Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

"Ä. nemzetgyűlés 302. ülése 1924. kai dolgozó politikusnak tartják, ekkora naivitás, mint amekkora ebben az igyekezetben van, szinte hihetetlen. (Zsirkay János : A ministerelnök ur elfelejti, hogy a szerelemhez két fél kell. ö önmagába szerelmes és ez beteges hajlam !) Elnök : Zsirkay képviselő urat rendreutasítom Î Pikier Emil : A munkásságnak és az alkalmazottaknak igen-igen sok kérelmük van. Én azonban már az idő rövidségére való tekintettel sem sorolhatom fel ezeket mind, különben is pártom többi képviselőtagjai is foglalkozni fognak ezekkel a problémákkal. Én csak röviden rá akarok térni arra a kérdésre, amelyet én különösen ismerek : ez a Ferenc József Kereskedelmi Kórház kérdése, amely kórház a magánalkalmazottak, magántisztviselők betegségi ellátásáról gondoskodik. Ez a pénztár messze-messze eltért eredeti rendeltetésétől és hivatásától. Ezt az intézményt a munkaadók, a kereskedők, a gyárosok és mindazok áldozatkészsége, akik tisztviselőket almalmaznak, és az alkalmazottak keservesen megkeresett filléreikkel együttesen létesítették. Amig ennek az intézménynek autonómiája megvolt, mindaddig ott a legpéldásabb ellátás volt. Ma azonban ez az intézmény teljesen leromlott, lehetetlen állapotok vannak ott. Nem az orvosokat okolom ezért, akik ott vannak ; az orvosok továbbra is megteszik kötelességüket, de ők maguk panaszkodnak, hogy milyen az adminisztráció, hogy ott politikai szempontok érvényesülnek. Nem akarok azonban erre a kérdésre bővebben rátérni. Felemlítem azt is, hogy a munkásbiztositó E

énztárnál ugyanilyen panaszok vannak. A raunásság ott is épugy érzi a rettenetes leromlást, mint ahogy a Ferenc József Kereskedelmi Kórház tagjai érzik. Ebben a kérdésben a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az Országos Munkásbetegsegélyző- és Balesetbiztosító Pénztár és a Ferenc József Kereskedelmi Kórház 1907. évi XIX. tcikkben biztosított önkormányzatát állítsa vissza, hogy a pénztárak szabad fejlődésének útjából minden akadály elhárittassék.« T. Nemzetgyűlés ! Sokszor olvassuk, hogy mi, szociáldemokrata képviselők és a párt parlamenti csoportja szeretünk olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek nem érintik közvetlenül a munkásságot, sőt amelyek egyáltalában nem is érintik a munkásságot, szóval hogy olyan problémákkal foglalkozunk, amelyekhez a munkásságnak semmi köze sincs. Ez nem áll, mert mi minden ügyet, amely a tudományt, a kultúrát, a szabad tudományos haladást, a demokráciát, a polgári közszabadságokat érinti, ha nem is szorosan vett munkásprobléma, mégis magunkévá teszünk és beszélünk róluk azért, mert mi már régen kinőttünk abból, hogy egy szorosan körülhatárolt munkáspárt legyünk. Mi az emberi eszményekért és az emberi haladásért harcolunk és aki velünk együtt harcol ebben a küzdelemben, azt mi egyaránt testvérünknek tekintjük, ha nem is az ülő mellett kalapál, ha nem is a kazánok tüze mellett keresi véres verejtékkel kenyerét. Hiszen látjuk, hogy az angol munkáspárt tagjai között egyetemi tanárok, művészek, szobrászok, festők foglalnak helyet. Ha mi foglalkozunk ezekkel a problémákkal, ne tessék bennünket illetékteleneknek mondani. Igen gyakran szemünkre vetik, különösen a fajvédők táborából azt, hogy mi a numerus clausus kérdésével foglalkozunk. Ez agyoncsépelt téma. Nem is akarok most a numerus clausus ellen beszélni, csak meg akarok valamit állapítani. Fel akarom világosítani különösen fajvédő képviselőtársaimat, hogy a numerus clausus épen az ellenkező effektust eredményezi, mint amit ők,akarnak. évi június hó 18-án, szerdán. 