Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-308
A nemzetgyűlés 308. ülése 19.24. évi június hó 27-én, pénteken, 201 »Halast Független Hirlap« március 22-iki számának tanúsága szerint a radikális párt szónoka, dr. Nagy József kifejtette (olvassa) : »Nem véletlen, hogy a tavasz és a forradalom összeesnek. Azonban a forradalom epedve várt boldog világa nem jön el azzal, hogy a királyság helyébe köztársaságot tettünk ; a lelkeket kell forradalmivá tenni, itt kell végbemenni a nagy változásnak ! Nem elég a forradalmi pártokhoz ijedten csatlakozni, hogy kirakatainkat vagy kisebb-nagyobb profitjainkat, panamáinkat ezek védőköpenye alatt biztositsuli és folytathassuk. Az uj világban igaz meggyőződések és uj emberek kellenek !« A zsidóbarátság vádját pedig, amelyet a minister ur olyan erőteljes kifejezéssel próbált meg cáfolni, alátámasztom azzal, hogy az Egyenlőség 1923 októker 27-iki számában a következő cikket közölte (olvassa): >Az elmúlt hét csütörtökén, dr. Wallenstein Zoltán pécsi főrabbi levelet kapott a pécsi egyetem rektori hivatalától.« Ebben a levélben meghívták a pécsi egyetem megnyitására, illetőleg, hogy ennek alkalmából a zsinagógában ünnepi beszédet tartson. »Péntek este félhat órakor a zsúfolásig megtelt zsinagógában megjelent dr. Nagy József, a pécsi egyetem rektora, a prorektor és két dékán kiséretében. Az elöljáróság nevében Juszuts Miksa hitközségi elnök és Neumann Ignác hitközségi alelnök fogadták. A rektor a következőket mondotta nekik : Eljöttünk az önök templomába, az önök istentiszteletére, hog} 7 ezzel is megmutassuk : a pécsi egyetem nem" ismer felekezeti különbséget. Erre viszont az istentiszteleten dr. Wallenstein Zoltán főrabbi mondott ünnepi beszédet, amelyben felkérte az egyetemet, hogy ne ismerjen numerus clausust.« Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a főrabbi ur nyíltan felhivatta a pécsi egyetemet, illetőleg annak vezetőségét arra, hogy ne ismerje a numerus clausus törvényét, tehát, hogy ne ismerje a törvényt. Azt mondja tovább az Egyenlőség (olvassa): »Kérdést intéztünk a pécsi zsidóság egyik előkelő tagjához, hogy mi a jelentősége ennek a rektori templomlátogatásnak a numerus clausus és Bársony János korszakában A következő választ kaptuk : dr. Nagy József rektor a régi szabadelvű Magyarország szellemét jelenti és ő valóban vallja, amit az istentiszteleten mondott a hitközség elnökségének. Ez az egész látogatás általában Magyarország aranykorának, a szabadelvű időszaknak egy visszatérő fénysugara volt.« Én meg tudom érteni, ha azon az oldalon (a jobboldalra mutat) ülő képviselőtársaim nem találnak ezen semmi megbotránkozni valót, bár én azt hiszem, épen nekik kellene megbotránkozniok azon a tényen, hogy ez az ember az ő forradalmi szereplése után a pécsi egyetem rektora lehetett akkor, amikor épen önök — és talán nem kis joggal — hangsúlyozzák, hogy a kis bűnösöket, a kis kommunistákat a kis forradalmárokat éveken át és évek óta üldözik és üldözték. Én nem tudom, hogy a rektorságra vájjon az jogositotta-e, hogy a forradalmak alatt már rektor volt, egy spiritus rektora Magyarország összeomlasztásának. Én azt mondom, — önök felé mondom — hogy épen az én szememben nem lehet egyenes és igazságos keresztény nemzeti korszak az, amely a gombiyukba tett vörös szektüt üldözi, ellenben azok, akik Magyarország testébe is, lelkébe is a vörös szekfüt tulajdonképen beültették nemcsak hogy magas pozíciókba juthatnak, ahelyett, hogy Zalaegerszegen fejezték volna be, hanem még ministerek által itt meg is védetnek. Nem kívánom kutatni azt, hog} r mindaz, ami itt Magyarországon történik, amiért ez a rendszer felelős, tudatosan, vagy nem tudatosan történik-e. Én csak azt tudom, hogy amit ezen a pár héten is bemutattam, az szörnyű és érthetetlen, ha itt keresztény nemzeti Magyarországról beszélünk. De mennyi mindent nem mutattam fel a magyar szenvedésből, mennyi mindent nem mutattam fel abból a nyomorúságból, amely mindig és mindig épen a komoly, dolgozó, becsületes keresztény magyarságot éri. Rámutattam néhány koporsóra, de nem mutattam rá arra a tömérdek sok koporsóra, egyszerű, szinte gyalulatlan koporsóra, amelyekben mint éjféli utasokat szöktetik ki a nyomor halottait, az ingyen temetetteket, innen. Nem mutattam és nem mutathatok rá egy még szomorúbb alkotmányra, nem mutathatok rá azokra a magyar bölcsőkre, amelyek nem juthatnak ahhoz, hogy megfaragódjanak, nem mutathatok rá azokra a megfaragatlan magyar bölcsőkre, amelyekben sohasem fog majd magyar gyermek ringani boldogan ráhajló édesanyja orcája alatt akkor, amikor azok a nemkeresztény és nemnemzeti elemek vigan élnek, tobzódnak és amikor ők, igenis, az ő vagyonuk imperializmusával az ő faji szaporodásuk korlátlanságát tombolhatják ki azon a keresztény Magyarországon, amelynek nevében épen tegnap mondotta ki ennek a rendszernek egyik ministere, hogy a köztisztviselők, a közalkalmazottak íizetéssendezésénél nem követhetünk imperialista politikát, nem nézhetjük azt és nem szabhatjuk a fizetéseket ahhoz, hogy minél nagyobb a gyermekek s a család létszáma, annál könnyebb és szebb legyen a megélhetés. Mi nem juthatunk odáig, ahova Franciaország már évek óta próbál eljutni, ,hogy egyenesen biztosítsa fajának szaporodását. En tehát azt kérdem : keresztén} 7 és nemzeti politika ez ? Amikor ezt ezekben a vonatkozásokban kérdem, t. Nemzetgyűlés, akkor Önök azt is mondhatnák, hogy most in concreto, az előttünk fekvő javaslat alapján mik az én pénzügyi kifogásaim, mik az én érveim Erre én azt mondom : önök érveket hallottak itt is, hallottak évek óta a keresztény sajtóban is, de mindaz, ami akár a pénzügyi politikában, akár a politikai és társadalmi élet egvéb vonatkozásaiban történik és ennek a rendszernek bűne, mindaz alapjában meg nem orvosolható mindaddig, amíg itt egy nagy világnézeti, nagy erkö esi, nagy nemzeterkölcsi változás nem történik. Az az idő, amely rendelkezésemre áll, nem engedi meg, hogy részletesen rámutassak arra, hogy alapjában itt egy nagy világnézeti hiba van s amig az meg nem orvosoltatik, addig természetes következménye a mai rendszer világnézetének és erkölcsiségének mindaz, ami itt pénzügyi vagy egyéb vonatkozásban történik. Hiszen épen a tegnap ostorozott szociáldemokrata filozófia az, amely el szeretné sikkasztani a világból az a tényt, hogv Schillernek az a mondása : »Es ist der Geist, den" sich der Körper baut«, igenis egy világot alakító és fentartó erő. Nem ált az, hogy még az erkölcsi tényezők is gazdasági erőknek és rendszereknek függvényei, hanem az egyes gazdasági rendszereket is az egyes erkölcsi tényezők, az egyes embertípusok alakítják ki. Van egy magasabbrendü embertípus, amely nem képes rablókapitalizmusra és van egy tipus, amely csak arra képes. Hol van az ellenfor idaloTi egész politikai tragédiája ? Épen ebben a világnézeti kérdésben gyökerezik. Nemzedékek nélkülözésérői, a generációk éretlenségéről épen a szanálási vitával kapcsolatban volt alkalmam néhány szót szólani. Szóltam arról, hogy itt van egy nemzedék, amely, ha igy mennek a dolgok, nem sokáig lesz, egy ifjú nemzedék, amely a világháborúnak, két ország bomlasztó lázadásnak, az azután bekövetkezett keresztény, nemzeti nagy csalódásnak tanulságait és érzéseit hordozza magában ; van itt egy nemzedék. — ha igy megy sokáig, nem lesz ez a nemzedék sem so-