Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-308
14 nemzetgyűlés 308. ülése 1924. megállapítom, hogy az igen í, minister ur, aki három éven keresztül szerencsétlen intézkedéseinek egész hallatlan sorozatával megcsinálta azt, hogy a magyar koronát jobban leverte, mint a jégeső a gabonát» tönkretette, ugyan a minister ur most ennyi bukás után sem tudott megjavulni, hanem olyan teóriát vall. amelyből kitűnik, hogy a szociálpolitika alfájával sincs tisztában. (Ugy van! Ugy van ! a balközépen.) Mi a tisztviselőkérdéssel nem azért foglalkozunk, mert politikai tőkét akarunk belőle kovácsolni. Én különösen nem azért, mert az összes tisztviselők abban a megtiszteltetésben részesitettek választásom alkalmával, hogy a kormány parancsára ellenem foglaltak állást és mégis abszolúte semmi haragot nem érzek irántuk. Miért? Azért, mert a tisztviselőkérdés elintézése, az ő dotációjuk, anyagi ellátásuk, jövőjük, gyermekeik jövőjének biztosítása nem lehet harag tárgya. (Igaz! Ugy van!/ Komoly elbirálást igényel ez és abból a szempontból kell nézni a dolgot, bogy mi használ az országnak. Az országnak igenis az az érdeke, hogy kevés, de jól fizetett tisztviselője legyen, (Igaz ! Ugy van íj tehát csökkentsék a létszámot. A csökkentést kezdjék a ministeriumoknál ; a közélelmezési ministerium után — amelynek megszüntetését tervezik — meg kell szüntetni a népjóléti ministeriumot is. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon, ) — Farkas István : Három minister is elég volna most !) A ministerek számának csökkentése után csökkentsék az államtitKárok számát, azután a helyettes-államtitkárok számát, (Helyeslés balfelöl. — Zaj a jobbolda.'on./ mert mégis csak ellenmondás az, hogy például a kultuszministeriumban 13 helyettes államtitkár van, a pénzügyministeriumban pedig 14 vagy 15 helyettesállamtitkár. (Felkiállások a szélsőbaloldalon : Tizenhét ! — Beck Lajos: Minden titkárra jut egy helyettes államtitkár.) Az alaptétel az, hogy a magyar tisztviselői kart nem kell a korrupciónak kitenni. Ma már nag3 r on szomorú tapasztalataink vannak, hogy egy, vagy más dolog milyen nehezen megy. Néhányszor pl. a rendőrségnél volt dolgom. Nem a főtisztviselők részéről, hanem más tisztviselők részéről tapasztaltam azt a nehézséget és huza-vonát, amelyet egy egészen közönséges, jelentéktelen dolog elintézésénél támasztottak. Miért? Egy régi ismerősöm bizalmasan, négyszem között " megmondta, hogy ő nem tud megélni, kell, hogy mellékes járandósága legyen. Természetes, hogy a tisztviselőnek azért van közhatalom a kezében, hogy közszempontokat tartson szem előtt, nem pedig azért, hogy mellékes járandóságokért juttasson valakit ahhoz, amit neki a fizetéséért is meg kellene tennie. Addig, m ig a kormány a magyar köztisztviselőknek olyan fizetést nem" ad, amely alkalmas arra hogy el tudják tartani magukat és gyermekeiket, a magyar közvélemény s a magyar nép ne ábrándozzék arról, hogy az ország közigazgatása jól megy, hogy itt olyan közigazgatás van, amely hivatásának magaslatán áll. E tekintetben már többször nyújtottam be határozati javaslatokat, s most abból az alkalomból, hogy az igen tisztelt volt és még ma is félig-meddig pénzügyminister, Kállay Tibor, ismételten helytelen, szerencsétlen megálfapitásra ragadtatta magát, állást foglalt a családi pótlék ellen és ő, mint — ugy látszik — tipikus agglegény, leszögezte magát amellett, hogy nincs tekintettel a gyermekek létszámára — a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »Indítványozom, hogy a XI—IX. fizetési osztályokban 120—160 aranykorona, a VIII—VI. fizetési osztályokban 180-220 aranykorona, az V—III. fizetési osztályokban 240—2&0 aranykorona, a II. fizetési osztályban 400 aranykorona, az I. fizetési osztályban pedig 600 aranykorona legyen a tisztviselők fizetése.