Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

226 r

A nemzetgyűlés 309. ülése 1924 október alatt vállalta az akkori idők demokráciáját; emlékezünk továbbá az antiszemita ellenforradalmába, emlékezünk rá mint antiszemita ébredőre, aki akkor azokra a lapokra, amelyekkel most kibékült s amelyek most őt dicsőitik, hangosan kiabálta, hogy »Comburantur!«; emlékezünk az ő antiszemita jellegű legitizmusára, emlékezünk az ő antiszemita szabadkirályválasztói álláspontjára; azután emlékezünk az ő faj és jelleg nélküli konzervativizmusára, amikor azonban odakünn már a külföldi kölcsön kérdése, problémája szóba került s amikor külföldön egyúttal már demokratának hirdette magát, de idehaza — most már kissé megbékülve a vallásfelekezetekkel — azt hirdette nekünk, hogy ne áltassuk magunkat azzal, hogy Európában demokratikus átfejlődés van folyamatban, mert hiszen Angliában és Franciaországban épen azt a konzervatív politikát helyeslik, — és épen azért hajlandók bennünket támogatni — amelyet ő folytat, mert különben igen nagy baj lenne. De azután el kellett jönniök az angol és a francia választásoknak, amikor ő kezdett a faj és jelleg nélküli konzervativizmusból — külföldön azonban demokrata volt, mint emiitettem — a faj és jelleg nélküli liberalizmusra áttérni. Azután az irrendentizinusából lett irredentizmus trianoni módra. Ez a Trianon! Hát senkire sem foghat rá nagyobbat valaki ebben az országban, mint hogy Trianont csinált; de ő nem Trianont csinált, hanem megtetézte azt azzal, hogy a Trianonban vállalt kény szerszerződést erkölcsileg is elfogadott jogalappá tette: és akkor folytonosan a forradalmakkal van baja, azzal a forradalommal, amely épen azért bukott meg, mert a Vix-féle jegyzéket, a Clemenceau-féle határokat nem akarta elfogadni. Ő továbbmegy: a kényszerből elfogadott törvényt még egy erősebb, erkölcsi törvénnyé teszi, amikor újból és újból vállalja kényszerűség és szükség nélkül azokat a határokat és vállalja azt a békét, amelyben Nyugat-Magyarország is elveszett, mert hiszen a Vix-jegyzékben Nyugat-Magyarországról még nem volt szó. Nem tudom tehát, hogy valaki kire foghat ebben az országban rá többet annál, mint amit ő cselekszik?! Hogy a nemzeti demokrácia, hogy öntudatlanul a haza rontására tör valaki! Ö mondja ezt, aki a Trianon egyik alkotásának, a cseh-szlovák köztársaságnak jubileumára elküldi a kormány képviselőjét! (Huszár Elemér: Bizonyos, hogy ezt más országban nem is tűrnék el!) T. Nemzetgyűlés! Ezt megértem, mert szorult helyzetben volt, de aki ilyen szorult helyzetbe kerül és engedi magát kergetni, az legyen másokkal szemben irgalmasabb, annak ne álljon feljebb! Megértem persze, hogy ő ennek a rágalmazásnak az útjára lépett, mert neki adott körülmények között mindig valamire szüksége van és a módot és az eszközöket nem igen válogatja s nem igen törődik azzal, hogy kiket dob oda áldozatul. Itt van pl. a zárszámadás kérdése, amellyel kapcsolatban egyszerűen odadobja most a számszéki elnököt, — nem lojálisán, nem elég gavallérosan — azzal, hogy mindenben a számszéki elnök a hibás. (Erdélyi Aladár : Nem ezt mondta ! Sőt védelmezte ! Azt mondta, hogy nem volt módjában megcsinálni!) T. Nemzetgyűlés! Ez volt a lényege, ez következik a szavaiból ! (Erdélyi Aladár: Nem, kérem! Tévedés!) Mert ha annyit mond, hogy nem tudta elkészíteni, (Erdélyi Aladár : Ugy van!) hát ez is vád, mert amely számszék, amely arra rendelt szakhivatal, öt év alatt 3—6—8 hónap anyagát nem tudja feldolgozni és amelyről öt év után azt állítják itt, hogy nem tud végezni vele, az ellen, azt hiszem, ennél súlyosabb vádat nem lehet emelni. Én