azonban semmit. Mikor mindezt láttam, visszadobtam a ministeri tárcát.« (Barthos Andor: Sokáig tartott, mig meggondolta. —- Zaj a jobb- és a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Ha valaki tudja, hogy milyen harcot kellett vivni Nagy Emil volt igazságügyminister urnák odabenn az egységespárt keretein belül, hogy a gondolatainak érvényt szerezzen, hogy ezeknek az igazságoknak keresztülvitelét biztosithassa, az tudja>, hogy hiába hirdette ezeket a gondolatokat, amelyek mindenütt siket fülekre találtak. (Felkiáltások jobbfelől: Cegléden nagyszerűen harcolt!) Volt idő, amikor ő azt hitte, hogy odabent, a kisgazdapártban, amelyet kereszténynek és keresztyénnek is hivnak, (Perlaki György: Az is!) majd hiveket fog szerezni ennek a gondolatnak, de látva, hogy nem tud elérni semmit, csak szélmalomharcot viv, mert Kállay politikája minden józan egészséges gondolatot lehetetlenné tett (Erdélyi Aladár: Ezt valahogyan másképen mondta!) és ide juttatta az országot, megmondta neki, hogy mi a meggyőződése a prófétákról, Bethlen ministerelnök ur prófétaságáról. Egy volt ministertársa mondta meg, akit most talán kinevetnek és kigúnyolnak, de aki előtt nagyon szépen hajlongtak, amikor még a bársonyszékben ült és benn volt a pártban. Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelt. Kérem a képviselő urat, sziveskedjék beszédét befejezni. Zsirkay János: Beszédemet azzal kezdtem, hogy Bethlen ministerelnök ur a polgári frontot akarja kiépiteni. Hogy hogyan és kikkel, azt nagyon jól tudjuk a Ripka-vacsoráról. Erről a polgári frontról egy pár nagyon jellegzetes szót olvasok az egyik Morbitzer-f éle sajtóban, az úgynevezett »Az Újságban«, amely a polgári front örök dicsőségére a győri választás kapcsán a következőket irja (olvassa): Az egyik győri jelölt reakcionárius polgári, a másik szocialista liberális. Kire szavazzon most a liberális polgár 1 Egy kicsit nehéznek látszanék az elhatározás, ha a kérdés nem lenne olyan átlátszóan mesterkélt. Most nem a polgári és proletárellentét az aktuális, évi június hó 28-án, szombaton 239 hanem a reakcionárius és a liberális. A polgári és szocialista politika áthidalhatatlan, de előbb el kell intézni a reakciót, aztán, miután ez megtörtént, leszámolunk a szocializmussal. Hát odaát, a Morbitzerek frontján, a liberálisok frontján igy fest ez a kiépítendő polgári front. Először számoljanak le azokkal, akik nacionalista, nemzeti keresztény alapon állanak, és ha ezeket letörték, majd akkor lehet szó arról, hogy a szocializmussal is szembeszálljanak, és amikor a zsidó polgári frontnak választania kell egy nemzetközi, vagy keresztény polgári párt jelöltje között, akkor tétovázás nélkül a szociáldemokrata pártra szavaz, az »Az Újság« megállapítása szerint. Én nem fűzök ehhez kommentárt ; szavazzon mindenki arra, akire akar, hanem ezzel csak illusztrálni akartam, hogy milyen donquijoteszerü harc az, amelyet a mélyen t. ministerelnök ur viv az egységes polgári front kiépitése érdekében. Ez épen olyan álomkép, épen olyan köd, mint az aranyközéput, amelynek sehol a világon, Európa egyetlen államában már talajt nem lehet találni és nem lehet találni itt Magyarországon sem. (Perlaki György: Még adós maradt a felolvasással.) Nemrégiben egy nagyon kedves hirt hallottunk, azt hogy az egységespárt egypár tagját tanulmányútra r küldte ki Bulgáriába. (Erdélyi Aladár: Tévedés, nem küldte ki őket, a saját költségükön mentek!) Rendben van, nagyon örvendek, hogy ez megtörtént. Itt vannak a bolgár lapok a kezemben, melyek irnak ezekről a kirándulásokról és amelyben olvasom azt a lelkes, odaadó szeretetet, mellyel a bolgár nép a magyar képviselőház igen t. tagjait fogadta és ünnepelte. (Erdélyi Aladár: Ez való!) Talán nem vagyok szerénytelen, ha azt gondolom, hogy ehhez az utazáshoz épen az én gondolatom is hozzájárult. A szanálási vita alkalmával ugyanis kipattantottam azt a gondolatot, hogy ki kellene menni és tanulmányozni kellene a bolgár állapotokat, mert ott is tanulhatnánk. A párt nagyon helyesen megfogadta a tanácsot, nem sajnálta a fáradságot, elment szétnézett és tanult. Elnök: Másodszor vagyok kénytelen a képviselő urat figyelmeztetni, hogy sziveskedjék beszédét befejezni. Amennyiben a képviselő ur nem hallgatna az elnöki figyelmeztetésre, kénytelen volnék a képviselő úrtól a szót megvonni. (Erdélyi Aladár: Csak még fel akarja olvasni azt, amivel adós!) Zsirkay János: Csak még pár pillanatra akarom igénybevenni a t. Nemzetgyűlés idejét. Milyen kár, hogy ez a tanulmányút nem történt meg egy hónappal előbb. Akkor a csehek már bejárták Bulgáriát és akkor, amikor a magyar képviselők odamentek, hogy Bulgáriával üzleti és ipari összeköttetéseket is teremtsenek és egyben tanulmányozzák az ottani állapotokat, a »Cech« című lap Prágában felhívta a bolgárok figyelmét, hogy áhá, a magyarok piacot keresnek, vigyázzanak, hogy a szláv eszme ne szoruljon ott háttérbe, nagyon jó lesz azokat az üzleti relációkat ismét felvenni, amelyek a két állam között már békében is megvoltak, annál is inkább, mivel a cseh nép a legnagyobb szeretettel van eltelve a szláv bolgár nép iránt, annál is inkább, mert nem tudja elfelejteni azt a nagy érdemét, hogy a világháború megbontását ő kezdte meg, először tevén le a fegyvert. Ennek a cikknek hatása alatt nemsokára ujabb cseh deputáció ment Bulgáriába, és ennek az elkésett utazásnak köszönhetjük, hogy nem a mi fejlett vagongyár-iparunk kapta meg a nagy bolgár rendelést, hanem prágai gyárak kapták meg. (Erdélyi Aladár: Tévedni méltóztatik! Dohánykivitellel függ az össze, semmi egyébbel!) 3 0* O
