Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

16 A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június Hó 18-án, szerdán. Boroszlóban a Gerhardt^Hauptmann-ünnepély volt amely országos nagy ünnepély volt, a német köztársasági államfő rendes menetrendszerű vonaton érkezett Boroszlóba, egyedül titkára kisérte, senki más nem volt vele. A notabilitások s a boroszlói főpolgármester fogadták, de a többi utasokkal együtt szállt ki, csak épen egy külön fülkéje volt a vonaton. Azt mondotta ez a boroszlói gyáros : De nem is lehet másként, hiszen háboruvesztett ország vagyunk, pompához nincs jogunk, és rossz politika is volna ez, mert ha pompát fejtenénk ki, akkor joggal mondhatná az entente, hogy fizessünk hadikárpótlást. Azt mondotta továbbá : Euch Ungarn muss wenig Verstand sein — nektek magyaroknak kevés eszeteknek kell lenni, ha ilyet tűrtök ; az államfőnek nincs ilyesmire szüksége. (Zsirkay János : A magyar ministerelnök mindig különvonaton és külön utakon jár I) Felemiitette azt is, hogy a német ministerek is rendes menetrendszerű vonatokon utaznak, mert egy háboruvesztett országnak nincs máshoz joga. (Bcssenyey Zénó : Nem mosolyog senki ! — Zsirkay János : Ezen sirni kell ! Sir az ország I — Bessenyey Zénó : Én mindig könnyezek Î — Zaj.) Ez délelőtt volt. Este ezzel a bácsival az Andrássyuton mentünk, amikor épen az operaházi előadásra érkezett az államfő, a kormányzó ur. Olyan apparátus volt ott mozgósítva, mint amikor talán a perzsa sah annak idején valahová kivonult. Ez is feltűnt neki. Ha a mi államfőnk szinházba megy — mondta — gyalog sétál el oda, vagy legfeljebb kocsin megy ; senki nem tudja, senki nem látja ; azt nem féltik, nem őrzik, annak lelkiismerete tiszta, azt nem kell őrizni. így beszélt. Ilyen viszonyok mellett hiába prédikálunk takarékosságot. Ha az ország népe, amely nyomorog, sinylődik, minden testi és szellemi erejének megfeszítésével sem tudja mindennapi kenyerét megkeresni, akkor ilyen pompa kifejtését nem tartom ildomosnak ; de nem az államfőt teszem ezért felelőssé, mert ő azt teszi, amit tanácsolnak neki, hanem a kormányt, amelynek nincs bátorsága, hogy egész nyíltsággal figyelmeztesse az államfőt arra, hogy ilyen nyomorúságos világban polgári egyszerűséggel és a legyőzött állam viszonyaihoz mérten kell az életét berendeznie. Az indemnitási vita megindulása előtt puhatolózások indultak meg a parlamenti szünet tárgyában, azt mondták, legyünk jó fiuk és tegyük lehetővé, hogy a nemzetgyűlés mihamarább megkapja a nyári szünetet. Kétszinüség, nagyképűség volna, ha nem vallanám be őszintén, hogy egy kis szünet nekem is jól esnék. Két év óta itt vagyunk, tavaly nyáron és két évvel ezelőtt is itt dolgoztunk, nem tagadom tehát, hogy a szünet nekem is jól esnék. Ezt azonban szerintem politikai taktikára nem lehet felhasználni. Magyarországon mindent erre akarnak felhasználni, még a parlamenti szünetet is. Az indemnitási vita megröviditése és ezzel kapcsolatban a fővárosi törvényjavaslat gyors keresztülengedése volt a feltétele annak, hogy a szünetet megkapjuk. Én lemondok a szünetről — bár mondom, nem szivesen, mert az jól esnék nekem is -— ha képviselői kötelességünk arra késztet engem s pártomat, hogy mindazt a bűnös mulasztást, amely a kormány lelkiismeretét terheli, itt szóvá tegyük. (Graeffl Jenő : Hallottuk már ötvenezerszer !) Elég sajnos, de fogják még hallani százmilliószor mindaddig, amíg ezeken a viszonyokon nem segítenek. (Graeffl Jenő : Rendben van !) Ezen nem segíthetünk. Nagyon szivesen elállanánk ettől és egyszer már kijelentettem, hogy ezt nagyon szivesen venném, ha a munkásokat oly megelégedettekké tennék és olyan nagyszerű gazdasági szociálpolitikát csinálnának, hogy