15 (Lendvai István : Láttam Pécsett, majd beszélek róla ma !) Én ismételten jártam Bécsben és meglátogattam ott azokat a fiukat, akik a numerus clausus folytán külföldre, Bécsbe kerültek. Azoknak ott gyönyörű menzájuk, gyönyörű könyvtáruk van s a legmesszebbmenő segélyezésben részesülnek ; sokkal nagyobb előnyök mellett folytathatják tanulmányaikat, mintha idehaza maradtak volna. Ezek komolyan foglalkoznak a tudományokkal és amikor készen lesznek, igazán kiváló orvosok, kiváló tanárok, kiváló bölcsészek lesznek. így van ez az olasz egyetemeken is s épen az önök bálványa tette lehetővé ezt. (Zsirkay János : Tehát nagy szolgálatot teszünk a zsidó fajvédelemnek Î) Ezt én nem mint zsidókérdést kezelem, hanem mint kulturbotrányt. Azt mondom : jól van, a kinevezések körül a magyar kormány tegye meg azt, hogy a keresztény középosztályt támogatja olyképen, hogy állami állatorvosnak és más állami funkcionáriusnak nem nevez ki zsidót. Rendben van. Másfelől azonban tanulhasson mindenki, aki akar, mert a tanulással nincs semmi baj. (Zsirkay János : Úgyis elég keresztény baromorvos van Bethlen szerint !) Szóval azért harcolunk ez ellen is, mert ez kulturbotrány, mert sehol Európában nincs meg és mert Magyarország testéről ezt a szégyenfoltot mielőbb le kell törölni. Ezzel nem a zsidóságnak akarunk szolgálatot tenni, hanem önmagunknak, sajátmagunk becsületének és országunk presztízsének. De mondom, a numerus clausus nem is éri el célját. Ezek a fiuk nagyszerűen tanulnak külföldön, kitűnően végzik el tanulmányaikat és ha valamikor a numerus clausus a múlt szomorú emlékei közé fog tartozni, ezek a tudomány fegyvereivel felvértezve, sokkal nagyobb energiával és több tudással fogják tudni felvenni a versenyt keresztény kollegáikkal szemben, amit, azt hiszem, fajvédő képviselőtársaim nem akarnak elérni. (Lendvai István : Addig más világ lesz !) Sokat hallunk beszélni a takarékosságról is. A takarékosság körül én nagy bajokat látok, nemcsak azért, mert egyes ministeri tárcákat több minister úrral töltenek be és nemcsak azért, mert egyes ministeriumokban sokkal nagyobb tisztviselői kar van, mint a régi történelmi NagyMagyarország ministeriumaiban volt. Látjuk ezt pl. a pénzügyministeriumban és a földmivelésügyi ministeriumban. (Zsirkay János : Tizenhat államtitkár ! — Lendvai István : Azelőtt kétfejű sas volt, most háromfejű van Î) Azelőtt a pénzügyministerium elintézte Horvát-Szlavonország ügyeit is, tehát egy óriási terület ügyeit, mégis kevesebb volt ott a tisztviselő, mint most. Én is administrációval dolgozom, irodai teendőim vannak, nem tudom tehát megérteni, hogy sokkal kisebb munkapenzum elvégzésére miért kell sokkal több ember, mint a nagyobb munka elvégzésére. (Lendvai István : Kapacitás dolga ! — Propper Sándor : Sok az állástalan, tehát szaporítják az állásokat !) Itt takarékosságot nem látok. Hogy a külföld hogyan ítéli meg a Magyarországon folytatott takarékosságot, ezt pár, az életből merített konkrét esettel megvilágítom. Néhány nappal ezelőtt itt járt egy textilgyáros Breslauból, Porosz-Szilézia fővárosából. Életében először járt Maygarországon. Nekem jutott a feladat, hogy ezt az öreg német urat kalauzoljam. Többek között felmentünk a Várba. Nagyon tetszett neki a kilátás, egészen el volt ragadtatva attól, hogy milyen gyönyörű panorámát nyújt Budapest. Elmentünk a koronaőrség és a királyi palota mellett is. Feltűnt neki egy és más s azt mondta : Ihr müsst verflucht reich sein — veszedelmesen gazdagoknak kell lennetek, ha ilyen udvartartástok van. Felemiitette, hogy amikor