« évi június hó 27-én, pénteken. Í9? Elnök ur, kérném a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök: Beszéd közben nincs joga a képviselő urnák ezt a kérelmet előterjeszteni. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét lotytatni. Kiss Menyhért: Eddig mindig meg szokták tenni. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a beszédet folytatni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. ) Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Ezt a határozati javaslatomat azért nyújtottam be, mert feltűnő, hogy a magasabb íizetési osztályokban sokkal nagyobb arányban állapították meg az arany alapon való fizetést, mint a kisebb fizetési osztályokban. A ministerelnök ur részére megállapítottak 1200 aranykoronát, holott a ministerelnök még képviselő is és azok a férfiak, akik az ország kormányzásának vezető poziciójába kerülnek, rendesen olyanok szoktak lenni, akik még családi vagyonnal is birnak, Ezzel szemben a kisebb, kezelési tisztviselők, azután a fogalmazók, segédfogalmazók és titkárok igazán rászorulnak arra, hogy mag sabb, igazságosabb és méltányosabb kulcs szerint állapittassék meg a javadalmazásuk és arra, hogy ne váljék valóra Kállay minister urnák az az elve, hogy ne tudjanak csaladot alapitani, hanem igenis, a magyar állam adjon nekik megfelelő ellátást, hogy tudjanak családot alapitani, mert a kormánynak elsőrendű feladata ;>z, hogy a családalapítás lehetőségéről gondoskodjék. (Zsirkay János: Ugy Játszik, a minisierek imperialisták. Kiutalják maguknak a pótlékokat ! Egy másik határozati javaslatot is adok be (olvassál: »Utasitsa a nemzetgyűlés a pénzüg3 r i kormányt, hogy a családi pótlékot a gyermekek számához viszonyítva emelkedőén állapítja meg « (Barthos Andor : Azt is mondja meg, hogy miből — Oraeffl Jenő : Nevezze meg a forrásokat !) Szilágyi képviselőtársam tegnap megnevezte a forrásokat. ((Jraeffl Jenő : Adós maradt vele! Szép tervekkel előállani könnyű ! — Zaj. — Zsilinszky Endre : Szedjék be rendesen az adót!) Mindenesetre azt az öszszeget, 64%-ot, amelyet a magyar kormány állítólag a tisztviselőkre fordít az ország jövedelméből nem ugy kell elosztani, hogy a magasabb fizetési osztályokban többet kapjanak, hanem fordítva, t. i. ugy, hogy az alacsonyabb fizetési osztályokban lévők kapjanak többet. (Barthos Andor: Ez demagógia! — Zsirkay János : Korányi pénzügyminister ur megmagyarázta, hogy ez miért kell. Akkor tudnak a minister urak parancsolni, ha nagv fizetésük van. — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kiss Menyhért: Akkor el fogjuk érni, hogy a tisztviselők életstandardját megjavítjuk és hogy a tisztviselők oly helyzetbe ' fognak kerülni, hogy családalapításra is gondolhatnak. A háború kitörése előtt Franciaországban arról panaszkodtak — a szenátusban is beterjesztettek egy törvénytervezetet — hog}' miképen lehet rávenni a Irancia népet arra, ho^y házasságokat hozzanak létre, mert olyan depopulation állott be, oly elnéptelenedés következelt be Franciaországban, houy a szenátorok jogosan féltek attól, hogy a francia nép ki fog pusztulni. A képviselő urak közül többen rámutatták arra, hogy az egy- és kétgyermekes rendszernek gazdasági és szociális oka van. (Zsirkay János : Nálunk a népjólét terméketlen ! — Derültség balf'elől.) Ebben az országban feltétlenül mindent meg kell tenni, hogy a népszapoiaság bekövetkezzék, mert ha a magyar nép erőreservoirja megszűnik, akkor ez az ország el fog pusztulni s akkor ez az ország nem hogy még egy ezer évet nem fog megérni, hanem rövidesen martaléka lesz a szomszédálfamok imperialisztikus törekvéseinek. Beszédem közepén megindokoltam, hogy miért tartom szükségesnek a római követek felelősségre NAPLÓ xxv. .-•:
