Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

202 A nemzetgyűlés 308. ülése 192-. káig itt. amely épen azt várta volna az ellenforradalomtól, annak politikai megvalósításától, hogy itt egy nagy történelmi vezeklés történjék, egy nagy, mindent" átható likvidálása a multak ama pilitikájának, amely politika nélkül ez az ország négy és tél esztendős világháború szenvedései után nem sodródhatott volna bele két országbomlasztó forradalom örvényébe. Meghiszem, hogy épen a régi politika generációnak tagjai — és itt nem szeméheket támadok, én olyankor is, ha személyeket vagyok kénytelen megnevezni és támadni, nem egyéni bosszúvágyból, hanem azon kénytelenségből teszem, hogy személyek elveket jelentenek, és személyek elvekért és rendszerekért felelősek, az elmúlt politikai világnak itt maradt tagjai és mindazok, akikben tovább él az elmúlt 50—60 esztendős politikai észjárása, ezt a felütköző generációt többé nem tudják megérteni. Annak idején volt néhány paírulja, belső lelki kényszerből, talán történelmi rendeltetésből, Isten parancsából elküldött patrulja a magyar sajtóban, talán a politikai életben is annak az uj nemzedéknek. Ez az uj nemzedék azt várta volna, hogy itt egy nagy erkölcsi megújhodás jöjjön, azért csatlakozott a keresztény nemzeti gondolathoz, mert legjobb meggyőződése és tudomása szeiint — biztos tudomása szerint — ez az ország csak keresztény és nemzeti alapon újulhat meg. Mikor a kereszténységről beszélek, akkor ismét visszatérek ahhoz a gondolathoz, hogy én eminenter, mint a katholikus egyház tagja, alázatos szerény hive vagyok itt, amit nem azért élezek ki, mintha bármely keresztény felekezet ellen akarnám kiélezni, azonban azért, mert az én katolicitásom Prohaszka Ottokár katolicitása s azért mondom vele azt, amit egyik ceglédi népgyűlésen elmondott remek szép beszédében mondott : minden protestánstól elvárom, hogy legyen jó protestáns, minden katholikustól, hogy legyen jó katholikus, de mind a kettőtől elvárom, hogy ezentúl pedig legyen egyúttal jó magyar. Ugyanakkor pedig az én katolicizmusom, s ezen át az én kereszténységem nem tagit egy tapodtat sem attól a felfogástól: nem lehet egyszerre az Istent és a Maramont szolgálni ; nem méltó a keresztény gondolatot ajkára venni senki, akinek van talán kereszténysége a templomban, de a templomon kivül nincs, a templom küszöbén leveti valahogy magáról, mint ahogy leveti a miséző pap a ruháját és odakint az élet minden vonatkozásában keresztény embertársai és honfitársai számára csak elnyomatás, csak tipratás van az ő részéről. Nem tűrhető, nem viselhető el már tovább az, hogy a kereszténység nevében üzleteskedés, tovább megyek, uzsoráskodás történjék épen a dolgozó keresztény magyarsággal. És mert az ellenforradalom politikai megvalósulásával nem következett be az, hogy itt a kereszténység nemcsak jelszó lett volna, hanem becsület, munka, kenyér nem következett be az, hogy ez a rendszer magasabb erkölcsiséget tudott volna bizonyítani, mint azok a rendszerek, amelyek előtte voltak, azért került épen az az általam emiitett ifjabb nemzedék, az a harmadik, az az uj Magyarország, — mint annak idején hirdettem — abba a tragikus dilemmába, amelyet sokan, magam is, elvbarátaim közül is sokan a magunk életében érezünk, amikor sokszor az úgynevezett keresztény-egység nevében hátunkat kell tartanunk olyan vádak ellen, amelyek jogosultan hangoznak el az üzletes, az elnyomó, a zsidónál is rosszabb keresztények ellen. Ugyanez történt a nemzeti gondolattal is •, ugyanez történt a nemzeti erkölccsel is. T. Nemzetgyűlés ! Hosszú évtizedek bűne, mulasztása az, hogy itt a nemzeti öntudat megfogyatkozott ebben az országban, hosszú évtizedek mulasztása