a kérdés évi június hó 28-án, szombaton lényegét veszem, hogy ő idedobta bűnbakként az állami számvevőszéket, amelynek legfeljebb egy kérdésben lehetne nehézsége, abban, hogy a Bankgassei milliók hogyan számoltassanak el. (Erdélyi Aladár : Azt hiszem, hogy ez a vád a számvevőszék ellen!) Hogy a kommunisták mit fecséreltek el, hiszen ezzel könnyű végezni. Ha én állami számszék lennék és odahoznák elém azt az anyagot, s nem találom a kimutatásokat, nem tudom sehogyan összehozni, a mérleget megcsinálni, a kiadásokat és bevételeket összeegyeztetni egy év alatt, akkor két-három-négy-öt év alatt sem fogom tudni: ennélfogva jelentést teszek a nemzetgyűlésnek, hogy ez a forradalom ennyit meg ennyit ellopott és ezzel el van intézve; de az 1920., 1921., 1922., 1923. évről mégis csak tessék zárszámadást beadni! Ezt annak illusztrálására hozom fel, hogy Bethlen István nem válogat az eszközökben akkor, amikor valami alól ki kell bújnia. Ismerjük, ő a trükkök igen nagy mestere. Természetesen, a reakció az alaptermészete, az a lelkének karaktere. De azért nagyon szépen tud ő mérsékelt konzervatív lenni, azután tud ő liberális lenni, tud ő nagyszerű demokrata lenni, — legalább az ajkán, — amikor erre szükség van. Most pl. hirtelen arra van szükség, hogy már most ne csak jelleg és faj nélküli, vallási színezet nélkül való liberális legyen, hanem egyenesen filoszemita, demokrata legyen, mert itt vannak a városi választások, itt szeretne valahogyan a lába gyökeret verni, nem igen bizik benne, tehát feledve mindent, hagyva csapot-papot, egyszerűen felcsap filoszemita demokratának, keblére ölel keresztényeket és zsidókat vegyesen, mindenkit hiv az ő egységes polgári frontjába, mindenkit, aki megy persze. (Zsirkay János : Keresztényekből mennél kevesebbet!) Mondom, ezekben az eszközökben nem nagyon válogatós és épen ezért megértem azt, hogy viszont azokat, akik esetleg a circulusait zavarhatják, nem szereti. Megértem most már azt, hogy egyszerre Weisz Manfréd ügyével kapcsolatban előáll és veri mellét, hogy ő egyképen védelmezi a keresztény és a zsidó igazságot. (Erdélyi Aladár : Nem ő állt elő, csak váddal szemben védekezett!) Mi hosszú esztendők óta vártuk tőle ezt a kijelentést. (Erdélyi Aladár : Nem ő állt elő!) De előállt, hogy neki mindegy, mert ő egyféleképen védelmezi a zsidót és a keresztényt. Szórói-szóra igy mondotta. (Erdélyi Aladár : Nem igy mondotta szórói-szóra!) Hát, mi magunk részéről, — mi, a haladás emberei, akik a polgári egységes frontért és a polgári jogegyenlőségért küzdünk, — ezt évek óta vártuk, hiába; most örülünk, hogy végre kijelentette. Semmiképen nem hibáztattuk azért, hogy ő odaállt Weisz Manfrédét védelmezni és őt nem feszélyezte az, hogy Weisz Manfréd zsidó nagybirtokos. (Zsirkay János : SőtU Ez helyes. Amit mi nem helyeselünk eljárásában, az csak az volt, hogy beleavatkozott a bíráskodásba, viszont pedig, amit külön én magam nem helyeslek, az volt, hogy ezzel a kijelentésével szemben még ma is a tényleges antiszemita konzervatív reakcionizmus álláspontján áll. Mert kérdem, miféle értéke lehet annak a kijelentésnek, hogy »nekem egyforma a zsidó és egyforma a keresztény«, amikor ő — épen az ő idejében — pár hónappal ezelőtt meghozat egy földreformnovellát és ez a pont arra van felépítve az ő terminusaival, amelyek azt az ötven esztendőt is kinyújtják, még pár hónappal meghosszabbitják és nem tudom, az árverési esetekre is kiterjesztik; azután kiterjesztik materialiter is a kisajátítandó birtokok körét, hogy t. i. faluban is hozzá lehet nyúlni. Nem tudom, hogyan hozzam ezt összhangba a Bethlen-féle keresztény nemzeti-