Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

ï% A nemzetgyűlés 308. ülése .1924. évi június hó 27-én, pénteken. hogyan hajtják végre a földreformot és hogyan látja szociális elhelyezkedését biztosítva ebben az országban. Ha a kormány nem a nagybankokat, nagyvál­lalatoka , vagy ipari üzemeket támogatná, hanem olyan politikát vezetne b •, amely a kisemberek szociális igényeinek kielegitesét célozza és arra irányul, bogy itt érvényesüljön az a szociális tétel — a szociális kiskáténak első pontja, — hogy becsületes munkával meg lehessen élni, akkor ez a kormány szanálta az országot, mert én vallom és hiidetem, hogy az országot nem a külföldi köl­csön, nem a 250 millió fogja szanálni, hanem igenis szanálni íogja azt a magyar népnek munkaereje es összefogó munkája. Ezl pedig ugy tudja bizto­siiani a kormány, ha az általa hirdetett politikai jogokat, szabadságjogokat helyre ulitja, az alkot­mányjogi kérdéseket megoldja, ha nem fél attól, amelynek első mondata tárgyalásánál Barthos Andot t. képviselőtársam riadva menekült ki a jobboldalon, (Ellenmondás jobbfelőt) ha nem fél t. i. attól, hogy az általános titkos választójogot letár­gyalja (Pikier Emil : Perlaki is menekül; ! — Per­laki György : Dehogy menekülök î) En minden eddigi indemnitási vita alkalmával határozati javaslatokat nyújtottam be arravonatkozóan, hogy a nemzet gyűlés oldja meg azt a feladatot, amelyet vállalt és amelyet nyomtatott programmjába felvett. Emlékezem például, arra, hogy az első nemzet­gyűlés földmivelésügyi ministere Battonya piacán azt mondotta, — én szintén jelölt voltam ott s Rubinek Gyula mondotta ezt, aki az önök pártjá­nak első megalapítói közé tartozott, — hogy az általános választójogot törvénybe fogjuk iktatni ; ez lesz az első teendőnk, a második pedig az, hogy a földbirtokrefoi mot radikálisan végrehajtjuk. (Beck Lajos : Ez a kisgazda programm !) Ezért a követ­kező határozati javaslatot nyújtom be {olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az általános titkos választójogról szóló törvényjavas­latot minél előbb mutassa be.« (Mozgás.) Az úgynevezett 33-as bizottság tegnapi ülésén egy nagyon kellemetlen beszéd hangzottéi, amelyet Kállay Tibor volt és talán jelenleg is való pénzügy­minister ur mondott, (Farkas István : Ki most a pénzügyminister? — Beck Lajos : Felváltva, napo­sok vannak !) ebben azt mondotta, bogy nem helyesli a kiadások fokozását, nem helyesli a csa­ládi pótlékot sem, etekintetben nem osztja Gömbös Gyula felfogását, mert nem hive az imperializmus­nak, nem tudja, hogy a létminimum és az alsóbb kategóriák fizetésének feljavítására van-e lehető­ség. Legyenek a tisztviselők is mérsékletesek, mert még nem következett el az ideje békebeli igényeik kielégítésének. Talán két év múlva kerülhet erre sor. A tisztviselő azért, hogy van, még nem tarthat igényt az állam által való eltartásra.« (Zaj.) Ennél antiszociálisabb, fájdalmasabb megálla­pítást miniszteri ajkakról még nem hallottam. (Ugy van! balfelöl.) Először is nem felel meg a valóságnak az, hogy a lisztviselő nem tarthat fize­tésre igényt azért, mert tisztviselő. Ugy látom, hogy Kállay Tibor, akárcsak Ripp van 'Winkle, álmodik, és az egy évszázad előtti Magyarország vármegyei állapotába álmodja vissza magát, amidőn a hivatalokat még nobile officiumnak tartották, amikor a régi középnemesség erkölcsi kötelessé­gének tartotta, hogy a vármegyei hivatalokat min­den díjazás nélkül ellássa. Vegye tudomásul az igen t. harmadik számú pénzügyminister ur, hogy igenis, a tisztviselők 95%-a — én is közéjük tartoztam, mondhatom, ismerem a közhangulatot — azérl tisztviselő, hogy el tudja tartani magát és családját. Azokra a tiszt­viselőkre, akiknek földbirtokuk van, akiknek talán kastélyuk vagy egyéu vagyonuk van, természetesen all Kállay Tibor definiciója. Ilyen tisztviselő azon­ban, azt hiszem, rendkívül kevés van, és ha van, (Beck Lajos: Küldjék őket nyugdíjba!) felhívom a kormány figyelmét, hogy ezeket könyörtelenül tegye B-iistára, de azért, mert ilyen gazdag emberek vannak köztük, akik magánvagyonból élnek, nem lehet olyan gyönge fizetést adni annak a tisztviselőnek, aki nem tudja családját eltartani. (Zsirkay János: Ne adjanai; három év után nyug­díjat á m ni tereknek, államtitkároknak, főis­pánoknak) Kállay Tibornak már volt egy ilyen megrög­zött ideája másfel esztendővel ezelőtt is, amikor a nemzetgyűlésen azt igyekezett bizon3^itani, hogy ő nem kutatja, vagyonos-e a tisztviselő vagy sem, mert ő nincs tekintettel erre, hanem kizárólag csak a hasznosságra néz. Ez a tétel sem áll meg, mert ma Magyarországon arról van szó hogy azt a nyomorult falat kenyeret, amelyet a magyar állam képes tisztviselőinek nyújtani, kinek adjuk oda, annak-e, aki rászorult, vagy annak, aki nem szorult rá. A munkaképességről meg lehet álla­pítani, hogy 1—2% kivételével majdnem az egész tisztviselői karnál egyiorma. (Perlaki György : Az nem áll ! Megvan az az általános színvonal, hogy mindenki el tudja végezni hivatali munkáját. — Ellenmondások.) Az a baj, hogy Magyarországon a 67-es régi liberális politika a magyar nemeseket rászabadí­totta a hivatalokra, kimozdította őket a földjükből és a könnyebb, kényelmesebb, pennánál való dol­gozásra szoktatta. Akkor sokkal több hivatalt állítottak fel, mint amennyire szükség lett volna. Állitom és birdetem, hogy Magyarországon ma annak a tisztviselői karnak a fele, amely funkció­nál, el tudná látni azt a hivatali munkát, amely előtte áll. Ebből következik a másik igazság is, az, hogy feltétlenül csökkenteni kell a létszámot. De a létszámcsökkentésnél tekintetbe kell venni azt, hogy ki szorul rá nagyon az" állásara, és ki nem, Ilyen hibás elvet, mint az, hogy kizárólag a kiváló­ságot, vagy a munkaképességet vegyék tekintetbe, nem lehet hangoztatni, mert ez ugyanolyan elv, mint az a másik tétel, amelynek száz és százmillió korona kárát látta ez a szerencsétlen ország, hogy papirkoronából nem lehet aranyat csinálni. (Szeder Ferenc : Aranyból azonban csináltak papirkoronát ! — Ugy van a baloldalon ! — Zsilinszky Endre : Papírból is csináltak aranyat, de nem azok számára, akik megérdemeltek volna í) Igaza van azonban képviselőtársaimnak, mert a papírból mégis arany lett, mert a rossz papirkoronával fizették a jó munkát, amellyel épületet, utat építettek, amely­nek az arairyértéke megmaradt, de nem azoknak az embereknek kezében, akik megérdemelték volna, hanem olyanoknak kezében, akik Magyarország gazdasági konjunktúráját kihasználták a munkások rovására. (Zsirkay János : Utat is csak ott építet­tek, ahol ministeri autók száguldoznak !) A minister urak ebben a rövid szerenrsétlen megnyilatkozásában van egy másik tétel is, Azt mondja a minister ur, hogy ő nem imperialista. Én azt mondom, hogy a minister ur nemcsak nem imperialista, hanem nem is szocialista vagy leg alább nem szociális gondolkozású. (Zsirkay János : Erre csak most jössz rá ? — Egy hang a szélső­baloldalon : Sőt kapitalista !) Mert hogy a tisztviselő nem kivanhatja azt, hogy munkájáért eltartsa az állam és amit tovább fejtegetett, hogy nincs amel­lett, hog} ? a tisztviselők felemelt családi pótlékot kapjanak, ez azt bizonyítja, hogy a minister ur a szociálpolitikától végleg szekundát kapott. Hiszen az, hogy a tisztviselőket tisztességesen megfizessék, nem az imperializmus kérdése, hanem tisztán szo­ciálpolitikai kérdés. Másodsorban azután i nperiá­lista vagy katonai kérdés is, ha épen ezt a szót akarjuk használni. Én azonban most elsősorban énnek szociálpolitikai jellegét hangsúlyozom, és

Next

/
Thumbnails
Contents