az, hogy itt egy Potemkin kultúra nőtt fel és ugyanakkor nem volt itt egészséges népi kul. évi június hó 27-én, pénteken. túra, amely ezt az ezer év óta vérző és szenvedő magyarságot megtanította volna arra, hogy mi az a nemzeti szo-idantás : megtanította volna arra, hogy az a haza nemcsak olyan önképzőkörí gondolat, amelyet március 25-én dobogókról hirdettek nemzeti szinű szalagokkal, hanem hogy az a haza egy élő valóság a számunkra kény r jövendő, munka és köt lesség; nem taniiották meg erre épen azt az ipari munkásságot is, amelytől nem tudom mindig rossz néven venni, a felelősséget nem tudom mindig ráhárítani, ha ma is hajlandó még elhinni, mert szomorú példából látta, hogy bizony nagyon sokszor az a haza csak a kiváltságosok számára nem is kenyér, hanem kalács, nem is hajlék, hanem palota, az ő számára pedig csak kutyakorbács. Az ellenforradalom politikai megvalósulásának lett volna kötelessége, első feladata ilyen értelemben, keresztény és nemzeti értelemben áthatni a nemzet lelkét, felvilágosítani, tanítani, irányítani, főképen jó példákkal tanítani, mert nincs pedagógia, amely jobban tanítana, mint a jó és nincs az a rossz pedagógia, amely többet áriana, mint a rossz példa. Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy a házszabályok rendelkezése szerint át kell térnünk az elnöki előterjesztésekre. Méltóztassék beszédében ehhez alkalmazkodni. Lendvai István: Néhány percnyi időt kérek ahhoz, hogy röviden befejezzem felszólalásomat. Nem teít időm, nem adódott módom arra, hogy ezt a gondolatmenetet tovább kifejtsem. Módom lesz erről a fővárosi törvényjavaslatnál is (Berki Gyula : Ősszel !) vagy a sajtóban és egyéb módon beszélni. (Zaj a balközépen, a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly : Félnek az urnák elé menni, azért obstruálnak !) Szerettem volna rávilágítani arra is, hogy a szociáldemokrácia mennyire téved, amikor azt hiszi, hogy a nyomor kérdéseinek és az ország sorsa ak megoldására alkalmas Szerettem volna rámutatni arra az antiszemita kérdésre is, amely számomra nem azt jelenti, hogy »csak a zsidók«, hanem azt, hogy legalább legyünk már ott, hogy »a zsidót is«. (Derültség.) Nem mutathattam rá arra, hogy ez a rendszer mennyire épen bennünket üldöz és mennyire érzi evvel azt a nagy igazságot, hogy alapjában véve több félnivalója van a mi gondolatainktól mint az önökétől. Azt szokták önök reánk mondani, hogy mi a jogrend ellenségei vagyunk. Hát igen, az a generáció, amelyre hivatkoztam, az az uj és ifjú Magyarország egy nemzetgyilkos jogrend ellen harcol, egy uj nemes tiszta jogrendért, mert egyszer már egy elavult jogrend paragrafusai ölték meg ezt az országot és nem lehet várni addig, amig minden elpusztul ebben az országban, mert nem a nemzet van a jogrendért, hanem a jogrend van az országért, nem az élet van a jogrendért, hanem a jogrend van az életért. Az az indemmtási javaslat, az egész pénzügyi politika komplexusával, amely előttünk fekszik, ugyanazt a belső zűrzavart és kapkodást mutatja, amely belső zűrzavarra és tájékozatlanságra szerettem volna rámutatni világnézeti szempontból is. Van itt diktatúra. Az a baj, hogy a zűrzavar és a fejetlenség diktatúrája ezen a pénzügyi politikán keresztül is, amely diktatúrától meg kell szabadulnunk, egy egészséges, komoly nemzetjavitó pénzügyi politika kedvéért is. Ezek a röviden közölt, nagyban vázolt gondolatok azok, amely engem arra késztetnek, hogy a szebb, boldogabb, a valóban keresztény és valóban nemzeti Magyarország nevében ezt az indemnitási javaslatot el ne fogadjam. Elnök : Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Mielőtt napirendi javaslatot tennék, megteszem 1 elnöki előterjesztésemet. .