Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

À nemzetgyűlés 309. ülése 1924. évi június hó 28-án, szombaton 223 számadási munkálatokkal. Ez kissé vakmerő próbáratevésea lehetőségnek, a türelemnek és hogy ugy mondjam, a nemzetgyűlés nívójának is, amikor azt hiszi, hogy ezzel a nagyon primitiv, átlátszó kifogással ki lehet bújni az elől a kérdés elől, hogy miért nem számol el a kormány az állam jövedelmeivel és miért nem számol be a kiadásokkal ? Szigorú törvények irják elő, hogy minden esztendőben legkésőbb szeptemberig az előző évi zárszámadást el kell késziteni, be kell nyújtani a ministertanácsnak, a ministertanáes viszont haladéktalanul köteles ezeket a zárszámadásokat a törvényhozás elé terjeszteni. Törvényeink előirják, hogy az állami számvevőszék elnöke, habár teljesen független a kormánytól, — ami nagyon természetes is, mert felelőtlen állás, felelőtlen hivatal nincs — szigorú felelősséggel tartozik a mulasztásokért és törvény ellenességekért. Törvényeink irják elő. hogy az állami számvevőszék elnöke, aki felelős az egész számvevőszékért, vád alá helyezhető, ha kötelességmulasztást vagy törvén y elleness éget követ el. Bethlen ministerelnök nagyon jól tudja, hogy az állami számvevőszék évek óta nem számol el, évek óta nem küld zárszámadási jelentéseket a nemzetgyűlésnek, holott ez törvényes kötelessége volna, még pedig azzal a szankcióval, hogy ezért olyan felelősséggel tartozik, melyért a törvényhozás, az országgyűlés többsége őt vád alá is helyezheti. Bethlen István gróf azonban, noha a számvevőszék évek óta nem teljesiti kötelességét, ahelyett hogy felállana és inditványt tenne arra, hogy az állami számvevőszék vád alá helyezését a nemzetgyűlés mondja ki, előáll egy nem egészen okos kifogással, hogy hát az állami számvevőszék nem tudta elvégezni kötelességét azért, mert a forradalmak idejéről visszamaradt restanciáját nem tudta feldolgozni. (Szakács Andor: Már készen van két év óta!) Hiszen tudjuk, hogy, ez a Bethlen-féle módszer: vakmerően állitani valami lehetetlenséget, és követelni, hogy elhigyjék, vakmerően szembeszállani a valóságokkal. Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy ezeket a forradalmi számításokat már két esztendővel ezelőtt elkészítették. De ha nem isiennének kész, hát mikor akarják elintézni? Talán 10—20 év múlva? A forradalmaknak már öt esztendeje vége van. Öt esztendő nem volt elég arra, hogy a pár hónapra terjedő forradalmak költségvetését, bevételeit és számadásait elintézzék? Hát szabad komoly államférfiunak efféle gyermekes, csak óvodában elmondható mentségekkel előállnia? Jól van, voltak forradalmak, de öt esztendő, óta nincs már forradalom, öt esztendő óta rendszeresen folyik az állami gazdálkodás, a bevételek rendszeresen befolynak és a kiadások rendszeresen kiadatnak. Nem lehetett volna cenzúrát csinálni, hogy: jól van, a bevételekért és kiadásokért való felelősség eddig a forradalmi kormányra hárul, mától kezdve azonban itt vannak a bevételek és kiadások, ezekkel elszámolunk. Miféle mentséget talál Bethlen István gróf arra, hogy az alkotmányos, rendszeres államéletben bevett bevételek és kiadott kiadások sem számoltattak el? Nem is beszélek arról, hogy a kormány egyáltalában nem tartotta szükségesnek a nemzettel szemben tartozó kötelezettségét teljesiteni, hogy legalább költségvetést, előirányzatot adott volna arról, hogy miféle bevételeket kért és miféle kiadásokat vesz tervbe. A ministerelnök ur teljesen igazságtalan is, amikor a forradalmakról beszél s amikor szemére veti például Nagy Vince t. képviselőtársamnak, hogy öt év óta azért nincs zárszámadás, mert »az urak forradalmat