Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

À nemzetgyűlés 308. ülése 1924. hogy a fajvédők serege egyenes folytatása a bolsevizmusnak. Teijesen meg vagyok győződve rrról, hogy Peidl Gyula képviselőtár-am deklarációja, aki élesen eliteite a bolsevizm ist, megfelelt érzéseinek. Baloldali k pviselőursaimnak eddigi : arlamenti működése is azt mutata. hogv elítélik a bolsevizmus , és tudják azt, hogy a magánvagyon és a magántőke megmentése nélkül a mai fogalmak szerint uj gazdasági világnak felépítése képlel.nseg Minthogy ennei tuaaiában vagyok és mi is tudjuk azt, hogy ez így van egj^enesen kihivó és lelkiismeretlen dolog, hog}

7 akadnak emberek, akik azzal vádolnak bennünket, hoyy, miut-in mi szo Cialis elveket vallunk, :öloreformot követelünk, általános választójogot akarunk, ezért bolsevikiek vagyunk és ránk fogják azt, hogy mi már fehér lovat áldozunk, a sások közé vonulunk vissza és ott turáni módra keleti pogány szertartásoknak hódolunk. Én azt látom, hogy akik ilyen vádakkal illet nek bennünket, azok minket nem ismernek. De egyebet is látok, azt t. i., hogy a gazdasági kérdések elbírálásánál, szociális szempontok hangoztatásánál az egyház szava akkor érdektelen, ha ő ugyanakkor nem akar valamely különleges gazdasági helyzetbe jutni. Ugy értem ezt, hogy ha valaki és az egyház és minden keresztény ember valóban teljesen át volna hatva a krisztusi tanításoktól, akkor tulajdonképen nem is volna szükség egyébre ; mert hiszen a keresztény tanítás maga jogilag, gazdaságilag és pénzügyileg is ofvan nagyon igazságos elosztódást jelentene, hogy nem volna szükség büntető törvénykönyvre és nem volna szükség földreformnovellára, mert az ember ezeknek az egyházi törvényeknek engedelmeskedve, adna és megosztana és mindenki ugy élne, hogy a felebarátját is hagyja élni, és igyekeznék annak is az életleitételeket "biztosítani. Csak az a baj, hogy ez nem történik meg ; épen azért vallási szempontokat gazdasági kérdések tárgyalásába bevenni nem lehet, hiszen lehetetlen megvonni azt a határvonalat, azt a Rubikont, amely feltétlenül szükséges és itt nagyon könnyen össze lehet zavarni ezeket a fogalmakat Mi ezeket a vádakat, hogy mi a régi turáni szokásokat akarjuk felújítani, hogy mi a keresztény elveket megtagadjuk, hogy mi a bolsevikiek folytatása vagyunk, ezeket a vádakat, amelyeket lapokban és beszédekben egynémely eltévelyedett agyvelő hangoztat, a legkerekebben és a leghatározottabban visszautasítjuk és azt mondjuk, hogy ezt rólunk csak olyan agjwelő képes állítani, aki minket nem hallott beszélni, aki a maga osztályérdekét akarja megvédelmezni és ezt a védelmet, ugy látszik, klerikális jelszavakba akarja bebujtatni. " Engedjék meg, hogy az igen t három pénzügyminister ur figyelmét felhívjam egy dologra. (Szeder Ferenc : Öten vannak, nem hárman !) Báró Korányi Frigyes, Bud János és Kállay Tibor; igaz ugyan, hogy Vértessy Sándornak is miniszteri címe és hatásköre van, viszont Kállay Tibor a kormány megbízásából ministeri funkciót teljesít. (Zsirkay János ! És leszereli az imperialista szaporodó magyar családapákat!) Engedjék meg, hogy az igen t. minister urak figyelmét felhívjam egy dologra. Mi már több ízben hangaztattuk, hogy a kormánynak meg kell szüntetni azt az anomáliát, amely fennáll a cukortermelés tekintetében. Méltóztatnak tudni, hosy Budapesten kétszer olyan drága a cukor, mint Bécs városában, annak ellenére, hogy a cukrotadó cukorrépát a földmivelő Magyarország termeli és azt innen szállítják Bécsbe, tehát a bécsi árhoz hozzá kell még kalkulálni a szállítási költségeket, ami a magyar állam jóvoltából jelenleg igen jelentékeny összeg : ennek ellenére, mondom, Bécsben a magyar répából készült cukrot fele olyan évi június hó 27-én, pénteken. 19S drágán tudják adni, amint azt Magyarországon és a magyar városokban adják. Itt van a Magj'arságnak egy kimutatása, amelyben megállapja, hogy micsoda óriási nyereségekre tettek szert a cukorgyárak és a cukorkartellek és annak ellenére, hogy eboen a tek ntetben egy interpelláció hangzott is el, ha jól emlékszem, még a megelőző indemnitási tárgyalások alkalmával Zsirkay képviselőtársam, bőven és részletesen ismertetve a kérdést, felhívta a pénzügyi kormányzat figyelmét arra a cukor-akcióra és azokra a cukor-visszaélésekre, mégis azt tapasztaljuk, hogy ezen a téren abszolúte semmi sem löitént, a cukorárak nemhogy leszálltak volna, hanem még emelkedtek s minden maradt a régiben. T. Nemzetgyűlés ! A cukorkartell páratlan eredményekkel zárta le az idei termelési kampányt. (Lendyai István : Akárcsak a választási kampányt !) Ügy látszik, Magyarországon csak a kartellek zárják le páratlan eredménnyel a termelési kampányt, azonban sem a részvényesek, sem az osztalékosok, sem a munkások, sem a hivatalnokok, akik közreműködnek a termelési kampány lefolytatásánál, nem kapják meg a maguk hányadát belőle. Hogyan áll a cukorkartellek párallan termelési eredménye? Azt mondja a Magyarság (olvassa). »A kartelbe tömörült hazai cukorgyáraknak sikerült az idén a termelt cukormennyiségüknek több, mint felét a külföldön elnelyezni. A most lezáruló cukorkampány termelése ugyanis túlhaladta a 12.000 waggont, aminek még a felét sem vette fel a hazai fogyasztópiac, amig a nagyobbik részét, mintegy 7000 waggont, export céljaira használhatták. Jellemző, hogy ugyanezen a területen a háború előtt közvetlenül 8000 waggon cukrot fogj'asztottak el egy év alatt és ez a mennyiség az idén mintegy 5000-ré olvadt le. A cukorfogyasztásnak ezen szembetűnő csökkenése a cukorgyárakra nagy előnnyel járt, mert a feleslegként mutatkozó cukormennyiséget rájuknézve kedvezően alakult valutáris differenciák folytán sokkal előnyösebben tudták a külföldön értékesíteni, mintha itthon adták volna el a belföldi fogyasztás részére « Elnök: A házszabályok 219. §-ára figyelmeztetnem kell a képviselő urat és kérem, hogy ilyen hosszú felolvasásoktól tartózkodni méltóztassék. Kiss Menyhért: Csak még a számadatokat kívánom megemlíteni . . . Elnök: Ahhoz joga van a képviselő urnák ! Kiss Menyhért: . . . cs ebből a célból nem akarom külön a Ház engedélyét kérni, de kénytelen vagyok ezt is felolvasni, mert ilyen számokat kívülről nem tudok felsorolni (olvassa) : Az 1920. évben a hazai cukortermelés kitett 114.231 métermázsát, 192i-ben 330.000 métermázsát, 1922-ben 608.690 métermázsát, 1923-ban 818.820 métermázsát tett ki. Azt látom, hogy a magvar föld óriási mennyiségű cukrot termel s hogy a magyarországi cukorgyárak hallatlan eredményt produkálnak és a valutáris differenciák miatt ezt a hallatlan eredményt kiszállítják részben Ausztriába, Romániába és részben más országokba s ott, különösen a szintén rossz valutájú országokban, fele olyan olcsón adják el a cukrot ; ellenben mi a mi munkásaink, kisgazdáink, a középosztályunk nagyon drágán kapják a cukrot, az igen t. pénzügyi kormány pedig nem gondoskodik arról, hogy a cukorkartellt ebben megakadályozza és a magyar közönségnek ezt a nagy adóját lecsökkentse. Ha az a cukor kizárólag csak azokban a hires cukrászsüteményekben használtatnék fel, amelyeket itt a luxus-emberek esznek, nem tenném ezt kifogás tárgyává, mert hiszen azzal, aki luxushoz akar jutni, meg kell fizettetni az árát ; miután azonban ezt nemcsak ilyen jól szituált és felhizlalt állampolgárok és " állam polgárnők élvezik a