szervezett embereinket mind elvesztenénk és ők megszűnnének a magyarországi szociáldemokrata párt tagjai lenni. Állunk elébe ! Tessék tömegeinket eltántorítani tőlünk olyan gazdasági politikával, amely megszünteti a bajt, a nyomort. Akkor mi szivesen félreállunk. (Mozgás a jobboldalon.) De amig önök az ellenkezőjét csinálják, addig kötelességünkhöz hiven nem a parlamenti szünet elérésére fogjuk bazirozni politikai harcainkat, hanem arra, hogy képviselői kötelességünket teljesítsük itt* a Házban. Jól tudom, hogy mindaz, amit az indemnitási vitában elmondtak és amit utánam felszólaló szociáldemokrata képviselőtársaim el fognak mondani, mind falra hányt borsó lesz, s annak gyakorlati foganatja nem lesz. De ha ez igaz is — és épen erre való hivatkozással akartak bennünket leszerelni — a történelmi felelősség szempontjából, hogy a Ház naplóiban le legyen szegezve, hogy volt itt egy párt, amely az ország népének javára akart dolgozni és teljesítette kötelességét, szükség van a mi felszólalásainkra és arra, hogy véleményünket az indemnitási vita során kifejtsük. De tegyük fel, hogy a fővárosi törvényjavaslatot nagyon sürgősnok Ítéljük, aminthogy az tényleg sürgős, mert a mostani felemás állapotnak, a fővárosi alkotmánynélküli állapotnak véget kell vetni. Kérdezem, hol van a garancia arra, hogy ha keresztül is menne az a fővárosi törvényjavaslat, — amely előterjesztett formájában csapnivalóan rossz, mert tele van reakciós tendenciával — és elfogadhatatlan, a kormány tényleg gondoskodik is arról, hogy a választás még ebben az esztendőben tényleg megtörténhessék? Erre semmi garancia nincs. (Lendvai István : Garancia az, hogy eddig mindig megtörtént, amit a kormány igért !) Németországban ezt Bauernfängereinek nevezik. (Zaj.) Ha tehát megszavazzuk is a fővárosi törvényjavaslatot, nincs segítve a dolgon. De akárhogy van is, mi nem mondunk le a kritika jogáról, mert úgyszólván minden nap uj meg uj anyagot szolgáltat nekünk. Olvastunk a velünk szemben ellenséges sajtóban dolgokat különösen arról, hogy mi a külföld előtt hazaárulók módjára megrágalmazzuk a magyar kormányzatot és olyan dolgokat állítunk, amelyek nem igazak, olyan híreket korpoltálunk a külföldön és olyan dolgokról számolunk be a nálunk megjelenő külföldi szociáldemokrata férfiaknak, melyek nem felelnek meg a valóságnak, ezzel rontjuk a magyar nemzet hitelét és nagy károkat okozunk az országnak. Apponyi Albert t. képviselőtársam, aki nem szociáldemokrata, mondta itt a Ház nyilt ülésében, hogy amikor tőle egy angol konzervatív államférfiú megkérdezte, igaz-e az, hogy itt nincs általános, titkos válaszójog, azt felelte, hogy ez igaz. Épen ugy mi is, ha ide jön valamely külföldi politikus és kérdéseket intéz hozzánk, nagyon természetes, hogy nem mondunk neki hazugságokat, hanem megmondjuk, az igazat. Amig a kormány in concreto nem jelöli meg, hogy hol van a hazugság, miben hazudtunk, miben vezettük félre a külföldieket, addig ezek csak frázisok maradnak. Tény az, hogy az utolsó szociáldemokrata kongresszuson megjelent az angol munkáspárt ügyvezető elnöke, From angol képviselő, aki látta — erről a Népszava is megemlékezett — hogy a teremben egy csomó rendőr van. Angol képviselő számára ez szokatlan látvány. Meg is kérdezte : Mit jelent ez, nem lehet kongresszust tartani rendőri asszisztencia nélkül ? Mondtuk nem. Az egyik szó adja a másikat, utóvégre nem vagyunk némák. De ez nem hazaárulás ; a legnagyobb rosszhiszeműséggel sem lehet annak kvalifikálni. Ehhez jogunk van és ezt a jogunkat nem engedjük megnyirbálni. Tessék ezeket az állapotokat megszüntetni î A hazaárulás ebben a politikában van, nem pedig e politika kritikájában. Egyáltalán a hazafiság és