Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-308
A nemzetgyűlés 308. ülése 192<. dent meglett, hogy ezek a programmponlok minél inkább kbolassanak a megvalósítás elől: bizalommal a kormány iránt nem viseltetem s az indemnitást nem fogadom el {Helyeslés a baloldalon és a balközépen. — Piklér Emil : Szép körmondat volt ! — Derültség.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző Î Lendvai István ! Lendvai István : Tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapitását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviső urakat megszámlálni. Perlaki György jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőket}: Harminchét ! Elnök : Miután a Ház nem tanácskozóképes az ülést öt percre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó Lendvai képviselő urat illeti. Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Amikor szólásra állok fel, hogy megokoljam a kormány iránt való bizalmatlanságomat, amely lehetetlenné teszi számomra azt, hogy az elénk terjesztett indemnitási javaslatot elfogadjam, akkor nem tudom magamat kivonni annak a beszédnek hatása alól, amely tegnap ebben a teremben Griger Miklós igen t. képviselőtársam ajkáról elhangzott. Egy nagy, nemes, tiszta léleknek, az igazi anima Christiana-nak megnyilatkozása volt ez a beszéd. Ebben a megnyilatkozásban nem is tudom, mel3 7 ik az a motívum, amely miatt az leginkább kívánkozik márványba vésődni : formai szépsége-e, \agj pedig komoly, bensőséges tartalma. Különös öröm e ben a teremben ilyen beszédet hallani és kétszeres öröm mindazok számára, akik a keresztény nemzeti gondolatot komolyan veszik, hogy az ilyen beszéd, a kérlelhet e len keresztény és nemzeti igazság hirdetése épen a katholikus egyház egyik papiának ajkáról hangzik el. Kétszeres öröm és csak az fáj benne, hogy oly ritka öröm. Ha a Krisztus szive szerint való pap ugy ebben az ülésteremben, mint künn a magyar élet városaiban és falvaiban sürü jelenség volna, — a katholikus egyháznak egyik alázatos híve mondja ezt itt — akkor sok minden máskép lenne már ebben a mi szerencsétlen hazánkban. Nem gondolhatok arra, hoi>y immár nagyon is rövidre szabott felszólalásom legjobb szándékom mellett is csak meg is közelitehtné szép szárnyalásban és tartalomban az ő felszólalását, de szeretném, ha még ez alatt a pár perc alatt is ugy méltóztatnának tekinteni az én szavaimat, mint Krisztus papja után a katholikus egyház szerény tagjának megnyilatkozását A legfőbb vád, amelyet ő teljes igazsággal és méltósággal beleharsogott ide ebbe a terembe és ennek a keresztény nemzetinek nevezett kormánynak füle: e, az vlot, hogy az a rendszer, amely ma itt uralkodik, a szónak mélységesen komoly értelmében sem nem keresztén3 r , sem nem nemzeti, és eddigi működése csak arra volt jó, hogy a keresz tény gondolatot épugy diszkreditálja, mint a nemzetit és ujabb forradalom felé vigye ezt az országot. Amikor beletekintek a magyar élet sötétségébe, azt kell látnom, hogy ez keserű és komoly igazság, amelyet minél sűrűbben meg kell mondanunk, mielőtt még az ujabb katasztrófa ránk szakadna. Mit mutatnak a magyar élet sötét képei azokban a napokban, amikor itt bizonyittatott az, hogy amikor egy Weisz Manfréd birtokáról, tipikus háborús szerzeményről van szó, akkor van ministerelnöki közbelépés, akkor eloszlatnak bizonyos ellenszenveket, amelyek talán a társadalmi igazság szempontjából a legjogosabbak ? Azokban a napokévi június hó 27-én, pénteken. 