csináltak«. Nem tudom, nem értem, hogyan állithatja ezt Bethlen István, aki ismeri a Károlyi-forradalom aktáit, ismeri az előzményeket, részt is vett benne, tudja, hogy a háborús politika volt az, amely a forradalomba hajtotta a nemzetet, s amely előidézte az összes forradalmakat. Bethlen István tudja, hogy a forradalomban ő is tényező, funkcionárius volt, de ott van nagyatádi Szabó István is, akivel szolidaritást vállal. Nem értem, hogy az igazságosztásban miért él a felezési módszerrel. Ö, aki annak idején a háborús politikának is egyik tényezője volt, aki a forradalomban is tényező volt s aki ma is szolidaritást vállal a forradalommal, — mert hiszen az egyik forradalmi ministerreí együtt ül a kormányban, — honnan veszi az erkölcsi jogosultságot arra, hogy mindent a világon a forradalom nyakába akar varrni? Azt kell mondanom, hogy a t. ministerelnök ur ebben a kérdésben nem is egészen jóhiszemű, ( Bart hos Andor: A jóhiszeműségét senkinek sem szokás kétségbe vonni!) hiszen neki, mint kormányelnöknek, tudnia kell a dolgokról, előtte fekszik a Károlyi-kormány minden aktája, ott vannak előtte a ministertanácsi jegyzőkönyvek is. Ezekből, — amelyekről mi is tudunk, mi is olvastunk, — csak az tűnik ki, hogy a Károlyikormány órákhosszat tanácskozott arról, hogy valamely tizezerkoronás tételt szabad-e kiadni vagy nem szabad kiadni. Mindenki tudja, hogy ha akármit is rájuk fognak, de el kell ismerniök, hogy tisztakezü emberek voltak. Most azzal is megvádolják őket, hogy ők juttatták csődbe a tisztviselőkérdést s hogy miattuk van most az a nagy baj. (Barthos Andor: Igen!) Ön is rendkivül igazságtalan. Ha önt előléptették, akkor a Károlyi-kormány idejében bizonyára szintén nem utasította vissza ezt az előléptetést. (Barthos Andor: Engem nem léptettek elő!) Elhiszem, mert abban a Károlyi-korszakban csak szociálpolitikai előléptetések, tömegelőléptetések voltak. (Barthos Andor: Abban sem vettem részt!) A háború ugyanis visszanyomta a tisztviselők előléptetését; akkor nem a tisztviselők voltak fontosak, hanem a hadviselés, talán a katonai előléptetés, de bizony a polgári tisztviselők hátramaradtak. Mire vége volt a háborúnak, s jött a forradalom, addigra pénzünk értéke leszállott 67-re, 100 korona már csak 67 régi koronát ért. Akkor tehát a szociális helyzet volt olyan, hogy a tisztviselőkön segiteni kellett. Segitettek is. De nem ugy, mint a mostani kormány teszi, hogy a magasabb osztálybeliek fizetését emelik aránytalanul jobban, mint a többiekét, hanem kezdték a kisexiszteneiákat tömegesen előléptetni. Igen t. képviselőtársam azért nem lépett elő, mert akkor talán az V., vagy nem tudom, hányadik fizetési osztályban volt, a Károlyi-kormány előléptetései pedig ezekre nem terjedtek ki, ők sem főispánokat, sem államtitkárokat, sem ministereket nem léptettek elő. Ezeket csak a mostani kormány léptette elő; előléptette a főispánt a IV.-be, az alispánokat, törvényhatósági polgármestereket az V-be; előléptette a főszolgabirákat is, ugy, hogy a Vl-ba belekerülhetnek, mert ezekre, mint választási apparátusra szüksége volt a kormánynak; ellenben nem léptette elő például a gazdasági akadémiai tanárokat, akiket pedig igazán arany valutás állami alkalmazottaknak kell tartani, mert csupa értéket jelentenek, nem pedig csak kortesszolgálatot. Ezeket és az ehhez hasonlókat nem léptette elő. (Barthos Andor: Rosszul méltóztatott informálva lenni, mert ellenkezőleg, a hátam mögül neveztek ki az orrom elé. Engem pretereáltak.) Mondom, a magasabb fizetési osztályuakkal nem bántak bőséges kézzel. (Barthos Andor: Pretereáltak. Tetszik tudni mit jelent az?) Épen ezért nem lehet most 31*