Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

222 A nemzetgyűlés 309. ülése 1924. gyűlés szives figyelmét, mert bizoayos látszat keletkezhetnék abból, ha a vitában nem vennének részt. Amint méltóztatnak tudni, itt akciók folynak arra nézve, hogy az indemnitási vitában minél kevesebben vegyünk részt, hogy minél simábban engedjük át az indemnitást, mert csak igy kerülhet sor az ugyuevezett fővárosi törvényjavaslatra. (Zsirkay János: Pártvezérek párt nélkül!) A magam részéről és pártom részéről is el akarom háritani annak még a látszatát is, mintha bennünket ez a szempont vezérelne és ezért tartózkodnánk a vitában való részvételtől. Mi nem engedjük magunkat senkinek sem szállitani. (Kiss Menyhért: Helyes, nagyon helyes!) Itt ugyanis, amint látjuk, ha az ellenzék egy becsületes és erőteljes küzdelembe fog, akkor mindig arról van szó, hogy a kormány részéről megnyilatkozik valami hajlandóság, hogy a küzdelem abbahagyása ellenében valami ellenszolgáltatást nyújt és akkor megjelennek az igen t. jóakaratú közvetítők, a politikai kosarasnénik és igyekeznek bennünket szállitani. (Erdélyi Aladár: Hol vannak az ártatlanok? — Derültség.) Mi ezt az önérzetünkkel is, lelkiismereti kötelességünkkel is ellenkezőnek tartjuk, mert kötelességeinket mindenre való tekintet nélkül teljesítjük, és azt alku tárgyává tenni nem vagyunk hajlandók, (Zsirkay János: Ugy látszik, a kosaras néni még egy kosarat kapott az ellenzéktől.) nem engedhetjük azért sem, mert bár mi valljuk azt, hogy a fővárosi törvényre szükség van, hogy a fővárost az ex-lex-ből ki kell vezetni, de mi ebből a szükségből nem azt következtetjük, hogy ennélfogva hagyjuk abba a kötelességteljesitést, hagyjuk abba a kormány birálatát, hanem azt, hogy ne tessék bennünket szabadságra küldeni addig, amig feltétlenül elvégzendő teendők vannak. Mi hajlandók vagyunk itt maradni, csak azért, hogy a fővárosi törvényjavaslat minél előbb törvény legyen. Rossz néven vesszük azonban azt, hogy a kormány ezt alku tárgyává akarja tenni, pedig neki abszolút kötelessége, hogy ugy mondjam, kutya kötelessége — és talán még inkább, mint nekünk — közreműködni arra nézve, hogy a fővárosban az ex-lex megszűnjék, hogy a főváros visszajusson a maga alkotmányos kormányzásának keretei közé. Nagyon rossz fényt vet a kormányra, hogy amikor ilyen igen súlyos muvan, akkor ő az ellenzéknek kvázi, mint valami jutalmat, vivmányt, ellenértéket akarja adni (Ugy van! ugy van! a balközépen.) az ő kötelességének teljesítését. De egy kissé csodálkozva szemléljük ezt a közvetítést, ezt az alkut azért is, mert ugyanakkor az igen t. közvetítőknek, kosaras néniknek a törvényhatóságok feje egyáltalában nem fáj. A törvényhatóságokban is beállott már az exlex, a törvényhatóságok már a múlt év végétől exlex-ben vannak, s csak kormányrendelet alapján éltetik tovább azt a rendszert, amely itt a hűséges, alázatos és hizelgő bizalmi nyilatkozatokat küldi a kormánynak, már pedig ha átérzem is a fontosságát annak, hogy Budapest főváros végre alkotmányosan kormányozhassa magát, ugyanakkor ugyanilyen fontosnak kell tartanom azt is, hogy viszont a vidéki törvényhatóságok is visszakerüljenek az alkotmányos élet keretei közé. (Ugy van! a balközépen.) Ez nemcsak az ország, hanem a főváros érdekében is szükséges. A főváros sorsa, kiszakadva abból a világból, amelyben a vidéki törvényhatóságok élnek, kiszakadva a nemzeti organizmusból, bizonytalan marad. Nem lehet, én legalább nem helyeslem, hogy a főváros magára nézve csinál csak községi és egyéb politikát, és ezzel mindig a mindenkori hatalomtól teszi függővé sorsát; nem gondoskodik országos kapcsolatról, évi jmnius hé 2S-án, szombaton hogy amikor az ő érdekeinek megvédéséről van szó, ez az országos kapcsolat is segítségére siessen, így történt meg, hogy itt évek óta folytonosan hoztak törvényeket a főváros ellen, a vidéki erőket is megmozditották a fővárossal szemben, hogy azután végre egy kis klikk kezébe adhassák a fővárost. Most épen ezért nem kapok valami nagyon mohón azon, hogy a fővárosnak végre meg akarják engedni, — természetesen az ő módszerük és demokráciájuk szerint — hogy most már magát alkotmányosan kormányozhassa. Követelem azt is, hogy országszerte állittassék vissza az alkotmányos kormányzás, országszerte helyeztessenek vissza a törvényhatóságok is az alkotmányosság keretei közé, és pedig demokratikus, széles választójogi alapon, mert ha majd az országban is megváltozik a hangulat s átveszi a demokrácia a maga birtokát, akkor a főváros sorsa is megenyhül és a főváros önkormányzati joga, a fővárosi demokrácia is biztosabb alapokra kerül. Minthogy ezt nem látom, épen ezért gyanús szemmel fogadom ezt a közvetítést és épen ezért nem kapok rajta mohón, habár ismétlem, feltétlenül szükségesnek tartom a fővárosi törvényt, mint legalább valami kis jót. Szükségesnek tartom, s ezért hajlandó vagyok akár az egész vakációt is feláldozni, azonban mégis be kell jelentenem, hogy annak ellenére, hogy ezt a kötelességet nemcsak én érzem át, hanem egész üártom is átérzi, közülünk csak magam veszek részt a vitában. Ez azonban nem akar honorálása lenni annak, hogy itt szállitók dolgoznak, és nem akar ez az lenni, hogy mi engedjük magunkat szállítani, hanem mi csak be akarjuk bizonyítani az országos a főváros előtt azt, hogy Bethlen István gróf és az ő kormánya csupán csak trükkel dolgozik, mikor igéri a fővárosi törvényt és különösen igéri a fővárosi választásokat; be akarjuk bizonyítani, hogy ezekből a választásokból nem lesz semmi; be akarjuk bizonyitani olyképen, hogy elzárjuk Bethlen István ^ grófot attól a lehetőségtől, hogy ő az ódiumot bárkire is áthárithassa, hogy azt mondhassa: azért nem lehetett tető alá hozni ezt a törvényt, mert igen sokáig obstruáltunk. Azért nem szólalunk fel, hogy ettől az ódiumtól ne szabadulhasson s majd mégis meg méltóztatik látni, hogy azokból a választásokból, amelyeket ő igér, nem lesz semmi. Ez az ígéret nem való semmi másra, mint arra, hogy a nehéz időben, amikor helyzete nagyon súlyos, _ amikor nehéz neki a vaskos igazságok kritikáját birni, ő az indemnitási vita kényelmetlenségei elől szabaduljon. Mindettől függetlenül azonban, ha elhatároztuk volna is, hogy a fővárosi törvény érdekében nem vesszük igénybe^ a nemzetgyűlés idejét, hogy minél hamarabb bevégződjék az indemnitási vita és megkezdődhessék a fővárosi törvény tárgyalása, ettől az elhatározásunktól el kellett volna térnünk több okból. Többek között el kellett volna térnünk azért is, hogy birálat alá vegyük az t a különös zárszámadási teóriát, melyet a ministerelnök ur tegnapelőtt fejtegetett. Évek óta panaszkodunk, hogy a kormány azt a primitiv becsületbeli kötelességét sem teljesíti, hogy ha egyszer már beszedi az ország jövedelmeit, adóit, akkor legalább számoljon el. Miért nem számol el? Éveken át hallgatja a kormány itt a mi panaszunkat, a számonkérést, éveken át nem jutott neki eszébe, hogy védekezzék. Nem is lehetett védekeznie, hisz mentsége sem volt rá. Most azután, tegnapelőtt hirtelen előállt a ministerelnök ur és azt mondta, hogy nem lehet a zárszámadást beterjeszteni, nem lehet az ország jövedelmeiről és arról, hogy ezeket a jövedelmeket mire fogyasztottuk, beszámolni, mert az állami számvevőszék még mindig nem számolt el a zár-