109 ban voll alkalmam ébredő magyar baj társaimmal megjelenni Hajdúböszörményben, ebben a régi hajduyárosban. Ott voltam az én ébredő magyar bajtársaimmal egy tiszta, becsületes magyar házban, egy kisgazda házában és a fáidalomtól meghatódott hangon kondoleáltam egy feketekendős, egyszerű, szegény özvegynek. Pár nappal azelőtt özvegyült csak meg, el kellett veszítenie férjét, azt a 72 éves mag3 r ar gazdaembert, azt a Bársony Sándort, akiről mindenki azt mondja ott Hajdúböszörményben, hogy maga volt a jóság, a tisztesség, a vallásosság, a hazafiasság, az adakozás, és aki a tiz körmével, becsületes munkájával szerezte meg magának azt a két-háromszáz hold földjét. Miért kellett meghalnia épen a kereszténynek és nemzetinek mondott rendszer alatt ? Azért, mert amikor hazajött a tanyáról, akkor a csikaja majdnem megrúgott egv rendőrt Az a rendőr erre igazoltatás címén elvitte a rendőrségre, ahol ugy megverte, hogy sérüléseibe három héttel később belehalt. (Vanezák János : Ez a jogrend!) Amikor azt kérdezem, vájjon elszigetelt jelenség-e ez a rendőr és nem túlzás, nem elfogultság-e tőlem az, hogy egy megtévelyedett ember bűne miatt talán egy rendszert teszek felelőssé, akkor hivatkoznom kell arra, hogy nem ez az első magyar gazdaember, akit épen ez alatt az uralom alatt megvertek, nem az első ilyen gazda volt ez a Bársom r Sándor, csakhogy nem mindgyiknek a sérülései voltak halálosak. Tucatszámra verték, pofozták ott a magyar pazdatársadalomnak kiváló tagjait, a legjobb gazdákat, Bocskai hajdúinak maradékait azért, mert az a rendőr érezte, hogy felette áll egy másik basa, akinek basáskodásába az ő egyéni rendszere épugy beleillik, mint annak a rendőrkapitánynak basáskodása az egész nagy rendszerbe. (Zsirkay János : így néz ki a kisgazdauralom !) Keresztény uralom ez, ahol halállal kell lakolnia a legvallásosabb, legderekabb, legjóságosabb embernek akkor, amikor iit — azt lehetne mondani — a világnak minden szemetje, semmi esetre sem keresztény és nemzeti gondolkozású emberek ezrei munka nélkül tobzódnak a jólétben? Nemzeti-e vájjon ez az uralom, amely alatt ugyanabban a Hajdúböszörményben megtörtént, hogy amikor bevonult a mi gyűlésünkre egj csomó szegény lerongyolódott földmunkás, — akik ezerszámra szervezkedtek épen a mi táborunkba — a földmunkások vezetőjének, egy nyilt tekintetű, komoly magyar embernek, akí örömében nemzetiszínű szalaggal jött a gyűlésre, amelyre rá volt írva, hogy : »Nem ! Nem ! Soha !« — meg kellett érnie, hogy az egyik rendőrtisztviselő azt mondja neki : Jobb lenne, ha letenné azt a nemzeti színű szalagot, ne izgasson, ne lázítson vele ! Hát a kommün alatt a Károlyi korszak alatt vagyunk, amikor megérthettük volna ezt ? Keresztény nemzeti uralom alatt vagyunk. (Kiss Menyhért: Kisgazdauralom alatt!) Ugy érzem, hogy a magyar életnél-, ennek a rendszernek egy másik kihasított képét — talán egy fájdalmas aktualitás szempontjából is — szintén meg kell mutatnom. A sok magyar tragédiából el kell mondanom egyet, amely tragédiának neve : Simán Endre dr. Ez a név egy korán elpusztult fiatal életet jelent, egy elpusztult fiatal életet, amelyre épen ezekben az órákban hullott rá a temető földje. Ez a név talán e pillanatban már csak egy egyszerű fej fán feketéi odakünn a temetőben, és annyian nincsenek körülötte a keresztény magyarságból, mint amennyien mi itt vagyunk, talán csak egy fájdalomtól félig megtébolyodott, a feleségét és fiát vesztett édesapa gyászol ott. Ne mondja nekem senki, hogy tudott belső megrendülés és megha'
