Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-309
212 A nemzetgyűlés 309. ülése 192á, dig az égen van, mert ennek munkabére annak a kezében van, akivel nem lehet alkudni és akivel szemben nem lehet sztrájkolni (Ugy van! jobbfelől. — Kuna P. András: Azzal kell beérnünk, amit kapunk!) S itt' bent a parlamenti életben is azt kell látnunk, hogy egyes képviselő urak — nem nevezek meg névszerint senkit — a mentelmi jog védelme alatt nap-nap mellett belegázolnak tisztességes és jóhirnevü képviselőknek úgyszólván a becsületébe, tisztességébe; az egyik nap Mayer Jánosnak, Könyves Lajosnak, a másik nap Kuna P. Andrásnak és Csontos Imrének mennek neki. Azt hiszem, hogy erre mi nem szolgáltunk rá. Akik ismernek bennünket, méltóztassanak megitelni — hivatkozom az elfogulatlan képviselő urakra és barátaimra — hogy amióta mi itt vagyunk a törvényhozó testületben, önök között, sohasem folytattunk olyan politikát, amely felekezet, foglalkozás, vagy osztály elleni gyülőlségben merült volna ki. A mi szándékaink sohasem voltak felforgatók; mi a nemzet egyetemes érdekeinek szolgálatában nem szétválasztani, hanem mindig egyesiteni törekedtünk a társadalmi osztályokat. (Rupert Rezső: Akkor miért vagytok benne abban a pártban 1 — Zaj.) Mi esak azt akarjuk, hogy ugy a nehéz testi munkát végzők, mint a szellemi pályákon működők egyformán boldoguljanak és hogy egyik foglalkozási ág a másik rovására ne érvényesüljön. (Helyeslés half elöl. — Kiss Menyhért : Ez nem történik meg !) Bár mi megértő és résztvevő szivvel viseltetünk a társadalom küzdő rétegei iránt — minit már a 7 , előbb mondottam — és emberséges érzéssel igyekszünk a gyengébb segitségére lenni, az egyének és osztályok felett mindig meglátjuk a nemzet egyetemes érdekét is. Épen azért mi, kisgazdaképviselők, akármivel vádoljanak is bennünket, nyugodtan álljuk a vádakat. Azzal vádolnak bennünket, hogy összefogtunk a nagybirtokosokkal, összefogtunk az urakkal, s ezzel mintegy eladtuk a párt kisgazda-jellegét, minek követk(zttben sz ehesztette cselekvőképességét. (Ugy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalcm. — Rupert Rezső : Csak azokkal fogtak össze, akik elvették a falu titkos választójogát !) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Lovász János : A mai nehéz helyzetben az a nézetünk, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy pártokra, felekezetekre, osztályokra tagozódva, n széthúzást idézzünk elő. Mi, kisgazdaképviselők, nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak sokkal könnyebb, de sokkal népszerűbb is ellenzéki képviselőnek lenni, (Ugy van! Ugy van! Felkiáltások jobbfelöl : Ez az ! Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) mint a kormányt a mai nehéz helyzetben támogatni. (Lendvai István : Hát tehetünk mi arról, hogy önök nem népszerűek ezzel a kormánypolitikával 1 Tegyék magukat népszerűvé ! Nem tehetek róla, hogy Berki nem népszerű ! Hát mit csináljak 1 — Zaj és közbeszólások.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Figyelmeztetem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni, mert különben kénytelen leszek a közbeszólókat névszerint megnevezni. Lovász János: De azt is nagyon jól tudjuk, hogy amilyen könnyű a kormányzatnak gáncsoskodni, azt kritizálni, épen olyan nehéz cselekedni és mi azt látjuk, hogy a legtöbb évi június hó 28-án, szombaton. esetben nem a jóakarat és a jószándék hiányzik a kormány részéről, hanem a lehetőségek nincsenek meg. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Épen ezért nyugodt lélekkel állunk a kormány mögött, mert — ismétlem — azt látjuk, hogy a kormány részéről nem a jóakarat és a jóindulat hiányzik, hanem nincsenek meg a lehetőségek ,arra, hogy azt tegyen, anáit akar. (Zsirkay János: A képesség nincs meg! — Farkas István: És a jóakarat!) A lehetőségek nincsenek meg! Elnök: Utoljára kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni és ne méltóztassanak a szónokot közbeszólásaikkal zavarni. Lovász János: Megígértem, hogy nagyon rövid leszek, nem húzom tehát az időt, nem teszem próbára becses türelmüket, de kötelességemnek tartom, hogy az indemnitási vita kapcsán tisztelettel visszautasítsam ezeket az alaptalan vádakat erről a helyről, ahonnan elhallatszik szavam nemcsak az ország fővárosába, hanem talán még a legkisebb faluba is. Amidőn ezeket a vádakat visszautasítom, az indemnitást elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Kiss Menyhért: Elárulták a kisgazdaprogrammot! Ott van az Almanachban a programmjuk!) Eínök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt igen t. képviselőtársam rövid beszédében kitért arra, —- vagy talán az is képezte beszédének főtárgyát — hogy a nemzetgyűlésben, általa meg nem nevezett egyénnek minden bajért a kisgazdákat okolják, azt mondiák, hogy a kisgazdák az okai a drágaságnak, a gazdasági bajoknak, szóval a létező bajok legnagyobb részének. Nem tudom, honnan hangzanak el ilyen és ehhez hasonló kijelentések, melyik oldalra célzott Lovász t. képviselőtársam, amikor ezeket szóvátette, mert én ilyen kijelentéseket soha sehonnan nem hallottam. (Erdélyi Aladár: A cseresznyefára emlékezett vissza! — Könyves Lajos: A lapok tele vannak vele! — Kuna P. András: Kiss Menyhértet kérdezze meg, hányszor ránkszólt!) A Ház egyik oldaláról sem állitják azt, hogy ezekért a bajokért a kisgazdapárt felelős, mert mindenki tudja, hogy a kisgazdapárt megközelítőleg sem az a politikai tényező, amely ezeknek a bajoknak okozóia lehet. Az a kisgazdatársadalom, amelvet én mint ilyent magamnak elképzelek, amely valójában kisgazda, és amely társadalmi rétegből csak mutatóban vannak jelen néhányan a nemzetgyűlésen, csak asszisztál politikai ténykedések mellett, de valójában nem politikai ténvező. Ami azt a szemrehányást illeti, hogy a kisgazdapárt nagyon eltért és elkanyarodott eredeti törekvéseitől és céljaitól, ez. azt hiszem, a kisgazdák között sem vitás, mert, ha emlékezetükbe idézik a kisgazdák nem is a forradalom előtti, hanem a forradalom utáni időket, amikor megjelentek a politikai porondon, amikor mint politikai tényező jöttek be a nemzetgyűlésbe, (Rothenstein Mór : És a Vérmezőre !) el kell isnierniök, hogy egészen más célok érdekében jöttek be ide. mint amelyeket elértek (Kuna P. András : Most is azt csináljuk, amit akkor!) és amilyeneket ezidőszerint is követnek, írásos dokumentumokat hoztam magammal annak igazolására, hogy állításaim az önökével szemben minden tekintetben fedik a valóságot. (Kuna P. András : Majd meghall* juk I) Önök hívei voltak annak idején pro-
